Egyre több családban válik délutáni vagy esti programmá a „kütyüzés”. Anya és apa laptopon dolgozik, a kamasz a facebookon lóg, a kicsi pedig iPad-en játszik. Egy friss tanulmány szerint ez egyáltalán nem helyes, sőt, a gyerekeknek kifejezetten rosszat tesz, ha azt érzik, versenyezniük kell a telefonnal vagy más kütyüvel. Mert a legtöbb gyerek, ha lenne választási lehetősége, azt választaná, hogy társasozhasson, beszélgethessen, mesét hallgathasson és arra vágyik, hogy ha csak fél órára is, de kizárólag rá figyeljenek.

Egyéves és már mobilozik…

Egészen hihetetlen, de minden harmadik egyévesnél fiatalabb baba mobiltelefont vagy tabletet használ – legalábbis ez derül ki egy vadonatúj felmérésből. A tanulmány, melyet a Gyermekorvosok Egyetemi Szövetségének San Diegó-i éves konferenciáján tettek közzé, igazolja, hogy a kétévesek többsége rendszeresen használ mobileszközöket. A felmérés szerint a családok 97 százaléka üzemeltet televíziót, 83 százalékának van tabletje, 77 százalékának okostelefonja és 59 százalékuk használ internetet.

A szülők válaszai alapján az egyévesnél fiatalabb gyerekek több mint fele rendszeresen néz tévét, 36 százalékuk már tisztában van a mobiltelefonok, tabletek főbb funkcióival, 24 százalékuk önállóan telefonál, 15 százalékuk használ okostelefon-alkalmazásokat, míg 12 százalékuk videojátékokkal játszik.

Kell-e a mobil?

Több oka is van, amiért egyre korábban kapnak a gyerekek mobiltelefont. Sajnos nagyon sok kisdiák sokáig van egyedül a tanítás befejezése után, és ilyenkor telefon nélkül nem könnyű ellenőrizni, hogy mit csinál.
Vannak olyan nebulók, akik segítség nélkül nehezen tudnának hazamenni az iskolából vagy a különórákról, mert olyan helyen laknak, ahova nagyon ritkán megy tömegközlekedési eszköz. Ilyen esetben nagy könnyebbség, ha dolga végeztével felhívhat valakit, aki érte tud menni.

A leggyakoribb oka azonban a telefonvásárlásnak az, hogy csemeténk osztálytársai már mind kaptak mobilt és szemünk fénye természetesen nem szeretne kilógni a sorból. Ilyenkor általában fontos szempont, hogy mi mindent tudjon a telefon, legalább annyi játék, szín és zene kell, hogy legyen rajta, mint a többiekén, ha nem akarjuk, hogy lemaradjon a gyerek.

Bármikor és bármely okból is döntünk úgy, hogy eljött az idő, nagyon fontos, hogy elmagyarázzuk csemeténknek, hogy a telefonálás, „sms-ezés” pénzbe kerül. Hívjuk fel a figyelmét arra is, hogy az iskolában, órán mindig kapcsolja ki a készüléket és próbáljuk korlátok közé szorítani a mobilhasználatot otthon is.

Érvek a mobil mellett

Bár a mobilozásról sok negatívumot el lehet mondani, azért azt tegyük hozzá, hogy az okostelefonok igenis hozzátartoznak az életünkhöz, ráadásul a mai gyerekeknek szüksége van azokra a készségekre, amiket csak ezekkel az eszközökkel tudnak megszerezni. A mobiltelefon egy rendkívül bonyolult logikai és egyéb készségeket igénylő eszköz, amely bevezetheti a gyerekeket abba a világba, ahol majd életük jelentős részét tölteni fogják munka és szórakozás kapcsán.

Ugyanakkor rendkívül erős kapcsolatot hoz létre az eszköz és az ember között, amely káros is lehet, ha teljesen öncélúvá válik és a gyereket elvonja azoktól az aktivitásoktól, amire szintén szüksége van. Azt szeretnénk, ha a gyerekeink boldogok lennének, ehhez szükségük van arra, hogy mély és értelmes kapcsolatokat alakítsanak ki, hogy olyan készségeket szerezzenek, amik egzisztenciális életük alapjait meg tudják teremteni.

Bizonyos készségek fejlesztésében segít a telefon, másokéban nem.

Sokszor azonban maga a szülő sem képes egészségesen viszonyulni a mobilokhoz: az egyikük ódzkodik tőle, a másik megszállottjává válik. És mi történik, ha nem is a gyerek, hanem az apa vagy az anya lesz mobilfüggő?

