Ötgyerekesként is teljesen!

ötgyerekes édesanya

Öt gyerek. Sokan sokfélét gondolnak a nagycsaládos életemről, arról, hogyan és mit csinálok ennyi gyerekkel, de csupán egy dolog biztos benne: tizenkét év csak és kizárólag a gyerekeimről, a családomról szólt, ez idő alatt az életem (majd) minden percét a gyerekszobai szolgálat töltötte ki.

Még mielőtt bárki azt mondaná: a bevezetőből úgy tűnik, megbántam, hogy ennyi gyerekem van, gyorsan leszögezem, soha, egyetlen percet sem csinálnék másképp az elmúlt évekből, minden egyes pillanatnak megvolt a maga helye, a maga ideje. Bár a gyerekeimnek köszönhetően nagyon sokat változtam, egy dolog állandó maradt: felnőtt nő vagyok, akinek a gyerekein túl is van élete, amely ugyan egy időre háttérbe szorult, de soha nem szűnt meg létezni.

Nem vagyok egy ősanya típus, nagyon hosszú időbe került, amíg belerázódtam ebbe a szerepembe és még most is folyamatosan tanulok. Ennek ellenére a gyerekeim születése előtt igen határozott elveim és elképzeléseim voltak a családos életről. Aztán lettek gyerekeim…

Anyaság – Jól csinálom?

Először azt hittem, az a jó, ha mindent én csinálok a gyerekek körül, mert én tudom, mi a legjobb nekik: nem bíztam őket másra, a háztartásban is egyedül próbáltam helyt állni, én meg valahol elvesztem útközben. Idővel és a gyerekeim számának növekedésével azonban megtanultam elengedni dolgokat, megtanultam lazának lenni. Nem volt könnyű döntés, de a hétköznapok túléléséhez muszáj volt: nem lettem felelőtlenebb édesanya, de olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatosan korábban határozott elképzeléseim voltak…

cumi vs. ujjszopás
szoptatás vs. tápszer
szobatisztaság kérdése
szilárd táplálék bevezetése a gyerek étrendjébe
ultrabiztonságos lakás
segítségkérés vs. a háztartással való egyedüli küzdelem

… a negyedik-ötödik gyereknél egyszerűen már nem tudtak lázba hozni, már nem az elveim után mentem, hanem kizárólag a gyerekek igényei szerint cselekedtem, mert a korábbi tapasztalataim alapján már tudtam, hogy idővel minden a helyére kerül, akár cumizik a gyerek, akár az ujját szopja, akár anyatejes, akár tápszert kap, mert akkor és ott arra van szüksége, később meg másra.

Nem csak anyából állok!

Az anyaságom tehát sínre került, eljött az ideje, hogy színre lépjen a felnőtt nő, aki erőt és tartást ad a család szívét megtestesítő anyának. Színre kellett lépnie, ez nem volt kérdés, de hogyan?

A gyerekeim születése előtt újságíróként dolgoztam, az írás az életem része volt. Anyaként azonban szégyelltem bevallani, mennyire fontos volt a korábbi munkám, úgy éreztem, ezzel megcsalom a gyerekeimet. Férj, aki viszont pontosan látta mennyire megszenvedem az írást hiányát, nem volt ennyire szívbajos és érzelgős: elkészítette életem első blogját és azt mondta: itt az ideje, hogy kiszabaduljak a gyerekszobából és időt és helyet biztosítsak az életemben a felnőtt részemnek is.

És igaza volt! Azóta az írás mellett a futás is a mindennapjaim része lett. Elsősorban akkor dolgozom és futok, amikor a gyerekeim óvodában/iskolában vannak, de ha mégsem, akkor nem restellek segítséget kérni, hívni, akár némi anyagi ráfordítást sem kímélve, mert megértettem, hogy a családom boldogsága az én kiegyensúlyozottságomon múlik.

Bár néha relatíve, percre mérve kevesebb idő jut a gyerekeimre, de az énidőből szerzett energiával telve jobb kedvvel, valódi odafigyeléssel tudok velük foglalkozni. A közös óráinkban a gondolataim már nem kalandoznak másfelé, mert tudom, hogy a nap bizonyos időszakában magamra is jut idő, amelyet ténylegesen önmagamra fordíthatok minden kompromisszum nélkül. Nekem így teljes az életem és ezáltal a családomé is.

Erről a témáról a Nekik sikerült! rovatban olvashatsz többet!

 

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Ötgyerekes édesanya vagyok. Nagyon nagycsaládos szülőnek lenni különleges életforma: egy olyan állapot, mintha örökös bérletet nyerne az ember a vidámparkba és a horrorok házába egy időben. Öt gyerekkel szüntelen kihívás az élet, folyamatos megújulás, elvek jönnek, elvek mennek és már én sem vagyok ugyanaz, mint négy gyerekkel korábban. A gyereknevelésben átélt sikereimről és kudarcaimról írok a lehető legkendőzetlenebb stílusban, hogy mindenki láthassa: bár gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni.
Előző cikkÖt készség, ami a gyerekszobából visszasegít a munka világába
Következő cikkKell aggódnod a várandósság alatt a pajzsmirigy alul- vagy túlműködés miatt?