Óvodai beszoktatás – Legyen könnyebb az első búcsú

óvodai eszoktatás

A beszoktatás a kicsinek és a szülőnek is nehéz, mégis elkerülhetetlen időszak. Párom legkorábbi emléke is első óvodai napjához kötődik, amikor ott kellett maradnia a sok idegen kisgyermek között. Ő a csoportszobában, édesanyja hazafelé sírta el magát. Néha azonban a folytatás sem könnyű, az óvoda után a gyerekek elevenebbek otthon, és többet lógnak az anya nyakán. 

A beszoktatás során a gyermeknek nem csak édesanyja távolléte okozhat traumát. Sokkal inkább az, hogy olyan helyen hagyja őt magára, ami ismeretlen a számára, és ahol idegen felnőttek és gyerekek veszik körül. Ezért az óvodai beszoktatás lényege az, hogy a gyermek olyan bizalmi kapcsolatot tudjon kialakítani az óvónővel, amelyre támaszkodhat, amikor édesanyja távol van. Az óvodakezdés során így arra helyeződik a hangsúly, hogy a gyermek megismerje új környezetét és megszeresse a vele foglalkozó óvó néniket, akikhez majd kötődni tud.

Megszeretni az óvónéniket

Vackor-óvoda
fotók: Vackor Óvoda, Környe

A beszoktatás módja óvodánként és csoportokként is változhat. Az óvodák maguk döntenek arról, milyen beszoktatást pártolnak. Míg egy-egy óvodában a gyorsabb elválást pártolják, és az anya jelenlétét már az első héten minimálisra szűkítik, addig sok intézményben az anyás beszoktatást részesítik előnyben. Ahhoz, hogy a gyermek megszerethesse az óvó néniket, érzelmi biztonságra van szüksége, melyet a beszoktatás alatt az édesanyja jelenléte nyújt neki.

„Az óvónő és a kisgyermek közötti bizalmi kapcsolat nem alakul ki egyik napról a másikra. E nélkül a kicsi azt éli meg, hogy az anyukája, akivel eddig mindenhol együtt volt, most egy idegen nő karjaiban hagyja őt, és ezért félelem alakulhat ki benne. Addig kell az anyukának a gyermekkel maradnia, amíg a kicsi és az óvónő között kialakul egy olyan érzelmi kapcsolat, melyben már könnyebben engedi el az anyukát” – mondja Anikó néni, a Környei Vackor Óvoda pedagógusa.

„Az anyás beszoktatás lényege, hogy a kisgyerek az édesanyjával érkezik, vele marad egész délelőtt, és minden tevékenységben (játékok, étkezések, mosakodás) közösen vesznek részt. A folyamat során mindig a szülővel közösen döntjük el, hogy a gyermeknek mire van szüksége, és meddig maradjon még vele az anyukája. Ha olyan kicsiről van szó, aki nagyon ragaszkodó, akkor ez eltarthat egy hétig. A következő héten már megkérjük az édesanyát, hogy egy kis időre, menjen ki, sétáljon valamerre, és ezt az időszakot folyamatosan bővítjük, míg a második hét végére elérjük, hogy a gyermek egyre többet legyen velünk, és megszokja az anyukája távollétét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a reggeli búcsúzásnál, vagy a délutáni alvásnál ne pityeredne el néha, ha hiányolja anyukáját, de ilyenkor már a mi vigasztalásunkkal is megnyugszik” – mondja az óvó néni.

Az egyéni bánásmód nagyon fontos

Akár az anyás beszoktatást, akár a gyorsabb elválasztást pártolja az óvoda, a fokozatosság mindkét esetben nagyon fontos. A gyermeket leginkább az étkezési és az alvási időszak viseli meg, ezért érdemes az első napokban még ebéd előtt hazavinni. Ha már szívesen marad, ki lehet próbálni, hogy az étkezés alatt kint várjuk meg, és csak utána visszük el. A hét végére pedig már ott is alhat.

óvodai-beszoktatás
Fotó: Vackor Óvoda, Környe

A beszoktatás ütemét gyakran felgyorsítja a kényszer, ha az anyuka munkahelyén nem teszik lehetővé, hogy több napot hiányozzon. Ilyenkor is jó, ha a fokozatosságot meg tudjuk tartani, és van valaki más a családból (apa, nagyszülő, nagyobb testvér), aki el tud jönni a gyermekért délben, és nem hagyjuk ott alvásra már az első napokban a gyermeket.

