Rösszer Julianna pszichopedagógus, gyógypedagógus

Rosszer_lead_166.jpg

Témakörök: szülői szerepek, családi kapcsolatok, gyermekkori agresszió, óvodai, bölcsődei beszoktatás

A szakértő elérhetősége:
http://rosszerjulcsi.lapunk.hu
www.lelekemelomuhely.hu

A szakértő cikkei>>

41 éves Nő vagyok két gyermekkel, segítő-tanácsadó ott, ahol lehet és „egyre jobb”-ra törekvő ember a hétköznapjaimban. Tatabányán élek gyermekeimmel.

Hivatásomnak érzem, hogy segítsem a felismerésben a környezetemben élőket, hogy életünk felmerülő gondjai – elénk kerülő feladataink, kudarcaink – ellenére, sőt okán (a gondok által kapott hasznos tapasztalataink révén) is boldognak érezhetjük magunkat! Nem csak szavakkal, példamutatással és segítő beszélgetések keretében, saját tapasztaláshoz juttatással igyekszem segíteni. „Halászni tanítani” próbálok, „szemüveg” cserére buzdítok, hogy más szemszögből is lássák, érezzék a hozzám fordulók a gondjaikat, a „lehetőségeiket”.

Teszem mindezt egyéni tanácsadás, önsegítő csoportok keretében, illetve előadások, kihelyezett tréningek formájában (munka) közösségek számára.

Saját élményeimen keresztül tanultam meg, hogy önmagunkban való hit és bizalom nélkül másokban sem tudunk bízni. Tudom, érzem, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint eddig gondoltam. Ennek felismertetésére, megtapasztalásának kísérésében örömmel veszem a megkereséseket, hogy közben magam is tovább fejlődjek, igazi énemhez közelebb kerüljek.

Döntenünk kell, hogy akarunk-e tenni valamit saját érdekünkben (vagy tovább hárítjuk a felelősséget, és kézzel fogható kompenzálásokba menekülünk), és ha a válasz igen, akkor megváltozott látásmódunk, pozitív életszemléletünk segít észrevenni a számunkra jót, a nekünk szóló szépet.

Hiszek a prevencióban és bízom a korrekciós lehetőségekben! Van, akinek ez önmagától is megy, van, akinek nem. Személyiségünk sokszínűsége a kincsünk, és ha nem megfelelően bánunk vele, csak akkor lesz keresztünk. Fogadjuk el és szeressük magunkat hibáinkkal együtt, és akkor ugyanezt megkaphatjuk a környezetünkben élőktől is. Ismerjük meg valós határainkat, és „ami nem ingünk, ne vegyük magunkra”!

A társadalom szabályai, a bemutatott szint legyen számunkra viszonyítási pont, nem elérendő cél. Ne akarjunk magunkból egyen-embereket faragni…

Végzettségeimet tekintve általános iskolai tanító, gyógypedagógus–pszichopedagógus, mentálhigiénés szakember, szakvizsgázott pedagógus vagyok. Jelenleg szakmai vezetőként dolgozom a Magyar Máltai Szeretetszolgálat berkeiben.

Szívesen segítek az együttgondolkodásban, a tények ismeretében tanácsokkal, a következő tünetek esetén:

  • ha terhességi félelmekkel (terhesség idején), önelfogadási bizonytalanságokkal küzd, csalódottnak érzi magát gyermeke megszületése után (bármi is ennek az oka),
  • ha úgy érzi, hogy önnek van igaza, de nem tudja, hogyan érvényesítse akaratát,
  • ha úgy érzi, nehezen ért szót környezetével,
  • ha megerősítésre vágyik szülői szerepét illetően (mert túl sokan osztogatják kéretlenül nevelési tanácsaikat),
  • ha szeretné megtudni, hogy gyermeke miért illeszkedik be nehezen közösségbe (óvodába, iskolába), miért agresszív, és/vagy miért küzd tanulási nehézségekkel, illetve hogyan lehet korrigálni ezeket az eseményeket,
  • ha ötleteket szeretne ahhoz, hogy gyermeke tanuláshoz való viszonya megváltozzon.

Kérdezzen lényegre törően, tényszerűen, s én célirányosan, röviden válaszolok.

Kérdezni a hozzászólásoknál tudsz és a választ is itt találod majd meg. Ha szeretnél azonnal értesülni róla, jelöld be, hogy kérsz e-mail értesítést, ha hozzászólás érkezik.

Szólj hozzá Te is!

114 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Kedves Julia! Gyermekunk 9 eves lesz, komagaslo tanuló es sportolo… Jo hazassagban elunk mar 22 eve felesegemmel, gyermekeink a mindenunk, mindent probalunk megadni nekik (van meg egy 20 eves lanyunk)… Nagyon jo tesok is a gyerkocok… Estenkent a fiam elalvas utan kb 2-3 perccel arra kel, hogy “tavolodik minden el”… Ha sikerul esetleg elaludni gond nelkul, akkor kb. egy ora mulva kel halalra remulten hideg verejtekes testtel… Nagyon nehezen birjuk csak megnyugtatni.. Erre tobbnyire reggel nem emlekszik… Ebben kernem a tanacsat, mivel a nyaron volt mar egy hasonlo par honapos ilyen idoszaka, majd par honap szünet utan, most ujra itt tartunk… Mit tegyünk? Vigyuk valahová? Nagyon sajnaljuk ot es mar mi is gyomorgorccsel fekszunk-kelunk, mert ok a mindenunk,.. Varom valaszat, koszonettel: Krisztian

    • Kedves Krisztián!

