Első kisbabám születésekor, szinte teljesen biztosra vettem, hogy vagy egyáltalán nem, vagy csak rövid ideig fogom tudni szoptatni – hiszen nálunk a családban mindenkinél így volt ez – tudatosították bennem már jóval a szülés előtt.
Mikor megszületett a kisfiam, rögtön cicire tehettem, és a kötelező mosdatás, méricskélések, vizsgálatok után vissza is kaptam. A két órás megfigyelés alatt, amit a szülőszobán kell tölteni, végig Apa karjában volt, hiszen utána pár napig a közelébe sem jöhetett.
Ezután együtt mentünk a kórterembe, ahonnan csak az első éjszakára vitték el, utána végig együtt voltunk. Mivel nem volt túl nagy baba (2840g), ezért tanácsolták, hogy ne várjak 3 órát, hanem gyakrabban tegyem mellre. Tettem én, de ő aludt, és nem nagyon zavarta, hogy gyakrabban kéne ennie.
Előjöttek a félelmeim, nincs elég tejem, éhezik a baba, sőt éhen is fog halni.
A kórházban, ahol szültem, erőteljesen szoptatás pártiak, ezért csak végső esetben kap az újszülött tápszeres pótlást, egyéb esetekben csak cukros vizet adtak, hogy folyadékot, és valami kis energiát juttassanak a gyerkőcnek. Ez egyébként szerintem nem rossz dolog.
Mikor jött a kórházi védőnő, neki is elmondtam a félelmeim. Ő ránézett a békésen szunyókáló fiacskámra, és közölte, hogy egy éhes kisbaba nem így viselkedik. Ettől kicsit megnyugodtam.
Mikor hazamentünk, úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom a 3 óránkénti etetéssel, az én babám akkor kap enni, mikor kéri.
A másik dolog, amiről viszonylag hamar leszoktam, az a mellszívó használata volt.
Persze, amikor már magától folyt a tej, akkor használtam, de amúgy nem igazán, mert rengeteg időt elvett két etetés között. Egyébként sem volt cumisüveg párti a gyerkőc, hiába volt benne anyatej.
Szépen be is állt a rendszer, kiszámíthatóak voltak az etetési idők, egészen az első növekedési ugrásig, amikor szinte egész nap cicin akart lógni. Persze megint jöttek a jó tanácsnak szánt ijesztgetések: „Nincs elég tejed! Adj neki tápszert!”
Rendben, ezen ne múljon, én megpróbáltam, de a kisfiam szerencsére jobban tudta mi a helyzet, ezért a tápszer nem kellett neki. Közben mit csinál az ember lánya, folyton böngészi az internetet, hátha talál valami okosat.
Ekkor bukkantam rá a növekedési ugrások leírására, még az előfordulásának várható életkorai is meg voltak adva.
Ez nagy követ görgetett le a vállamról. Így hogy már tudtam róla, és számítottam a megnövekedett étvágyú időszakra minden sokkal egyszerűbb lett számomra.
Bencuskám 4 hónapos elmúlt, amikor elkezdtük a hozzátáplálást, de csak azért, mert annyira kíváncsian nézegette mikor mi eszünk, és tátotta a kis száját.
Ettől függetlenül még sokáig megmaradtak a napközbeni szopizások is.
Elmúlt 1 éves, mikor este már nem cicin aludt el. Az éjszakai szoptatást pedig csak 15 hónaposan hagyta abba.
Ha te is szeretnéd minél hosszabbra nyújtani babád igényei szerint a szoptatás időszakát, nagy segítség lehet a szoptatós párna, mellyel mindkettőtök számára kényelmesebb a szoptatás.
