Hazánkban a császármetszések aránya országosan 35% körül van, ami több mint a duplája a WHO által ajánlott 15%-nak. Mi áll a magas műtéti arány hátterében? Lehet, hogy a magyar nők nem tudnak szülni? Vagy más folyamatok, tények, érdekek befolyásolják azt, hogy a következő generáció hogyan jön világra?
2013. november 29-én a Születésház Egyesület által szervezett kerekasztal beszélgetésen szakértők vitatták meg a témát. A rendezvényen, mely a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével jött létre, kiderült, hogy a kérdéskör igen megosztó, nemcsak az érintett csoportok között – orvosok, szülésznők, várandósok stb. – vannak nézetkülönbségek, hanem magukon a csoportokon belül is.
Kitolódott gyermekvállalás
A nyugati világban általános tendencia, hogy a párok egyre későbbre halasztják a családalapítást, az első gyermeküket szülő nők átlag életkora folyamatosan emelkedik. „30 évvel ezelőtt a nők rutinszerűen 20-25 évesen vállalták az első terhességet, ma ez inkább a 35-45 év közötti korosztályról mondható el. Nagyon sokan 40 éves kor fölött szeretnének gyermeket világra hozni, ilyenkor a császármetszés és a hüvelyi szülés dilemmája nem mérhető ugyanazzal a mércével, mint a fiatalabbaknál. A szakma arra törekszik, hogy egészséges újszülött szülessen.” – mondta Dr. Lintner Ferenc, a Szent János kórház osztályvezető főorvosa.
Ez azonban nem magyarázza azt meg, hogy miért alacsonyabb mégis a császárarány más országokban, például Hollandiában és Angliában, ahol ugyanúgy érvényesül az időben kitolódott gyermekvállalás tendenciája.
Biztonságosabb lett?
„Pár évtizede a császármetszések morbiditása 30-40% között volt, a különböző infekciók és szepszisek miatt számos alkalommal méheltávolítást kellett végezni 20-22 éves nőknél. Ma már a császármetszés abszolút biztonságos, olyan anyagokkal varrunk, olyan gyógyszereket alkalmazunk, amik használatával ilyen szövődmények nem lépnek fel. Nem kell félni a császármetszéstől, ezért könnyebben végzik el a szülészek” – magyarázta Dr. Lintner Ferenc.
Kollégája prof. Rákóczi István, a Szent Imre Kórház volt osztályvezető főorvosa a műtét rizikóira is kitért, elmondta, hogy bár a császármetszés egy relatíve veszélytelen beavatkozás, mégis nagyobb a szövődményi rátája, mint a hüvelyi szülésnek, és az anyai halálozás tekintetében is kockázatosabb. „ A későbbi szövődményekkel egy nagy probléma van: az első császármetszés után a második szülés is nagy százalékban műtéttel történik, és a további császármetszések során nő a lepénytapadási rendellenességek száma. Az elől tapadó lepény ilyenkor sokkal nehezebbé, radikálisabbá teszi a műtétet, esetleg ki kell venni a méhet, tehát távoli hatásai is vannak annak, ha egyszer a császármetszés mellett döntünk” – fejtette ki a professzor.
Megbízható-e a CTG?
„Amikor 1970-ben bevezették a CTG-t, azt reméltük, hogy a használata legalább 50%-al csökkenti az agykárosodások számát – mondta prof. Rákóczi István. – Ma, 2013-ban azt kell, hogy mondjam, hogy az elmúlt negyven évben a császármetszések száma – amiket nem kevés esetben azért végeztek, hogy megelőzzék a rossz szívhangok miatt az agykárosodást – a négyszeresére emelkedett, az agykárosodások száma viszont nem csökkent.”
