A mozgásfejlődés olyan, mint az építőkocka-vár: szintjei egymásra épülnek, s ha az egyik elem hiányzik, az egész rendszer meghibásodik. Vissza kell térni ahhoz a szinthez, amely sérült, hogy újra erős, stabil lehessen az építmény, mert itt minden mindennel összefügg.
Az anyaméhben
Mozgásfejlődésünk genetikusan kódolt programja már az anyaméhben elkezdődik, egyre bonyolultabb mozgásformákat lehetővé téve, ám a fokozatosság elvét betartva.
Az anyaméh kiváló környezetet biztosít a gyakorláshoz, hiszen a magzatvíz jelentősen csökkenti a gravitációt, így könnyebbé teszi a mozgást, a fejletlen érzékszerveket pedig a külvilág ingereinek tompításával védi.
Már a 8 hetes magzat képes a külvilág egyes ingereire válaszolni és számos reflexe működik: a primitív védekező reflex megnyilvánulásaként, ingerlésre a baba a fejét az ingerléssel ellentétes irányba fordítja, 9-12. héttől megjelennek a táplálkozási reflexek, majd egyre finomodnak az egész testre kiterjedő magzati mozgások is. Az egyensúlyi rendszer, mely a korai izomtónus szabályozásában, születés után pedig a kiegyensúlyozott mozgás és testtartás kialakításában játszik lényeges szerepet, a 16. héten már teljesen kifejlett.
Szülés után az anyuka kezébe veszi újszülöttjét és ringatni kezdi, nem is sejtve, hogy ezzel a baba egyensúlyi rendszerét készíti fel arra, hogy később a hátáról a hasára fordulhasson, felülhessen, felállhasson, majd járni tudjon.
Reflexmozgások
Az újszülötteknél még a reflexmozgások vannak túlsúlyban: a Moro-reflex egyik jele, hogy a baba az odanyújtott ujjat megszorítja. Az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex fontos szerepet játszik a születés segítésében, majd a gurulás, fordulás beindulásakor ez a primitív reflex integráció alá kerül. A korai csecsemőkor reflexe az ellenoldali szimmetrikus kísérő mozgás, vagyis amikor a jobb kezével egy tárgy után nyúl, a bal keze is felemelkedik.
A Galant-reflex megléte segíti át az újszülöttet a szülőcsatornán, ahol az elsődleges ingert a hüvelyfal folyamatos nyomása váltja ki. Úgy tesztelhetjük, hogy a 6 hónaposnál kisebb baba gerincét végigsimítjuk, aki válaszul előre-hátra mozgatja a törzsét. A szopó- és kapaszkodó reflexet leginkább szoptatás közben lehet megfigyelni, a szívó szájmozgással együtt a baba marokra szorít, ökölbe zárja a kezét majd elengedi, vagyis a száj és kézmozgás szinkronban van. Ennek a reflexnek a maradványa később, ha valaki koncentrált írás közben mozgatja a nyelvét.
Tudatos mozgások
Idővel a reflexmozgások helyét a tudatos mozgások veszik át. A kezdetben koordinálatlan mozgást az 5.-6. hónaptól felváltja a célirányosabb mozgás. 7-9 hónapos kor között a gyermek már akár egy kézzel is képes megfogni, majd elengedni a tárgyakat, ami az ösztönös markolási reflex gyengülését mutatja.
Ahogy a gyermek elkezdi érzékelni, észlelni környezetét, úgy fejlődik mozgása is. Először a fej, majd a felsőtest és a felső végtag mozgásának szabályozását tanulja meg. Két hónaposan felemeli és tartja a fejét, majd ugyanezt teszi alkarjára támaszkodva is. 4-5 hónaposan jön el a fordulás, gurulás ideje, majd ezt követően elkezd kúszni és a négykézlábra emelkedéssel mászni.
A baba képessé válik helyváltoztató mozgásra és hogy felszabadítsa a kezeit, nagyon hamar megtanulja az ülő, térdelő pozíciót. Ezeken a mozgásfejlődési lépcsőkön végighaladva alakul ki a megfelelő izomtónus és koordináció az álláshoz, majd a járáshoz. A járás elsajátítása után az egy-két évesek elérkeznek a következő lépcsőfokhoz, a le-fel mászáshoz. A felállással a kezek felszabadulnak, a gyerek magához húz tárgyakat, gurít és dob.
