„Rég eldöntöttem, hogy ki akarok szállni néhány évre a pénzhajhászásból”

Apa GYES-en

Hétköznap reggel, nyolc előtt pár perccel. A bölcsődéből kilépve, laptoppal a hátamon, feszülő lábikrával inalok a munkába. Előttem a környező reggeli rohanástól merőben elütő kép: édesapa ballag kisfiával kényelmesen az óvoda felé.

Meg-megállnak néha, szemügyre vesznek egy érdekes növényt, bogarat, kavicsot. Halkan, nyugodt tempóban beszélgetnek közben. A szavakat nem értem, de a tónus egyértelmű: ez az idő csak az övék.

Nácsa János: Kispapa születik
fotó: libri.hu

Nácsa János 36 éves újságíró, kétgyermekes édesapa. 2003-ban Kispapa születik címmel cikksorozata jelent meg a babavárásról a Pécsi Hét című hetilapban. A leendő apa megpróbáltatásait bemutató sorozat később ugyanazon a címen könyv formájában is napvilágot látott. János az újságírás mellett könyveket szerkeszt, civilként pedig a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület elnöke.

Kispapa születik

Két kisfiam van: Jancsi a nagyobbik, ő 2003. október 1-jén született, Pisti a fiatalabb, ő 2006. június 4-én látta meg a napvilágot, pünkösd vasárnap. Mindig az jut az eszembe Pisti születésnapján, hogy ő egy békés ünnepnapon jött erre a világra.

A nagyobbik fiammal én voltam otthon, majdnem két évet. Jancsi izomgyengeséggel született, sokat kellett tornáztatni, hogy rendbe jöjjön. Megtanultam, milyen gyakorlatokat kell végeznie, és persze magánrendelésre is hordtuk. Azt hiszem, az a legnagyobb siker az életemben, hogy már nem lehet észrevenni rajta, milyen hátránnyal indult.

– Miért döntöttetek úgy, hogy te leszel GYES-en az adott időszakban?

Utólag visszatekintve látszik, hogy ez volt a legjobb megoldás az akkori helyzetben. Jancsi állapota megviselt minket, és mivel az én idegeim (látszólag) kötélből vannak, könnyebben megbirkóztam a feladattal. A feleségem angolt tanít, így nem szeretett volna sokáig kiesni a napi rutinból, én viszont szabadúszó újságíró vagyok, akinek elméletileg nincs fix munkahelye. Mindez azonban csak indok, ami miatt otthon lehettem, valójában már rég eldöntöttem, hogy ki akarok szállni néhány évre a pénzhajhászásból. Ebben biztosan az is benne van, hogy engem az öcsémmel együtt az édesapánk nevelt fel, így állt előttem egy példa, amit bizonyára én is követni akartam. Egy jó pszichológus biztosan remekbe szabott tanulmányt tudna ebből a helyzetből írni. Most azonban a párom van otthon Pistivel, mert a munkahelyén bizonytalan a helyzet, így a legjobbkor született a második baba.

– A foglalkozásodat mennyire érzed családbarát szakmának, a munkahelyedet családbarát munkahelynek?

Valójában a dolog fordított logika alapján működik nálam. Azért vagyok szabadúszó újságíró, hogy némileg szabadon osszam be a munkaidőmet. Ez azt jelenti, hogy tudom hozni-vinni Jancsit óvodába, a párom pedig pénteken és időnként szombaton is járhat tanulni. Ilyenkor én vagyok a gyerekekkel, és szétszedjük a házat. Mindezek miatt érvényesül is a valamit valamiért elv, mert nagyságrendekkel keresek kevesebbet, mint a hasonló korú és hasonló tapasztalatokkal rendelkező szakmabeliek. Feszít is belülről ez a helyzet, de azzal nyugtatom magam, hogy jól teszem, amit teszek. Egyedül azt utálom, hogy nem alszom ki magamat, mert a rugalmas munkabeosztás miatt szinte mindig éjfélig ülök a számítógépem előtt, és gyártom az okosságokat.

Mihez kezdek, ha rám fújja a főzeléket?

– A munkahelyeden hogyan fogadták, hogy GYES-re szeretnél menni?

Ahová a legtöbbet dolgozom, vagyis a Pécsi Hétnél, megértők voltak velem. Sajnálták persze, hogy így döntöttem, de elengedtek. Persze, nem mindenki érezte át ennek a komolyságát, sokan nagyokat röhögtek, mert elképzelték, hogy miképp teszem majd tisztába a gyereket, és mihez kezdek, ha rám fújja a sárgarépa-főzeléket. Volt, aki őszintén sajnálkozott rajtam, néha pedig egyenesen azt éreztem, hogy néhány emberben felmerült a nemi identitásom megkérdőjelezése is. Vagyis sokaknak tényleg furcsa volt még így, a XXI. században is, hogy a babázásra vállalkoztam.