Veszélyben a családi béke

Sokat beszélünk arról, milyen veszélyt jelenthet a digitális kor a gyerekeinkre. Tudjuk, hogy a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy megvédjék őket a média káros hatásaitól, és hogy biztonságban lehessenek az online térben is. De a szülőkkel kevesebbet foglalkozunk. Pedig ha valahol, akkor ezen a téren elkél egy picivel több információ nekik is.
A mobil mindig velünk van, segít nekünk, ott lapul a zsebünkben, vele alszunk el este és reggel rá ébredünk. Igaz, nagyon hasznos kis szerkezet, ami a mindennapjaink része. Olyannyira, hogy nem ritkán akkor is nálunk van és foglalkozunk vele, ha a vacsoraasztalnál ülünk, vagy éppen beszélgetünk. A gyerek mellett sokszor pont azért vesszük elő a telefont, mert nem akarunk (tudunk) leülni a számítógép elé. A munkát viszont el kell végezni. Amit tudunk, telefonon megcsinálunk, gyorsan megnézzük hogy milyen levelek jöttek, ki mit posztolt, vagy hogy mi történt a nagyvilágban. Azt hisszük ezzel teszünk jót, hiszen tulajdonképpen hiába csinálunk valami mást, addig is a gyerekkel vagyunk.
Egy most közzétett amerikai tanulmány, amely a szülők, a gyerekek és az okostelefonok közötti dinamikákat kutatta, néhány nagyon fontos és tanulságos megállapításra jutott.

Egy bostoni kutatócsoport rejtett kamerával figyelte, hogyan viselkednek gyerekes szülők egy gyorsétteremben. Arra voltak kíváncsiak, milyen gyakran használják a szülők az okostelefonjukat, és ez hogyan hat a szülő-gyerek kapcsolatra. Megfigyelték, hogyan reagáltak a gyerekek, amíg arra vártak, hogy a szülő a mobiltelefonról rájuk emelje a tekintetét. Vagy hogyan próbálták a gyerekek felhívni magukra a figyelmet. Kiderült, hogy a gyerekek egyre erőteljesebb és követelőzőbb figyelemfelhívási kísérlete a szülők egyre ingerültebb válaszreakcióját váltotta ki: egyre feszültebbek lettek és a közös étkezés hangulata, a szülő-gyerek beszélgetésének hangneme egyértelműen összefüggött a szülő mobilhasználatának idejével és elmélyültségével.

A kutatók megállapítása szerint, ha a mobiltelefon is elöl volt az étkezés során, és azt a szülők rendszeresen használták, akkor a szülők és a gyerekek közötti interakció rossz irányt vett. Vagy nem is kommunikáltak, vagy ha igen, akkor negatívan, durván.

Verseny a figyelemért

Nem túl meglepő módon, ha a szülő a mobiljára figyel és nem a gyerekre, az azt az érzést kelti a gyerekben, hogy versengenie kell a telefonnal a szülő figyelméért.

A mindenhol jelen lévő mobiltelefonok alapvetően befolyásolják a szülők és a gyerekek együtt töltött idejének minőségét. A legnagyobb kockázata annak van, hogy a szülő figyelme elvész és nem a gyerekre irányul. Ezt követi az a veszély, hogy a gyerek igényeire, szükségleteire a telefonnal foglalkozó szülő türelmetlenebbül reagál.

A szülő-gyerek kapcsolatot hátrányosan befolyásolja ha emailekre reagálunk, a Facebookot nézegetjük, miközben a gyerekünk arra vár, hogy rá figyeljünk. Nem tesz jót a kapcsolatnak, ha a gyerek azt érzi, hogy nem olyan fontos, mint a telefon. Érdemes tehát átgondolni, hogyan hatnak ránk és a szülői képességeinkre a mobiltelefonok és a digitális kor egyéb eszközei és mennyire változtatnak meg minket szülőként.

Legyenek szabályok!

A Gyermekorvosok Amerikai Szövetsége ezt felismerve, néhány hete tette közzé a hírt, hogy egy olyan ajánláson dolgozik, amely arról fog szólni, hogyan használják a szülők a gyerekek jelenlétében a mobiltelefont.

Annyit máris elárultak a készülő anyagból, hogy azt fogják javasolni, hogy étkezéskor, fektetési időben és amikor a gyerekkel beszélgetünk, egyáltalán ne vegyük elő a telefont. Szintén ajánlani fogják, hogy a szülők hozzanak létre úgynevezett kütyümentes övezeteket a lakásban (például a hálószobát), és határozzanak meg ilyen időszakokat is (például a vacsoraidőt).

Abban mindenki egyetért, hogy az átgondolt és tudatos mobiltelefon használat nem csak a szülő-gyerek kapcsolatnak tesz jót, hanem példát mutat a gyereknek is arra, hogyan tudja majd később maga is jól használni a mobiltelefonját és más eszközeit. Így elkerülhetjük, hogy idővel majd mi versengjünk a kamasz gyerekünk figyelméért egy alkalmazással vagy a telefonnal.

Fontos, hogy elég érzékenyek legyünk, amikor a gyerekünkkel beszélgetünk. Ehhez viszont időnként rá kell nézni a másikra, hogy lássuk az arcán a jeleket: a türelmetlen közlését, a vágyét, hogy figyeljünk rá. Vagy egyszerűen csak azért, hogy ne maradjunk le a fontos pillanatokról.

Szólj hozzá Te is!