Mucsi Martina kreatív- és rajzoktató, stresszoldás

tina200.jpg

Témakörök: kreatív- és rajzoktatás, stresszoldás, feng shui , családi- és párkapcsolati problémák

A szakértő elérhetőségei:
e-mail: [email protected]
honlap: www.kreativonismeret.hu

A szakértő cikkei:

 – Babafalva kismama magazinban>>

2001 óta foglalkozom Feng Shui tanácsadással és oktatással, valamint 2004 óta stresszoldással, a kineziológia One Brain ágával. Ennek kiteljesítése volt a művészetterápia, a rajzolás, az akvarellfestés és a rajzos-festős útinaplózás elsajátítása, ezen témákban 2009 óta várom önismereti és alkotó tanfolyamokra és jobb agyféltekés rajztanfolyamokra az önmagukat kiteljesíteni, lelküket gyógyítani vágyó résztvevőket. Ez utóbbi dolgot tartom egyik legfontosabb küldetésemnek: az Egyénben lakozó alkotó-teremtő erők felismer(tet)ését és tudatos használatát, az ezek általi önkifejezést és stresszoldást, ami a saját tapasztalataim szerint a harmonikus élet és az egyéni boldogság egyik fő kulcsa.

Vallom, hogy “jól lenni döntés kérdése”, így nagy örömmel és szívesen adom át tudásomat és tapasztalataimat azoknak, akik úgy érzik, változtatnának az életszemléletükön, vagy régi traumáktól, állandó problémáktól szabadulnának meg végre, mert szeretnének egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb, alkotásban-létrehozásban gazdag Életet élni, és elsősorban a jelenre és a jövőre koncentrálni!

hirdetés

54 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Kedves Martina!

    Ingatlan vasarlas elott allunk es a szuloi haloszobara vonatkozoan erdeklodok.
    Szeretnem tudni, hogy amennyiben a fsz.-i bejarat „kocka” nezet eseten alul, „d/dk”-en talalhato, akkor az em.-re kozepen „ny”-ra indulo, felemeleten fordulo „k”-re felvezeto lepcsot kovetoen kozepen „k” fele erkezunk meg: honnan nezve helyes a tajolas? Hol lesz a ‘szerelem’ helye ebben az esetben: a fenti alapbol indulva a „dk”-i szoba (sarokresz) avagy meg lentrol tekintve az „ek”-i szoba (szinten sarok) a megfelelo?
    Gyermekek neme szerint van jelentosege a szoba valasztasnak vagy eleg a sajat osztonos megnyilatkozasuk (kiveve, ha mind2 ugyanazt akarja)?

    Mas: 5 eves lanyunkkal logopedus foglalkozik, am a haladas nem a remenyek szerinti. Epp ma mondta a szakember, hogy olyan, mintha kislanyunk szeretne kisbaba maradni, azert nem hasznalja tisztan a hangokat (ma volt a 4. foglalkozas), hanem kisgyerkosen ejti ki, amit szeretne.
    Teny, imad kisbabasat jatszani, akar sajat babajaval, akar pedig hozzam bujosan – 29 honapos koraig szopizott es egy honappal kesobb szuletett meg az occse! A kezdeti testverfeltekenysegen nem vagyunk tul, ezt erzekelem, hiszen olykor meg is fogalmazza (orulok, hogy kimondja). Termeszetesen probalok csak csajos idot talalni vele (ez a logopedia kor is ilyen pl., mert utana lazitasbol az van, amit o szeretne, ott, ahol szeretne, ugy utazunk BKV-val, ahogy kivanja).
    Egyebkent rendkivul kommunikativ, imad rajzolni, dalolaszgatos, ertelmes, erdeklodo gyermek, am valami megsem stimmel teljesen es ez velem lehet osszefuggesben, mert anno nem volt konnyu a 2. varandossag, feltettem az erkezo kicsit, akirol meg a nemet sem tudtuk… Sajnos impulzivitasom az allando kimerultsegre meg ratett es kiabalasra is sor kerult (sokat voltam egyedul, segitseg nelkul… igy osszegzodott minden). Nekem is a kinez vonalon kene elindulnom, hogy rendezzem a multban ejtett sebeket?

    Valaszaidat elore is koszonom szepen!