A mettől-meddig kérdést a munkahelyünk döntötte el. Jancsi októberben született, mivel a feleségem tanár, a rákövetkező augusztus végén kezdődött a tanéve, ezért ekkor cseréltünk helyet. Munkába pedig úgy álltam, hogy akkor már a feleségem épp eljött táppénzre a második baba miatt, az újságnál pedig hirtelen felmondott valaki, ezért szombaton megkerestek, hogy itt a vissza nem térő alkalom, és hétfőn kezdhetek.

Nem álltam állományba, hanem ismét beizzítottam a vállalkozói igazolványomat. Az alatt a két év alatt, amíg otthon voltam, sokat változott a világ, lényegesen kevesebbet lehet számlázni ugyanannyi munkáért, mint korábban. A keveset fizető munkákat is el kell vállalni, mert egyszerűen nem adódnak zsíros megbízatások. Vagyis azt érzem, hogy sokkal többet dolgozom, és lényegesen kevesebbet keresek, mint korábban. Ezzel azonban azt hiszem, nem csak én vagyok így, ezért nem is panaszkodom.

– A GYES időszaka alatt milyen otthoni feladatokat végeztél te?

A házimunkát bizony gyakran elhanyagoltam, inkább mentem a fiammal játszóházba, vagy csak egyszerűen sétálni. A polgári szolgálatos katonaidőmben tizenöt hónapig mosogattam, így ettől kissé megcsömörlöttem. Ha néha rávisz a lélek, akkor azonban ragyog minden, mert a gyakorlat meglátszik a végeredményen. A porszívózás és a rendrakás megy, de például varrni nem varrok, és főzni is csak a jól bevált, alsó tagozatos szintű ételeket tudom. A vasalás kikapcsol, bár mióta dolgozom, ezt átvállalta tőlem a párom. Én ugyanis fél délután elvacakolok a kis ruhákkal, nadrágokkal, olyankor megszűnik körülöttem az idő.

Most már sokkal kevesebbet tudok a gyerekekkel foglalkozni, mint amennyit szeretnék. Vannak napok, amikor csak a lefektetés előtti két órában vagyok a két fiúval egyszerre, igaz, a Jancsit én szoktam reggel óvodába vinni. Péntekenként persze más a helyzet, akkor rengeteget rosszalkodunk, minden olyat elkövetünk, amit a feleségem jelenlétében nem lehetne. Csokit eszünk csokival, végkimerülésig rohangálunk, vagy hússzor megnézünk egy mesefilmet a DVD-ről.

A konzervatív országokban fogy a népesség

– Szerinted mi manapság az apa szerepe a családban? Neked mint apának mi a fő „funkciód” a családodban?

Általánosságban a pénzhajhászás az apa feladata jelenleg, amit nevezhetnénk kevésbé sarkosan az anyagi biztonság megteremtésének is. Szomorú dolog, de ezt tapasztalom. Sajnos mostanában én is beálltam a csatasorba, és húzom az igát. Igyekszem persze más szerepeket is betölteni, például minden kérdésére megfelelni Jancsinak, vagy szigorú lenni a nagyon eleven Pistivel. Okítás, nevelés, példamutatás. Hasson bármennyire közhelyesnek, ez is az apa feladata.

Olvastam pár hete egy érdekes cikket. Társadalomkutatók leírták, hogy a konzervatív szemléletű európai országokban, akikről azt hihetnénk, hogy gyermekközpontúak, fogy a népesség. Ide tartoznak az olaszok, spanyolok, görögök, de az oroszok és mi is. Itt azt a közfelfogást tartják helyesnek, hogy a férfiak karriert építenek, a nők a családot tartják mozgásban. A gyerekszám mégis drasztikusan csökken, mert a nők már nem akarnak a régi szerepek szerint élni, a férfiak pedig ragaszkodnak a sajátjukhoz. A népesség ott nő, ahol fontosnak tartják, hogy a férfiak is vegyék ki a részüket a gyereknevelésből, és lehetővé teszik a nők részmunkaidőben történő foglalkoztatását, majd segítik az ismételt elhelyezkedést. Ilyen helyek Skandináviában és a Benelux államokban vannak.

Elgondolkodtató. Pedig nagy kaland a gyerekvállalás, megéri az ősz hajszálakat és a ráncokat.

fotó: pexels.com
hirdetés