Magyarországon súlyos probléma a népességfogyás. Egyre kevesebb az aktív kereső és egyre több a nyugdíjas. Ha ez így folytatódik az ország néhány évtized múlva súlyos gondokkal fog szembenézni. A gyermek nem költség, hanem 20 év múlva Ők fognak minket eltartani.
A kismamákat hímes tojásként kéne kezelnünk, minél jobb körülményeket teremtve nekik és gyermeküknek már a születéskor, mert a születés, szülés mikéntje nagyban meghatározhatja a későbbi gyermekvállalást. Ha így folytatjuk úgy járhatunk, mint az a gazda aki spórolni akar, ezért nem veti el a vetőmagot, így tavasszal nem lesz ami kikeljen, nyáron pedig nem lesz mit aratnia.
Mama és a baba számára a nekik megfelelő ideális körülmények – azok veszik őket körül akiket ismernek, akikben megbíznak – csökkenti a szülésnél szükséges beavatkozások számát (egy császármetszés pl. 80.000 Ft, gátmetszés, stb), és az egy természetes folyamatként beavatkozások nélkül mehet végbe. Így sokkal olcsóbb lehet a társadalombiztosításnak. Tehát nem pénzt von el, hanem pénzt takarít meg, egy számára biztonságos környezetben szülő kismama, méghozzá rövid távon.
Ha ezt ráadásul egy a WHO és az UNICEF által támogatott bababarát kórházban teszi, akkor a babáját szülés után (természetesen, ha minden rendben van) az anya kapja meg és rögtön még a szülőszobán meg is szoptathatja. A csecsemőosztályon együtt maradnak, és a csecsemős nővérek nem azzal töltik idejüket, hogy az édesanyjuk hiánya miatt sírdogáló gyerekeknek cukrosvizet, tápszert adnak, hanem – szoptatási ismeretek tanfolyamot végezve – körüljárva az osztályon, támogatást, és információt adva, a mamákat segítik. Az anyák nem tápszer recepttel a kezükben, hanem biztos tudással a szoptatás, babagondozás terén hagyják el a kórházat, és remélhetőleg 6 hónapon át csak anyatejjel táplálják babáikat.
Magyarország egy évben a 2003-as OEP adatok szerint 2 milliárd forintot költ receptre felírt tápszertámogatásra, és a szülők további 1 milliárd forintot költenek támogatás nélkül tápszerre. Ahelyett, hogy ennek a pénznek csak egy részét visszaforgatva az oktatásba, információk eljuttatására, támogatásra költenék. A magyar édesanyák közel 100%-a gondolja úgy, hogy szoptatni szeretne. Ha ehhez minden támogatást és információt megkapna, a fenti összeg is a költségvetést gyarapítaná. Tehát a bababarát kórház választásával ismét csak pénzt takarít meg a társadalombiztosításnak és nem pénzt von el!!!!
Akkor lenne jogos plusz pénzt kérni, ha többe kerülnénk! Jogos-e bármilyen plusz összeget elkérni, ha a kismama azzal, hogy választott kórházba megy, nemhogy több költséget nem jelent, hanem ideális esetben, még spórol is az államnak?
Ha nem a kijelölt kórházba megyek a szülészetek versenyezhetnek értem, így ösztönözve vannak, hogy olyan körülményeket teremtsenek, hogy a kismamák szeressenek az adott szülészetre menni. Mert jelenleg óriási különbség van a szülészetek között, ellátás, szemlélet tekintetében. Az OEP ugyanannyi pénzt fizet minden intézménynek. Ha mindenütt ugyanolyan körülmények lennének egy kismama számára, nem is okozna gondot a legközelebbi kórházba menni. A nők közötti információáramlás jól működik. Pontosan tudják a kismamák, hogy hol bánnak velük tisztelettel, hol tartják azt szem előtt, hogy ha egy szülés problémamentesen zajlik, ne avatkozzanak be, ne csörtessen be senki felcsapva a villanyt, hogy: „nem lesz ez így jó kismama!”. Ehelyett bíztatva, támogatva, végigkísérve, segítik hozzá, hogy egy szép szülésélménnyel legyen a család gazdagabb. Hol tudják mi az a gátvédelem, vagy mit jelent az a szó kolosztrum.
Az orvosok és az állam közötti rendezetlen helyzetet pedig nem lehet a kismamákkal megfizettetni. Ha az anyáknak ezentúl a nem a választott, hanem a kijelölt kórházban kell szülniük, lehetőleg munkaidőben (az igazságtalanul kirótt „bűntetődíj” miatt), megnő az indított szülések, ezáltal a beavatkozások száma, ami a társadalombiztosításnak rövid és hosszútávon, nemhogy kevesebbe, de sokkal többe fog kerülni!!!
Boksay Rita dúla