    Udvozlettel,
    Noemi

  2. Kedves Doktornő!
    Kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni, aki 4 éves óvodás!
    Az oviba reggel könnyes szemmel indul el és mikor megyek érte alvás után akkor se jobb a helyzet.Volt mikor nem akart menni sétálni velük és ott üvöltött a kispadon és nem tudták mi a baja. Azt mondta nekem az óvónő ez nem normális dolog, lehet pszihólógushoz fogja küldeni.Pedig a kisfiam nagyon értelmes kisfiú és szerintem beszédben és egyéb téren is fejlettebb társainál.Ha megkérdem miért sír azt mondja , hogy azért mert nem vagyok vele.Próbáltam már elmondani neki, hogy nem lehetünk mindig ott,mert apának és anyának dolgozni kell és mindenki anyukája és apukája így tesz, a többiek mégse sírnak mindig.Úgy érzem túlzottan ragaszkodik hozzám, nem tudom mit tehetnék, hogy megszűnjön nála a hisztizés az ovi miatt. amúgy otthon persze semmi baja.Bár a hisztivel tudja nálam nem ér el semmit, azért néha próbálkozik például ha boltba megyünk és nem kap meg valamit.Otthon sajnos nincs külön szobája ,ezért még éjszaka is együtt vagyunk vele.Nem tudom mi lehet a probléma gyökere.Kérem mondja el Ön mire gondol ezzel kapcsolatban!

  3. Kedves Martina!

    A következő problémával fordulok hozzád:
    Lakásunk olyan elrendezésű, hogy a konyha esik a tudás területére. Mióta gyermekeim születtek, azon veszem magamat észre, hogy minden intellektuális energiámat arra fordítom, hogy mit is főzzek. Szinte nem is olvasok mást csak szakácskönyveket, illetve az interneten is folyton receptekre vadászok, mégis folyton tanácstalan vagyok, hogy mit együnk. Igaz, nehezített pályán dolgozom, ugyanis a család összetétele a következő: 1 normál mindenevő, 1 vegetariánus, 1 tejérzékeny válogatós és 1 az ízekkel éppen ismerkedő kisbaba. Szóval az a kérdésem, hogyan lehetne ellensúlyozni a konyha és a táplálkozás témakör eluralkodását az életemben.

    Válaszodat előre is köszönöm!

    Pókanyu

    • Kedves Pókanyu!

      Ha megengeded, erre a kérdésre most inkább kineziológusként válaszolok, mintsem feng shui tanácsadóként.:-) Így ismeretlenül és messziről néhány kérdéssel próbálok segíteni, bízom benne, hogy ezek adnak némi támpontot: Vajon miért éppen a gyermekek születése hozott Nálatok nehézséget a főzés/étkezés életterületre? Milyen összefüggés lehet a múltadban, ami a gyermekek és az étkezés kapcsolatában stresszt, blokkot okoz? Mi miatt van ennyire túldimenzionálva a táplálkozás, az étkezés területe? Aki vegetáriánus (szerintem Te, ugye?), mióta és mi miatt az pontosan? A tejérzékeny gyermek allergiája mikortól datálható és történt-e akkor bármilyen jelentős esemény a család életében?
      Úgy tűnik, hogy valamiért – csúnya szóval – „rágörcsöltél” a táplálkozás témára az első gyerkőc érkezésekor, ezt érdemes volna felderíteni, átgondolni és átformálni egy természetesebb hozzáállássá (pl. akár egy kineziológus segítségével), hogy ne ez kösse le a figyelmed, energiád nagy részét, csak annyit, amennyit feltétlenül szükséges! A gyermek tejérzékenysége és válogatóssága is arra utal, hogy neki is stressze van a táplálkozáson, ami szinte mindig az édesanya hozzáállásából fakad.
      Bízom benne, hogy ezek mentén el tudsz indulni a megoldás irányába!
      Szeretettel:
      Martina

      • Kedves Martina!