3-4 éves kor körül az óvodában leginkább az utánzáson, mintakövetésen alapuló mozgástanulás válik jellemzővé. Képesek lesznek járás közben tolni, húzni és ezt élvezettel gyakorolják, ki talicskával, ki babakocsival. 4 éves kortól már össze tudnak kötni többféle mozgást: nekifutással, megállás nélkül ugranak, dobnak, lépcsőn váltott lábbal járnak.
Iskoláskor körül érzik meg a mozgások különböző ritmusát és képessé válnak az eddig megtanult mozgásformák harmonikus kivitelezésére.
A mozgásfejlődés alapjai
Az újszülött a születése pillanatában találkozik először a gravitációval, melyhez az egyensúlyi rendszere révén tud alkalmazkodni, mozgásfejlődését pedig mindvégig a nehézségi erő elleni küzdelem határozza meg.
Ennek első állomása, amikor a négy hetes csecsemő hasonfekvésben néhány másodpercre felemeli a fejét. Az egyensúlyi rendszer által érzékelt ingerek az egyensúlyi idegeken át a kisagyba jutnak, amely a beérkezett információk alapján ellenőrzi a térbeli elhelyezkedést, a testhelyzetet és irányítja a mozgást. Az egyensúlyi rendszernek az első hónapokban kell megérnie arra, hogy képes legyen hatékonyan együttműködni az érzékszervekkel és értelmezni tudja a tapintás, mozgásérzékelés, látás és hallás folyamatában beérkező jeleket.
Az érzékszerveknek is kiemelt szerepe van a mozgásfejlődésben. Tapintás útján bizonyosodhatunk meg arról, milyen közegben mozgunk, hallásunk segít a mozgás irányának, sebességének és időzítésének érzékelésében (hallom, hogy valami közelít felém, irányt változtatok) és a látás segít a környezet feltérképezésében, az akadályok, személyek, tárgyak beazonosításában.
A kisgyerekek ösztönösen keresik azokat a tevékenységeket, melyekkel ingerelhetik és fejleszthetik egyensúlyi központjukat: hintáznak, forgóznak, bicikliznek. Az állandó ugrálás sem a véletlen műve, hiszen általa a gyermek fejleszti az irányítási rendszerét, erejét és egyensúly kiigazítási képességét is.
Minden mindennel összefügg
Minden mozgásfejlődési lépcsőfok összefügg az agy érési folyamataival: a mászás a két agyfélteke szinkronizációjában játszik fontos szerepet, míg az ülés, a kezek használatával párosítva a szem-kéz koordináció fejlődésére van jótékony hatással.
A mozgásfejlődés egyes fázisainak kimaradása, megkésett vagy hibás elsajátítása a mozgáson túlmutatva a későbbi teljesítményekben, többek között tanulási,- részképesség-zavarokban, diszlexiában, diszgráfiában mutatkozhat meg.
Minden mozgásfejlődési fázisnak megvan az ún. szenzitív időszaka, amikor a legkönnyebben és a leghatékonyabban el lehet sajátítani. Ezért nem mindegy, hogy melyik mozgásformát mikor gyakorolja a gyerek és ez az oka, hogy nem szabad siettetni a mozgásfejlődés egyes lépéseit. Ha egy baba egészséges, akkor ösztönösen elsajátítja a fiziológiai mozgásokat, feltéve, hogy ehhez a szülő megfelelő környezetet biztosít.
Így segítheted a fejlődését
– 2-3 hónapos korától a babának biztosítsunk biztonságos szabad mozgásteret. Ez lehet a padlón elhelyezett játszószőnyeg vagy takaró.
– A járóka kevés teret hagy a babának kúszni, mászni és idő előtti felülésre, felállásra készteti. Ehelyett célszerűbb elkeríteni a szobában egy nagyobb, biztonságosan kialakított részt.
– Nagyon károsak lehetnek azok az eszközök, melyeket nem megfelelő életkorban erőltetünk vagy amelyek hibás mozgássémát és testtartást rögzítenek, pl. bébikomp
– A tanulás, fejlesztés mindig játékos formában történjen, legyen közös élmény! Énekeljünk, mondókázzunk! A gyakorlatokat max.10-15 percig végezzük, de naponta kerüljön rá sor, kivéve, ha a baba beteg, fáradt!
– Ha egy mozgásfejlődési fázis hibásan jelenik meg, lépjünk vissza az előző mozgás gyakorlásához, és figyeljük meg, hogy azt helyesen végzi-e a baba! Sokszor a korábbi mozgásforma helyreállításával már megalapozható a következő mozgás helyes kivitelezése. Ha pedig egy fázist kihagy a baba, vezessük vissza játékkal az előző szintre és azt gyakoroljuk!
