Hirtelen ötletként jött, hogy most itt az ideje leválni, a hőn szeretett pelenkáról. Egy tavaszi nap lementünk az akkor 22 hónapos kisfiammal az udvarra, mikor találkoztunk a szomszéd anyukával és a majdnem hároméves kisfiával.
Láttam, hogy bugyiban játszott, anyukája elmesélte, hogy most próbálnak leszokni.
Mindig kérdezgette kell-e pisilnie, elvitte pisilni a bokorba stb. Hazafelé azon gondolkoztam mi lenne, ha megpróbálnánk mi is ezt a praktikát.
Elővettük a régen megvásárolt bilit, ami kormányozható volt, de sajnos nem volt hajlandó belepisilni, viszont a WC-be igen. Nagyon büszke voltam magamra, és másnap már lent az udvaron kérdezgettem tőle, kell-e pisilnie, több kevesebb sikerrel mindent lepisiltünk, a fákat, a füvet, a köveket.
Először óránként vittem, aztán már két-három óránként, közben figyeltem meddig bírja és meglepetésemre egyre hosszabbak lettek az órák pisi nélkül.
Megfogadtam, nem adok rá pelenkát most már, csak délutáni alváshoz és estére. Vettünk együtt szuper bugyikat, kisgatyákat, WC szűkítőt, Verdásat. Mindig sok bugyival és nadrággal indultam útnak vele.
Szerencsére az úton nem volt gond sohasem, mindig pisiltünk az indulás előtt, ha útközben láttam rajta, valami nincs rendben és nem volt a közelben WC, inkább megálltunk egy fánál és pisiltünk. Érdekes módon útközben sosem volt baleset, de itthon sokszor kellett mosnom.
Aztán egy kedves kolleganőmet kérdeztem, milyen trükköt tud még ajánlani nekem, ekkor ajánlotta, hogy készítsek neki matrica falat, minden pisilés egy matrica. Szaladtam is a boltba nagy kartonpapírért, ráírtam a nevét, vettem a piacon vagány autós matricákat, és felraktam az ajtóra. Mindig ragaszthatott egyet, mikor ügyesen pisilt.
Ezután mondtam, ha ő szól, hogy kell akkor kettő jár, ha én viszem akkor csak egy.
Megjegyzem, csak WC-be volt hajlandó végezni a dolgát. Nagyon szerette felragasztani a matricákat. Mindig kiválasztotta a kedvenc autóit, jelzőlámpát stb.
Megbeszéltük, hogy milyen gatyát vesz fel (Mancs őrjárat, Verda). Minden nap elmondtam neki, hogy bugyi van rajta, nem szabad belepisilni.
Kétéves korára egyszer csak szólt, hogy a délutáni alváshoz nem kell pelus. Kétkedve fogadtam a döntését, de belementem. Raktam vízhatlan ágyneműt a lepedő alá, de mire felkelt nem történt baleset, és azóta sem. Pár alvás után elhagytam a vízhatlan anyagot is.
Két hónap múlva elkezdett szólni is, mikor kellett pisilni, ennek nagyon megörültem. Most már nagyon ügyesen szól, ha kell.
Egyetlen probléma van, hogy kakiláshoz kéri a pelenkát. Volt már, hogy sikerült produkálni a WC- be, de valamiért nem tudja elengedni. Minden egyes nagydolognál kéri a pelenkát, de közli nagy komolysággal, hogy ő attól még nem kisbaba.
Történt idén karácsonykor, hogy a másik mamájánál voltunk, és egy rokon nagylánnyal barátkozott meg, szerintem kicsit “szerelmes” is volt belé. A lényeg az, hogy este kakilnia kellett, de alváshoz még adok rá a balesetek elkerüléséhez, bezárta a kislányt a szobába, hogy ne lássa, hogy ő még pelusba végzi a dolgát.
Szóval már tökéletesen tisztában van azzal, mit miért csinál, de sajnos elengedni nehéz.
Be kell valljam, ez a pisiltetés dolog amikor a szabadban csináltuk az udvaron, nekem jobban tetszett mint a kisfiamnak hihi. Lány lévén nagyon tetszett, hogy messzire céloztunk ketten, lepisiltük a bokrot. Nagyon tetszett nekem, gondolom ezért is jártunk sikerrel, mert élveztük mindketten.