        Nagyon köszönöm a gyors válaszod! Azt hiszem kezdek is nyomban megvilágosodni. Bár tudom, a kérdések nekem szólnak és nem vársz válaszokat, ezért csak nagyon röviden szeretném elmondani: Azt hiszem az anyám nomja rám a táplálkozás stresszt, neki ez a téma ugyanis évek óta állandó vesszőparipája, mindenkit meg akar reformálni (én még tőle függetlenül lettem vegetariánus) és mindig bele is akar szólni. Eddig azt hittem, képes vagyok valamennyire távol tartani magamtól, de úgy látszik, nem eléggé. És valóban: az első gyermek születésekor is beleszólt, sőt azóta is kitartóan erölteti rám, hogy szerinte nem csak tej-, hanem lisztérzékeny is…ezt nem hallom meg, mert így is pont elég nehéz az életünk. Anyám „jószándékú” erőszakossága mostanra tarthatalanná vált az életünkben, emiatt egyébként is készülök többek között kineziológushoz. Sajnos a kisbaba miatt viszont még hónapokig nem fogok eljutni sehová (nemcsak fizikailag, hanem a lelki ráhangolódás miatt sem erőltetem), ezért, ha „átmenetileg” tudnék egy kicsit segíteni magamon a feng shuival az jól jönne!

        Még egyzsre köszönöm!

        Pókanyu
        Akkor már csak annyi

        • Ezek alapján valóban elkel egy oldás az édesanyádra, a tőle való elszakadásra, a „felnőttségedre”, a neki való megfelelésre. Sokszor előfordul, hogy belül szeretnénk már függetlenek lenni, szinte protestálunk a felettünk hatalommal bíró személy ellen – de nem szabad elfelejteni, hogy ezt mi engedjük meg, nem ő a hibás, ő „addig jön” a terünkbe, amíg tud, csak a saját hozzáállásunkon tudunk javítani. Egy jó szakember biztosan fog tudni segíteni ebben! (Jó lehet még erre egy családállítás is egyébként.)
          Fengshuisként és édesanyaként, háziasszonyként annyit tudok még javasolni, hogy érdemes a fellelt és bevált recepteket EGY helyen, egyetlen füzetben vagy egy mappában a laptopon tárolni és mondjuk havonta EGYSZER leülni és kitalálni előre több hétre akár a családi menüt, leírni, ebből heti bevásároló listákat írni – és le van előre a gond!:-) Ez egyszerre pár óra is lehet akár, munkás, de utána egy hónapig felszabadul az energia, amit aztán másra lehet fordítani! Azt is lehet, hogy mondjuk ezen felül informálódásként heti 1xpár órát szánsz a témára, naptárban betervezve és egyébként tudatosan kerülni a dolgot, eltenni szem elől a szakácskönyveket és mindent elzárva tartani, ami a témára emlékeztet… Keress helyette egy másik témát, egy alkotó hobbit, ami eltereli az érdeklődésedet!:-)

          Szeretettel:
          Martina

  4. kedves martina! én kaptam már öntöl választ de szeretnék pár ötletet kérni lakásberendeéssel kapcsolatban. pl hogy hová kerüljön az ágy a szobába mejik falra, meg mijen szinre ajánlatos festeni hogy pozitiv hatása legyen, vagy esetleg virág mijen fajta,(van kaktuszom) egyéb disztárgyak…..köszönöm timi

    • Kedves Timi!

      Látatlanban ezekre így nehéz válaszolni pontosan. Javaslom, hogy keresse fel az onlinefengshui.hu honlapomat, itt a blogban találhat cikkeket a hálószobára vonatkozóan, személyes kérdés esetén pedig a honlapon szereplő elérhetőségeken bármikor megtalál.

      Üdvözlettel:
      Martina

  5. kedves márta! én abban a dologban szeretnék töled segitséget kérni hogy édesanyám 3 hete meghalt. és olyan rossz érzés hogy még mindig ugyan ugy van a szobája berendezve mint amikor köztünk volt. szeretném valahogy átrendezni a lakást hogy ne minden ö rá emlékeztessen. gondoltam eladom )az ágyátnem szeretném én használni de közben ezis rossz érzés hogy megvállok a dolgaitol. arra gondoltunk csinálunk gyerekszobát a szobájábol. a páromnak az volt az ötlete rakjuk a kicsi ágyát ugyan arra a falra ahol anyué van. (ezt csak azért mondta mert ott lenne a nagyobb hej stb) . de nekem nem tetszik az ötlet nekem ez ismét rossz érzés lenne, én már nemtudom mit csináljak a szobával. kérnék néhány ötletet ha rendezkedünk mijen butort hova rakjak miaz amit feltétlen kerüljek! köszönöm timi