A professzor azt is elmondta, hogy a CTG rossz prediktív értéke, és a görbe értékelésének nehézsége hozzájárul a császármetszések számának emelkedéséhez. Kerekes Anna, az Országos Bábaszövetség vezetője hozzátette, hogy szülésznőként úgy látja, hogy érdemes lenne azt a vizsgálatokkal alátámasztott trendet követni, mely szerint az alacsony rizikójú kismamák vajúdása alatt egyre inkább mellőzni kellene a CTG használatát.
Elektív császár
„A szülés módja számtalan szakmai ismérv alapján határozódik meg, egyre jobban befolyásolják maguk a szülő nők is, ami további kérdéseket vet fel” – fejtette ki Dr. Lintner Ferenc. Ugyanis, bár etikailag megkérdőjelezhető, és a hazai betegjogok sem teszik lehetővé, a gyakorlatban mégis előfordul, hogy az orvosok már az első gyermeküket szülő nők kérésére császármetszést végeznek.
Prof. Rákóczi István úgy gondolja, hogy előzetes császármetszés után a nőknek joguk van a kérésre végzett műtéthez a következő szülésnél, ám kiemelte, hogy a szülésznőknek nagy szerepe lehet abban, hogy a várandósok félelmeit eloszlassák, és ezáltal a véleményük megváltozzon. Mindez arra utal, hogy az elektív császármetszések számának csökkentése érdekében érdemes lenne mentálhigiéniás szakértőket, pszichológusokat is bevonni a terhesgondozásba.
Császár után császár?
A császármetszés utáni hüvelyi szülés az egyik legvitatottabb kérdés, amiről láthatólag a szakma is megosztottan vélekedik. Dr. Lintner Ferenc elmondta, bár ő személy szerint támogatja a VBAC-et, mostanában azt tapasztalja, hogy császármetszés után a nők túlnyomó többsége nem szeretné megpróbálni a hüvelyi szülést.
Prof. Rákóczi István egyetértett kollégájával abban, hogy a nők nagy része (60-80%) császármetszés után meg tudná szülni természetes úton a következő babát. Azt is elmondta, hogy a méhen lévő heg elrepedése valóban kockázatot jelent, ám ez rendkívül ritkán fordul elő. A professzor kiemelte az orvos és a szülésznő kommunikációjának fontosságát a terhesgondozás során, hiszen a várandós anyát a tőlük kapott információk nagyban befolyásolhatják a szülés módjára vonatkozó döntésében. A nők választását sokszor a félelmek, az internetről, ismerősöktől gyűjtött kétes értékű információk befolyásolják, ám az is előfordul, hogy maga az orvos vagy a szülésznő terelgeti a várandóst a szakmabeliek számára egyszerűbb, kevesebb rizikóval járó műtét irányába.
Mélykúti Andrea, az ICAN Hungary (Nemzetközi Császármetszés Figyelő Hálózat) Magyarországi csoport vezetője felvetette, hogy hazánkban jelenleg kettő vagy több császár után lehetetlen olyan intézményt találni, ahol ilyen esetben a hüvelyi szülést támogatják. „Kőbe vésett szakmai szabály, hogy két császármetszés után nem próbálkozunk meg hüvelyi szüléssel” – válaszolta Dr. Lintner Ferenc, és kifejtette, hogy ilyenkor, ha bármi történik az anyával, akkor az orvosnak róják fel, hogy nem volt elég körültekintő.
Kollégájával ellentétben prof. Rákóczi István úgy gondolja, hogy szakmai szempontból nincs különbség aközött, hogy egy vagy két császár előzi meg a hüvelyi szülést, és jelezte, hogy tudomása szerint, bizonyos esetekben az István kórházban ilyen előzmények után is meg lehet próbálkozni a természetes szüléssel.
A megjelent anyukák beszámolója alapján az kiderült, hogy sajnos sok kórházban még egy császár után sem adnak lehetőséget a természetes szülésre, és a vidékiek a távolságok miatt nehezen tudnak élni a szabad kórház választás jogával.
Anyagi kérdés?