      Nagyon nehéz megélni az ilyen helyzeteket, mind a gyermeknek, mind a szülőknek. A helyzet megoldására több lehetőség is van, attól függően, hogy Önök az alternatív vagy a hagyományos terápiákat szeretnék igénybe venni. Ilyenek az egyéni pszichoterápia, gyermekpszichodráma, autogén tréning, homeopátiás szerek, vagy éppen gyermekpszichiátriai teljes kivizsgálás (pl Bethesda kórházban). A valószínűsíthető okok a háttérben nagyon sokfélék lehetnek: Tv műsor, iskolai bántalmazás, családon belüli történések következménye, akár anyuka vagy apuka hasonló életkori feldolgozatlan élményének látens érzékelése, napközbeni szorongások, enyhébb pánikrohamok, (még sorolhatnám tovább) mi több, rejtett fizikai betegség is lehet a háttérben (pl erősen megnagyobbodott orrmandula, ami miatt nehezen veszi a levegőt stb) A javaslatom határozottan az, hogy mielőbb járják körül a lehetőségeiket, és kezdjék el a háttér okok felderítését! Amennyiben bővebben is szeretnének konzultálni velem, akár a továbbiakat együtt átgondolni, írjanak még. Türelmet kívánok Önöknek és megfelelő figyelmet, hogy felismerjék az Önök számára legmegfelelőbb korrekciós lehetőségeket!
      Szeretettel
      R.Julianna

  2. Kedves Júlia!

    Kislányom 5 éves lesz októberben. 3 évesen kezdte az óvodát. Kis és középső csoportban a reggeli elválásnál mindig sirt. Most 2 hete bemegy mosolyogva.

    De ha idegenekkel találkozik vagy nincs mellette az óvónénije akkor is elkezd sirni.

    A gyerekeket is csak azokat fogadja el akiket ismer. A kicsiket is inkább elkerüli.

    Van egy 2,5 éves huga ő is most megy oviba. Vele szeret itthon játszani.

    Szeretném megkérdezni mi lehet a probléma?

    Köszönettel : Szilvi

    • Kedves Szilvi!

      Olyan kevés információt tartalmaz kérdése, hogy ezek alapján nehéz bármit is korrektül diagnosztizálni. Talán annyi sejthető, hogy az idegenek felé való bizalmatlanságot/bizalomépítést még nem tudja kezelni/építeni. Ez még nem olyan nagy gond, hiszen csak 5 éves a kislánya. Ezt előidézheti úgy a kapcsolati-érzelmi-családi rendszer, mint egy véletlen ismert vagy látens trauma, egy lappangó betegség, illetve számtalan más ok. Ugyanakkor ha Önt megnyugtatja az óvónőkkel érdemes lenne konzultálnia, hogy szükségesnek látják-e esetleg pszichológus bevonását. Vagy a gyermekorvost is megkérdezheti ebben a témában. Amennyiben tőlem vár konkrétabb javaslatot, kérem írjon bővebben kislánya(i) egészségi állapotáról, érzelmi fejlődéséről, kapcsolati rendszeréről.

      Szeretettel
      R. Julianna

  3. Kedves Júlia!!! Kisfiam 9 éves. Mindig is bárortalanabb, anyásabb volt mint korabeli társai. Iskola titavalyi évében egy vírusos betegség következtében többen is hánytak. Ő azóta fél a hányástól. KénSzeresen mos kezet. Tavalyi év végén cukorbetegség miatt kórházba kerültünk. Szerencsére nem igazolódott a betegség. A hányás is csak naponta egyszer-kétszer kerül szóba. A múlt hét óta azonban egyedül kell a buszról hazagyalogolnia. Ez kb. 5 perc séta és egy kicsi csendes zsákfaluban lakunk. De most attól retteg, hogy valaki egy autóba betuszkolja és elrabolja vagy bántja. Nem néz felnőtt filmeket, nem számítógépezik egyedül. Mi okozhatja ezt??? Nagyon aggódunk érte. Válaszát előre is köszönöm! Sziebertné Márta

  4. Kedves julianna azért fordulok önhöz mert volt egy koraszülésem és sajnos meghalt a kisfiam és érzem hogy lelkileg nem tetem túl magam és enek màr hàrom éve lesz és azota nem esek teherbe valoszinüleg atol lehet?? Kérem segitsen elöre is köszönöm egy 25 éves megtört anyuka

  5. Kedves Júlia!

    Én egy munkahelyi probléma miatt keresem meg Önt. Családgondozóként dolgozok, egy Gyermekjóléti Szolgálatnál. Az utóbbi időben néhány 8. osztályos gyermekekkel kapcsolatban több jelzés is érkezett, hogy magatartásbeli problémák vannak velük, verekednek, bármit összetörnek, házirendet nem tartják be, trágár szavakkal illetik a tanárokat. Egy esetkonferencia megszervezésére készülök, csak az a legnagyobb problémám, hogy már nem tudom mit tanácsoljak a szülőknek, és a gyermekeknek. Kérem Önt, ha tud segítsen nekem tanácsot adni ebben az ügyben. Köszönettel: enikő

  6. Kedves Júlia!
    Lányom 6 èves, oviba kerülve 3 èvesen körvonalazodott, hogy valami gond van a fejlödèsèvel, majd majdnem 5 èvesen kiderült hogy beszèdèszlelèsi zavaros krónikus fülgyulladásai miatt…ezzel egy időben absence epilepsziát is diagnosztizáltak. Rendszeresen jár magán logópèdushoz illetve mozgásfejlesztèsre (Ayres, reflextorna) is. Az ovi mègis mostanában jelez, hogx gyermekem nem barátkozik, csíp, rúg, harap. Ez nem rendszeres, de időnkènt elöfordul. Mit tegyek? Kèrem segítsen!!!!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..