    • Kedves Timi!
      Fogadd őszinte részvétemet!
      Megértem az érzéseidet, ami az édesanyád szobájával kapcsolatos. Ugyanakkor azt javaslom, hogy adj még időt Magadnak és az átrendezésnek! A hagyomány szerint „hat hét” vagy 44 nap az a gyászidőszak, ami után meg lehet bolygatni az elhunyt lakását, szobáját, saját „földön maradt” világát. Ez nem egy légből kapott szám, hanem egyrészt a léleknek, másrészt az ittmaradottaknak is ennyi a minimális időszak a túllendülés első lépéseihez (fogalmazzunk így). Bármi is lesz később a szobából, egy alapos festés és mindenekelőtt egy tértisztítás (Karen Kingston könyveit ajánlom!) feltétlenül szükséges! A továbblépés elengedhetetlen, a szoba ne maradjon úgy, nem jó, ha „a múlt beleragad a jövőbe”, ez Téged is blokkol, hátramozdít érzelmileg-lelkileg, amire nincs szükséged. Nem az anyukád földi tárgyainak dédelgetése tartja meg Őt Benned.:-)
      Sok szeretettel kívánok Neked szeretetteljes elfogadást és továbblépést!
      Martina

  6. Kedves Martina!

    Az én problémám az egész életemet megkeseríti, kapcsolataimat megnehezíti.
    Azt hiszem önértékelési zavarom lehet.
    Tudom, hogy enm vagyok csúnya nő, sőt szépnek taranak, és csinosnak. Adok is magamra, szeretek öltözni.
    Mégis könnyen zavarba hozható vagyok, és fülig tudok pirulni, kezem remeg,stb…
    Egyszerűen kontrolálni sem tudom ezt az állapotot. Minél inkább mondom magamnak, hogy nyugi, annál feszültebb, pirosabb, remegősebb leszek. A végén a víz is szakad rólam.
    Pláne, ha tudom, hogy valahol „szerepelnem” kell. Az, hogy egy étterembe elmenjek, és szembe is üljek valakivel, aki engem fürkész, rám figyel, ez totál stresszel,és jönnek a fent említett tünetek.
    Párkapcsolatba nem is merek belemenni, mert előre görcsölök, hogy mi lesz, ha találkozunk,ha beszélnem kell, ha figyelni fog…..?
    Hogyan tudnám ezeket lekűzdeni magamban?

    Előre is köszönöm a választ!

    Maradok tisztelettel,

    Kakukkfű

    • Kedves Kakukkfű!

      Egy kineziológiai oldássorozat szinte biztos, hogy nagy mértékben javítana ezen a problémán!

      Szeretettel:
      Martina

  7. Kedves Martina!
    Elérkezett az idő, hogy elköltözzünk jelenlegi lakásunkból. Résszint azért, mert terveink szerint kicsi lesz, részben azért, mert a ház és a környék is üldöz el minket (Penészedik, ázik a ház, soklépcsős, udvar nélküli, bunkó, agresszív, dohányzó szomszédok).
    Amint azonban a költözés, mint téma szóba kerül, azonnal minden leáll körülöttünk.
    Tudnod kell, hogy sikeresen alkalmazzuk a vonzást életünk minden területén. Érzelmeinkre, intuiciónkra hallgatva, minden nagyon könnyen megvalósul, mi pedig szinte lebegünk közben. Nagyon jó érzés együtt haladni a folyamattal. Minden olyan könnyű, akár karrier, akár emberi kapcsolat, akár tanulás, akár új autó, fizetés emelés, akár egészség. Bármiről legyen szó, igen hamar valósággá válik az életünkben. Tényleg csak kérünk, més meg is kapjuk.
    Csak a költözéssel nem sikerül. Annyira nem, hogy amint elkezdünk a házeladás témával foglalkozni, senki sem válaszol (ingatlan közvetítő, pénzügyi szakértő), nem jönnek be a pénzek, ramatyul érezzük magunkat és lebetegszünk. Amint abba hagyjuk a témával való foglalkozást, kis idő múlva megint beindul az élet áramlása. Nagyon szembetűnő volt, hogy amíg azzal foglalkoztunk, hogy eladjuk, addig ázott a kémény. Azon a napon, mikor lebeszéltük egy vevőjelölttel a ház megtekintését, az egész falról ömlött a víz. Amint kitaláltuk, hogy nem adjuk el, hanem majd albérlők költöznek ide, az ázás megszűnt. Egyik napról a másikra. Hozzáteszem, nem tudjuk, miért ázik, szakértők sem tudják.
    Tehát eladnunk nem szabad, valami miatt. De költöznünk kell, ez itt nem élet. Csak toporgunk egy helyben, és mindenki egyre agresszívabb velünk. (nyáron minden nap zokogtam, mikor a szomszédban élő szüleimmel beszéltem) És tényleg nem szeretném, ha a gyerekek a büdös belvárosban nőnének föl, a négy fal között.
    Tudnál ajánlani valamit, hogy melyik területet erősítem, és hogyan, vagy mire figyeljek a Feng Shui szerint? Vagy esetleg kitől kérdezhetnék ez ügyben? Az biztos, hogy valami itt nem stimmel. De lépnünk kell, mert itt nagyon nem jó.
    Válaszodat köszönöm.
    Üdv:
    Ági