A közvélekedésben gyakran felmerül az a gondolat, hogy azért végeznek annyi császármetszést, mert a műtétek után több pénzt kapnak az intézmények, mint a természetes szülések után. Ezt mind Dr. Lintner Ferenc, mind prof. Rákóczi István cáfolta. „A császármetszések aránya, gyakorisága soha nem volt pénzkérdés a kórházak szülészeti osztályai számára, se előny, se hátrány nem származott ebből” – jelentette ki Dr. Lintner Ferenc.
Dr. Horváth Ildikó, az EMMI főosztályvezetője elmondta, hogy a kórházak finanszírozási konstrukciója miatt a jelenlegi pénzkifizetési technikák mellett nem nyomon követhető a szülések és a császármetszések költségének különbsége.
Szemléletváltás szükséges?
„A medikalizáció végigszaladt a világon, nálunk is, részben ezért emelkedik a császármetszések száma” – mondta prof. Rákóczi István, és példaként megemlítette, hogy manapság kevés olyan orvos van, főleg a fiatalabb generációban, aki le tud vezetni egy olyan szülést, ahol a baba medencevégű fekvésben helyezkedik el. Mi ennek az oka? „30 évvel ezelőtt nyilvánvaló módon hüvelyi szüléssel próbáltunk meg levezetni egy ilyen szülést, ma a medencevégű fekvés egyenlő a császármetszés indikációval” – magyarázta Dr. Lintner Ferenc.
A terhesség és a szülés medikalizációjának negatív vonatkozásai és hatásai számos társadalmi kérdést vetnek fel, mára világosan látszik, hogy szemléletváltásra van szükség. Ezt hangsúlyozta prof. Rákóczi István is, akinek vezetése idején a császárarány 19,7% volt a Szent Imre kórházban. „Én nem tudom elfogadni, semmiféle érvrendszert mellett, hogy egy intézetben, még ha az klinikai is, közel 50%-os legyen a császárarány” – jelentette ki a professzor, és tapasztalatai alapján két tényezőt emelt ki, melyek a szülések során nagyban hozzájárulnak a műtétek elkerüléséhez: a CTG egységes értékelésének bevezetését és a folyamatos szülésznői jelenlétet. Ez utóbbi jelentőségét Kerekes Anna és a dúlaként dolgozó Mélykúti Andrea is megerősítette, elmondták, a szülés folyamatát nagyban segíti, ha a kismama mellett végig ott marad egy ismerős személy, akiben bízik, akire támaszkodhat.
Wilcsek Médea
Fotó: Születésház Egyesület, freedigitalphotos.net
Miért akar valaki eleve császárt?
Azt hittem rosszul látok mikor Ibolya hozzászólását olvastam. Egy 37 èves, egyszer már császárral szült hölgy esetében valakik még szerették volna ha természetesen szül másodjára. A kockázat szó ezeknek nem jelent semmit?!
Nekem az első gyermekem 34 évesen lett,és fájásgyengeség miatt volt szükség a császárra mindvégig
jól éreztem magam utána,semmi gond nem volt.Amúgy Lintner doktorral személyesen is volt alkalmam kismamaként találkozni,mert a János kórházban lett meg a lányom. Másodszor a fiam 37 évesen lett,szerették volna,hogyha természetes úton a világra hozni,de azt mondtam nem merek kockáztatni,már csak a korom miatt sem. Mind a két esetben nagyon jól viseltem a „hétköznapi csoda”-t,azóta is jó érzéssel emlékszem vissza a 2x 9 hónapra amit átéltem.
Kedves „Gy”, a Margitban szó nélkül engedtek 21 órát vajúdnom. Végül azért lett császár, mert már kb. 24 óra eltelt a burokrepesztés óta. Nem volt választott orvosom, de nagyon korrekt volt minden orvos és szülész.