„A beszoktatásnál különösen fontos az egyéni bánásmód. A szülői értekezleten és az első látogatások alkalmával elbeszélgetünk a gyermek szokásairól, arról, mit szeret játszani, és hogyan viselkedik különböző helyzetekben. Így a beszoktatás során olyan játéktevékenységekre hívjuk a gyermeket, amit velünk is szívesen játszik az anyukája helyett” – meséli Anikó néni.

Szintén a pedagógus, a gyermek és a szülők kapcsolatát erősíti a családlátogatás.  Ilyenkor a kicsi a saját, megszokott környezetében játszhat az óvó nénikkel, megmutathatja nekik a szobáját, a kedvenc játékait, és a szülőknek is alkalmuk nyílik hosszabban elbeszélgetni gyermekükről a pedagógusokkal.

Kiszámíthatóság és szeretet

Hetekbe, hónapokba is telhet, míg a gyermek igazán megszokja az óvodát, és barátokra talál, ezért fontos, hogy ezt az időszakot minél inkább megkönnyítsük a számára. Beszélgessünk vele sokat, mondjuk el neki az ő nyelvén, hogy miért kell óvodába járnia. Újra és újra biztosítsuk őt arról, hogy a nagyon szeretjük.

Reggelente elköszönéskor ne próbáljunk elmenekülni, hanem búcsúzzunk el, és minden alkalommal mondjuk el a kicsinek, hogy aznap mikor és ki fog érte jönni az óvodába.  Célszerű általánosság helyett konkrét eseményhez kötni a találkozást pl.: ebéd után, alvás után. Sosem szabad becsapni a gyermeket azzal, hogy más időpontot adunk meg, ezért ha mi sem tudjuk, mikor végzünk, inkább a későbbi időpontot mondjuk neki, mert ha többször is előfordul, hogy vár ránk a megadott időben, és nem jövünk, az törést okozhat benne.

Ha az óvónők engedélyezik, vigyen be a gyermek valamit magával otthonról, ami biztonságot jelenthet számára, ha az anyukája nincs vele: pl. plüssállatot, kispárnát.

Óvodai mindennapok

A beszoktatást követően is sokszor tapasztaljuk, hogy a gyermek, bár az óvodában jól viselkedik, otthon rendetlen, túl eleven, és folyamatosan a nyakunkon lóg. Ez természetes. A csoportban egész délelőtt szabályoknak és elvárásoknak kell megfelelnie, gyakran az otthonitól eltérő szokásokat kell elsajátítania, ami kizökkenti a megszokott mindennapokból, és feszültséget kelt benne. Legkönnyebb ezt otthon levezetni, a jól ismert, biztonságos keretek és családtagok között. Sok kicsi nem tudja másképp kiadni magából a feszültséget, csak úgy, ha otthon eleven, ezért fontos, hogy keressünk neki olyan tevékenységeket, amivel kijátszhatja, kimozoghatja magából.

Mivel azt is meg kell élnie nap mint nap, hogy hosszú órákra elszakad az anyukájától, ezért otthon próbálja kompenzálni a külön töltött perceket, és még sokáig igyekszik visszahozni azt az időszakot, amikor az anyukával szinte egy volt. Ilyenkor rengeteg türelem kell a gyermekhez, és sokat kell foglalkozni vele. Ha a háztartási teendők el is szólítanak minket a játéktól (ami gyakran előfordul), akkor is érdemes valahogy a kicsit is bevonni a munkafolyamatba, apró feladatokat adni neki, hogy ezt az időt is együtt tudjuk tölteni.

Az óvodakezdés nem csak a gyermeket, de a szülőket is megviseli. Nekünk is el kell tudnunk fogadni az új helyzetet és elengedni a gyermekünket. Ha a kicsi azt látja, hogy reggelente mi is sírunk, ott toporgunk a csoportszoba ajtajában, és hosszúra nyújtjuk a búcsúzást, ő sem fog tudni megnyugodni. Bíznunk kell magunkban, gyermekünkben és az óvónőkben is, akik a gyermekeinkért vannak ott, és segítik az óvodai életét.

Wéber Anikó

Szólj hozzá Te is!