    • Kedves Ági!

      Mindenekelőtt szeretettel gratulálok a tudatosságukhoz és éberségükhöz!:-)

      Az elbeszélése alapján valóban úgy lehet, ahogyan gondolják: egyértelműen valami dolguk van még az adott helyen, az adott környezettel (emberekkel), az adott lakással. A feng shui szerint ilyen esetben a „Segítők” területét érdemes erősíteni, akár a vágyott új környék vagy ház képét ide kitenni. Angyalozni is érdemes (és egy angyal figurát is tenni a Segítők területére), „felküldeni” nekik a kéréseteket egyszer és várni pár hónapot, hogy ez megindít-e valamit. Ha már nincs dolgotok ott, ez szokott működni, megérkezik a segítség valamilyen formában; ha van még dolog, ahogyan gondoljuk, akkor arra kaphattok gyorsabban választ, hogy mi az és mit lehet tenni. Lelki szinten még az „elfogadás” jutott eszembe: mindenben meg lehet találni a szépet és a jót, az előnyöket, még ha most hihetetlenül is hangzik. Általában ha egy helyzettel szívből meg tudunk békélni, AKKOR szokott jönni egy fordulat – legtöbbször nincs is egy helyzettel több dolgunk, mint egyszerűen jól érezni magunkat benne, bármilyen is az ill. annak ellenére, hogy mi az adott helyzet. Akkor egyszerre okafogyottá is válik az adott helyzet, hiszen tanultál belőle, tehát „engedélyt kapsz a továbblépésre”.:-)

      Bízom benne, hogy segítettem!:-)
      Martina

      • Kedves Martina!
        Köszönöm szépen a válaszod!
        Arra gondoltam, hogy az egyes szobák segítők sarkát erősítem, és nem a házét (ott ugyanis a garázs van, nem sokat tudok tenni). Így is jó?
        Lámpa, szélcsengő, gyertya, füstölő, barátoktól kapott holmik jók lesznek? Van, amit semmi esetre se tegyek ide? Két szobában tudnák változtatni, a hálóban és a nappaliban. A többiben szakértői (helyszíni) segítség nélkül nem menne.
        Az angyalozás mit jelent? Hogyan küldjem fel?
        Igen, az elfogadáson van még mit javítanunk. Ez az a terület, amit elméletben profi módon művelünk, ami azonban a gyakorlatot illeti…nos van még mit tanulnunk. Esetleg tudnál valamit ajánlani arra, hogy könnyebben el tudjuk fogadni az adott helyzetet? Mert azért elég faramuci a helyzet. Ha elfogadom, akkor kvázi belenyugszom. Ha nem nyugszom bele, akkor nem is fogadtam el. Másrészt igen nehéz olyasmit elfogadni, ami a gyerekeim egészségét veszélyezteti. 🙁

        • Igen, azt is lehet, hogy az egyes szobák „Segítők” területét erősíted, de elég csak a nappaliban is. Nem kell telipakolni, gyertya és füstölő nem is jó ide. Az erősítés azt jelenti, hogy ahogyan írtam, kiteszed a vágyott cél képét, egy segítő képét (lehet ez is például egy angyal) és esetleg a kérésedet megfogalmazva egy papírlapra, amit vörös zsinórral átkötsz és odateszel ezek mellé.