Az mindenképp tanulság a történetemből, hogy feleslegesen ne indítsanak szülést. Mindenképp javaslom, hogy ha az egyik orvos mond valamit, egy másik orvos véleményét is – ott helyben – kérjétek ki, ha lehetséges! ( a fővárosi kórházakban úgyis több orvos egyszerre benn van)
A párom hazájában rutinbeavatkozás a császármetszés. Ez alatt azt értem, hogy ha császárral akarsz szülni akkor úgy szülsz, ennyi. Pedig jóval fiatalabban vállalnak gyereket mint az itteni emberek. Nem eröltetik rád 70 éves orvosok a természetes szülést hogy aztán, ha mégis császár lesz, akkor huhoghassanak a statisztikákat lobogtatva…
Mi most várjuk az első babánkat és eddig nagyon sok ismerőstől hallottuk, hogy, a kismama 10-12 órás vajúdása után az orvosok nem várnak tovább és „megcsászározzák”, minthogy kivárják a természetes születést. Úgy gondolom ez is közrejátszik abban, hogy ilyen magas a „császárok” aránya.
Itt nem 40 fölötti kismamákra kell gondolni.
Velem pl. édesanyám ’83-ban egész éjszaka vajúdott, mégis képesek voltak természetes úton levezetni a szülést.
Párom farfekvéses volt, ott szóba sem hozták a természetes szülés lehetőségét.
Sajnos belejátszhat.
Én 52 óra alatt születtem meg (ez kórházi tartózkodás volt). Első babámnál 10 órát „kaptam”, császár lett. Másodiknál 58 óra vajúdás, ebből 13 kórház. VBAC! Más kórház, más szemlélet. Hiába mondja egy intézmény, hogy támogatja a természetes szülést, meg a VBAC-t, ha olyan protokollal dolgoznak, ami minimálisra csökkenti ennek az esélyét. Ehhez érteni kell. Jó lenne, ha több helyen értenének.
Valaki írta, hogy a VBAC divat. Nem, nem divat. Csak azok, akik tudják/érzik magukról, hogy tudnak szülni, nem akarják kihagyni a szülés/születés csodáját. Esetleg olvastak kellő szakirodalmat előnyökről/hátrányokról.
Én koromnál fogva is a császármetszést tartottam normálisnak, emelett azomban számos egészségügyi okom is volt rá, mint pl: nagyon erős, folyamatosan romló dioptria, szívbetegség, nagyon alacsony vérnyomás és erős reumás fájdalmak.
Mivel az a nőgyógyász meg sem akarta hallgatni akihez először elmentem, egyszerűen tovább álltam!
Ragaszkodtam a császármetszéshez, engem nem érdekel, hogy mit mondanak azok az orvosok akik 50 évvel ezelőtt szerezték a diplomájukat, és nagyon nem vagyok jó véleménnyel a nőgyógyászok monopol helyzetéről Magyaroszágon.
De előnye is van, a főorvosok, „menőbb” orvosok betegei valóban különleges elbánásban részesülnek, és nem helyezik őket hátrébb, azért mert hó végén már túl sok volt a császár, várjuk ki a köv hónap 1-ét…
Császáros voltam, és minden viziten úgy néztek rám, mint aki min. gyilkosságot követett el. Már ez is elegendő ok lenne arra, hogy ne szüljek még egyszer, vagy legalábbis nem a jánosban és nem VBAC-cal, amitől a jó Isten mentsen meg, még akkor is ha nagyon trendi mostanában.
Mindig elhangzik, sok a császár, de a koraszülés is gyakori, és ebben az esetben sok a császár. Erről nem esik szó sehol tévében, rádióban, újságban.
Sajnos, az én esetemben (szinte) indokolatlanul indították a szülést a Szt.Margit kórházban. Nagyon sok oxytocines szülésindítsnál, elsőszülő nők esetében fájásgyengeség lép fel, amiből szinte egyenes úton következik a császározás. Azt hiszem, az óvatossággal a ló túlsó oldalára esnek, főleg fiatal orvosok sok esetben.