Szeretem a teraszokat. Leginkább reggelizni szeretek ott, a kelő Napba hunyorogva tejeskávét iszogatni, utoljára csendet hallgatni aznap. A terasznál fontos, hogy mire akarjuk használni: reggelizésre, a barátok fogadására, ábrándozásra, munkára vagy kellően zárt helyen akár intim együttlétekre is.
A funkción túl figyeljük meg azt is, hogy milyen hangulatban és milyen színek között érezzük jól magunkat. Ne azért válasszunk ilyen vagy olyan stílusú teraszt, mert olyat már sokat láttunk a lakberendezési újságokban, és végre megtetszett.
Például egy ilyen terasz, mint ez, ideális reggelizéshez. Póztalan, kedves, árnyékos. A vajsárga fal, a lomb árnyéka és a reggeli fény önmagában is tökéletes – igazán szép, hogy filigrán, szinte súlytalan és egyszerű bútorokkal inkább rajzossá tették, mint túlbútorozták a helyet. A hatalmas, mázas zöld virágtartó viszont édes.
A reggeli romantikát én néhány ülőpárnával megpróbálnám elviselhetőbbé tenni. Lusta vagyok és hedonista, ezek a székek pedig nem lehetnek valami álmosítóan kényelmesek. Tudom, tudom, reggel nem is kell álmosodni, de feltörni a hátunkat sem feltétlenül kötelező. Kék virágos, mázas, fehér porcelán, tejeskávé és friss kifliillat, na, még egy spániel rohangálása is – nem tökély kis reggeli hangulat?
Vegyük körül magunkat annyi zölddel, amennyivel csak lehet. Megnyugtató a szemnek, a szívnek, és a fülnek is a lombsusogás. Könnyebb az élet, persze, ha nem nekünk kell ápolni is a teraszon túli zöldeket, bár ki tudja… a kertészet annyi élvezettel jár, hogy ha tudunk rá időt szakítani: tegyük meg. A képen látható, spirálformába kényszerített bokrokat nemigen ajánlom. Ne nyomorítsunk meg élőlényeket pusztán esztétikai céllal (más céllal se).
A szépen harmonizáló, fehér-szürke-mohazöld árnyalatokhoz remekül illő ragyogó hortenziabokor azonban remek választás. A lilás, zöldes, kékes hortenziák – egyébként a kedvenceim – szürke unalomba fullasztották volna ezt a sarkot, ami így vidámabb és színesebb.