          Az angyalokkal ugyanúgy tudsz „beszélni”, kérni tőlük, mintha magaddal beszélgetnél, meditálnál. Meg kell szólítani őket és egyszerűen a segítségüket kérni. Ehhez persze jó a nyugodt légkör, ilyenkor jöhet a gyertya és a füstölő (ezek mind magasabb rezgéseket biztosítanak), meditációs zene és egy kis befelé fordulás.

          Az elfogadás szerintem úgy megy legtöbb esetben, ha az adott helyzetben, legyen az bármilyen lehangoló, megkeressük a jót, a mégis-előrevivőt, az adott helyzet tanulságát, azt, hogy hogyan „treníroz” bennünket az adott helyzet és ezt az „edzést” megköszönni a Sorsnak (az Univerzumnak, Istennek, kinek-kinek hite szerint). Ha képes vagy hálásnak lenni akár a nehézségekért is, akkor vagy elfogadó.:-) (Itt olvashaó egy részben idevágó cikkem: http://kreativonismeret.hu/2010/11/10/megalkuvas_vagy_elfogadas/)

          Sok sikert kívánok!:-)
          Martina

  8. Üdvözlöm!
    2 éves és 3 hónapos kisfiú édesanyja vagyok.
    A problémánk sokrétű, lassan több, mint fél éve rendkívül nyugtalanul alszik, először csak nyöszörög, hánykolódik, aztán a legtöbb esetben fel is sír, olyan mintha valamitől megijedne, ilyenkor csak az ivás (cumisüvegből) nyugtatja meg. Aztán a másik nagy problémánk, hogy úgy három hete kezdett el enyhén dadogni, ezt megelőzően folyékonyan beszélt, egész nap be nem állt a szája. Ez mára annyira rosszabbodott, hogy hosszú másodpercekig ismétli az első szótagot, mire végül szinte csak ordítva képes kimondani magát a szót. Sajnos nem csak bizonyos hangoknál dadog, hanem állandóan. Ha még valami miatt kicsit izgatottabb is, akkor annyira görcsössé válik a „beszéd” folyamán, hogy grimaszokat vág, és egész testével belefeszül.
    A harmadik nagy gondunk a dadogással szinte egy időben jelentkezett. Napi rendszerességgel bújik el félreeső helyekre, letolja a nadrágját, lekapcsolja a pelenkáját és a kukijával játszik. Mikor először „rajtakaptam”, közölte velem, hogy ő semmi rosszat nem csinál, menjek onnan és csukjam be az ajtót.
    Mondja meg őszintén, képes ezen az állapoton egy ennyi idős gyerek esetében segíteni a kineziológia?
    Vagy hová forduljunk?
    Nagyon szeretnénk segíteni rajta valahogy.
    Tisztelettel:
    Bori Andrásné (Rita)

    • Kedves Rita!

      Úgy tűnik, hogy a kisfiát valamilyen trauma, stressz érte fél évvel ezelőtt, ami néhány hete valamiért csak erősödött. Nagyon kézenfekvő megoldás lehet a kistestvér érkezése, az azt megelőző időszak és a kisfiának az ezzel összefüggő érzései, amiket a koránál fogva nem tud hogyan kezelni. Amennyiben ezen kívül a családjukban a „felnőttek világában” nincsenek fél évre visszamenőleg nagy változások, konfliktusok, traumák, úgy érdemes ezen a testvér-nyomvonalon elindulni – persze ha egyéb kapcsolati problémák is vannak családon belül, akkor azokat természetesen érdemes célzottan kineziológus segítségével kezel(tet)ni, hogy ezzel párhuzamosan a kisfiú is megnyugodjon: a gyermekek nagyon megérzik és átveszik a felnőttek, főként a szülők érzéseit és szinte „hibajelzőként” működnek.

      Visszatérve a testvér-témára: Amikor a most 7 hónapos kislányommal várandós voltam, a 4 éves kisfiam ugyanígy egyszercsak rémálmokkal riadt fel éjszaka, ez a születés után is folytatódott és csak pár hónapja kezdtek ezek alábbhagyni. Amikor megmondtuk neki, hogy testvére lesz, hiába örült neki és várta, pár hónapig újra bepisilt az óvodában (csak ott), amíg megbarátkozott a gondolattal.

      Megoldásként egy beszégetést javaslok, amikor az ő szintjén valmilyen formában el tudja mondani, hogy mit érez, mit gondol, de a koránál fogva még jobb, ha megkérjük, rajzolja le a családot vagy rajzoljon a kistestvérrel kapcsolatban valamit, esetleg egyszerűen saját magát rajzolja le és aztán a rajzról már könnyebben tud mesélni, sok minden kiderülhet. Fontos lehet, hogy ha csak egy-egy óra erejéig is, amíg a pici alszik, az anyuka csak neki szentelje a figyelmét, elmenjenek együtt játszótérre, boltba, csak kettesben, amíg az apuka vigyáz a picire. Ugyanígy nagyon fontos a sok ölelés és testi kontaktus a kisfiúval (főként, ha eddig ez amúgy is jellemző volt), összebújás, akár kicsit fokozottabban is, mint eddig, az apuka részéről is (birkózós játékok). A lényeg, hogy érezze, megértse, hogy ő ugyanolyan fontos az anyukájának és az apukájának is, mint eddig, ne érezze semmilyen szinten, hogy háttérbe szorult; ha valamiféle féltékenység, ellenérzést mutatkozik rajta pl. szoptatás közben, akkor ezt sem kell előtte csinálni. Ha ezek után nem múlnak a tünetek, a gyermeket is lehet oldani természetesen kineziológiai módszerekkel, ilyenkor 6 éves korig az anyuka jön kezelésre.

      Bízom benne, hogy segítettem! Kérem, írjon majd, hogy hogyan alakulnak a dolgok!

      Martina

  9. Kedves Martina!
    Mi egy 2 szobás(56 m2) lakásban élünk.A nappalink egyben a hálószobánk is.Első kérdésem arra vonatkozna,hogy ilyen esetekben hogy tanácsos berendezni a szobát?Gondolok itt a fal szinére,kiegészitő tárgyakra stb.A gyerekszobánk nagyon kicsi,mindössze 10 m2-es,ezért elég nehéz a feng shui szabályai szerint berendezni.Ezzel kapcsolatosan az lenne a kérdésem,hogy ilyen esetben mi az, amire mindenképp ügyelni kell?
    Válaszát előre is köszönöm!

  10. Kedves Martina! Férjemmel néhány hónapja nem védekezünk, mert babát szeretnénk. Előtte fogamzásgátlót szedtem évekig, januárban hagytam abba. Tudom, hogy még korai ezen stresszelni, mégis minden hónapban, amikor megjön, csalódást érzek. Valószínűleg már azért sem jön össze a baba, mert annyira szeretném. Tud valamit javasolni számomra a siker érdekében? Előre is nagyon köszönöm válaszát. Üdvözlettel. Anita

    • Kedves Anita!

      Mindenképpen egy kineziológus segítségét javaslom, aki ezt a „rágörcsölést”, amit valószínűleg jól érez, segít feloldani és otthon is végezhető lazító gyakorlatokat is tud adni. (Én mostmár legalább egy évig nem fogadok pácienseket, mert nyáron születik a második gyermekem.) A merilia.blogspot.com blogomban viszont talál néhány sikeres történetet, köztük olyanokat is, amelyek a témába vágnak – amennyiben még nem járt kineziológusnál, ezeket előzetes tájékozódás céljából javaslom olvasgatni.

      Sok sikert kívánok!!
      Martina

      • Kedves Martina! Köszönöm szépen a válaszát, ha ebben a hónapban sem fogan meg a baba, akkor mindenképpen felkeresek egy kineziológust. Addig is, tudna nekem néhány tanácsot, estleg otthoni gyakorlatot javasolni, amivel némileg oldható ez a feszültség. Segítségét előre is nagyon köszönöm. Anita

    • Kedves Anita!

      Igen, vannak otthon végezhető általános stresszoldó gyakorlatok. Személyre szabottan ezek közül a kineziológus tudja kitesztelni majd, hogy pontosan mire van/lehet szüksége az otthoni gyakorláshoz a személyes probléma kapcsán. Egy kicsit utánanéztem, mert sok van és hosszadalmas leírni őket, szerencsére már több helyen meg lehet találni ezeket az ineterneten is, itt találtam ezekről a legjobb összefoglalást, ez mind nagyon hasznos gyakorlat: http://www.medisz.hu/medisz_hirkiir.php?miviewhir=68

      Bízom benne, hogy segítettem!
      Martina

Comments are closed.