Rosszkislányból elnökjelölt: a Barbie-sztori

Barbie a történelem legismertebb babája, igazi kultúrális ikon, a kislányok egyik kedvenc játéka. Születése óta világszerte több mint egymillárd Barbie baba lelt lelkes rajongóra, a 3-10 éves lányok 90 százaléka minimum egy Barbie boldog tulajdonosa. Ám Barbie nemcsak a kislányok kedvenc játéka világszerte, de jelkép is.

Olyan jelenség, amely szerteágazó attitűdöket fed fel nőiségről, szexualitásról, testideálról, nemi szerepekről, életformákról. A baba önálló életre kelt, nemzethatárokat és kulturális különbségeket áthidaló bálvánnyá, az „amerikai álom“ arcává vált.

Barbie 1959. máricus 9-én debütált a New York-i Nemzetközi Amerikai Játékvásáron. Zebracsíkos fürdőruhában látott napvilágot, és jellegzetes lófarokfrizurát viselt. Az akkor háromdolláros babákat szőke, illetve barna hajú változatban dobták piacra, és a kislányok számtalan párizsi ruhakölteményt vásárolhattak számára.

Az előd, Lilli

Azt már kevesebben tudják, hogy Barbie német eredetű. 1955-ben a Svájcban vakációzó amerikai Ruth Handler véletlenül rábukkant egy 30 centis, szőke lófarkas, kihívóan telt ajkú és csábító tekintetű babára. Lilli eredetileg rosszkislány-karikatúra volt, az erkölcstelen szex szimbóluma, amelynek baba-változatát férfiak vették egymásnak vicces ajándékként. Ruth Handlernek fogalma sem volt a baba rossz hírnevéről, fantáziáját azért ragadta meg Lilli alakja, mert észrevette, hogy serdülő leánya, Barbara szívesebben játszik papírból készült felnőtt figurákkal, mint csecsemőt formázó babákkal. Hazavitte tehát Lillit Amerikába, és a férjével közösen alapított Mattel cég tervezői megkreálták Barbie-t, aki elődjénél kevésbé volt cicababás, ám annak kihívóan nőies idomait megtartotta.

Ruth és Elliot Handler Barbie-val

Ruth Handler szerint “egy kislány önbecsüléséhez fontos, hogy olyan babával játsszon, amelynek melle is van”. Meggyőződése szerint ez lehetővé teszi számukra, hogy felnőtt nőként el tudják magukat képzelni. Ám bírálói gyakran mutattak rá, hogy Barbie alakja a kislányok számára elérhetetlen álom, hiszen egy valódi nő testarányaira kivetítve 175 cm magas lenne, 36-18-33-as mell-, derék- és csípőbőséggel. A cég később valósághűbb Barbie-babákat is piacra dobott, ezzel újabb vitákat robbantva ki a nőiesség mibenlétéről egymással csatározó társadalmi mozgalmak között.

Barbie nem csupán játékként, hanem személyiségként lépett a nagyközönség elé, mint tinédzser manöken. Így a kislányok valóságos „háttérsztorit“ is kaptak hozzá, amely megalapozta számukra Barbie képzelt személyiségét. Ruth Handler a babát az akkoriban divatos, a csecsemőt és annak gondozását szimbolizáló játékbaba ellentétének szánta, melynek megjelenésével a kislányok elkezdhettek álmodozni arról, hogy elegáns és varázslatos szépségű tinédzserekké váljanak. Kezdetben sok anyuka botrányosnak ítélte meg az új játékszert, ám a kislányok azonnal és visszavonhatatlanul beleszerettek, ez pedig garantálta Barbie óriási sikerét.

Barbie divat

Több, mint játék

A reakciók tükrében úgy tűnik, hogy a baba ugyanúgy képviseli a hagyományosabb nőiséggel kapcsolatos értékrendet, mind ugyanennek drámai társadalmi, kulturális és politikai átalakulását Amerikában. A II. világháború utáni amerikai, középosztálybeli elővárosi tizenéveseknek egyre több pénzük volt, ők éltették a Barbie-magazinok, lemezek, ruhák és kiegészítők piacát. Noha egy szál fürdőruhában látott napvilágot, Barbie kiterjedt ruhakollekciója a bimbózó amerikai fogyasztói társadalom értékrendjét fémjelezte. Míg a korábbi generációk életformáját a spórolás jellemezte, az 50-es években a amerikaiakat egyre inkább fogyasztásra biztatták.

Barbie ragyogó ruhakölteményei Christian Dior terveihez hasonlítottak, aki nem sokkal a II. világháború után ruháin keresztül kezdeményezte az ideálisnak tartott női alak átalakítását. Barbie alakjának tervezését részben az új Dior-trend befolyásolta, amely a női megjelenés fokozatos szexualizálásához vezetett az 50-es években. Az új külső felváltotta a korábbi háborús időszak szélesvállú nőideálját, amely a húszmillió, a háború alatt munkába álló nő férfiasabb imázsát képviselte. A negyvenes évek végére e férfiasított sziluett helyébe lépett a nőies homokóra forma. A női szexualitás további hangsúlyozására a válltöméseket felváltották a bélelt melltartók. A kényelmes és gyakorlatias lapossarkú cipőket magas sarkú topánok követték, amelyek tovább hangsúlyozták a nőiességet: a fenék és a mell formáját.

Dior Barbie, 1997

Noha Barbie-nak testéhez viszonyítva olyan pici lába volt, hogy embernagyságú formájában nem tudott volna a saját lábán megállni, a nők zöméhez hasonlóan fél lábbal azért ő is a modern érában állt. Az önálló, független nőt is képviselte, amikor manökenként járt-kelt, intézte dolgait a nagyvilágban. Ugyanakkor ebben az időszakban melle és alakja a nőiesség, anyaság és szexepíl szimbólumává is vált. Bár a babát kritikusai szexuálisan kihívónak tartották, Ruth Handler magyarázata szerint „tiszta a haja és tiszta az arca“. Lilli jókialányosított változataként Barbie egyszerre testesítette meg Marilyn Monroe érzékiségét és Debbie Reynolds ártatlanságát.

Manökenből űrhajós

A 60-70-es évek amerikai nőmozgalma és polgárjogi küzdelmei Barbie-ra is erősen hatottak: a Mattel “karrier-Barbie-kat” dobott piacra. Ruh Handler szerint azzal, hogy felnőtt babát adtak a kislányok kezébe, lehetővé tették számukra, hogy hogy megvalósítsák bármilyen álmukat. A nőmozgalmi ideálnak megfelelően 1965-ben Barbie már űrhajós volt, 1973-ra sebész, 1992-re amerikai elnökjelölt politikus. A cég egyik legnagyobb publicitást kapott újítása a 90-es évek végén a természetesebb idomú változat megtervezése volt, a korábbi darázsderéknál nagyobb derékbőséggel, laposabb cipők hordására is alkalmas, élethűbb lábfejjel. Különféle, nem amerikai nemzetiségű – afrikai, spanyol, ázsiai, európai, indián – változatok is megjelentek.

Karrier Barbie-k

Barbie átlényegüléseiben is maradandó: a popkultúra jelképeként, dívaként, nevelési problémaként, társadalmi és politikai szatíraként. Szenvedélyes értelmezéseket kiváltó szimbólum ő. Holott akárhogyan nézzük is, Barbie alapjában véve mégiscsak egy játék, mindazon konspirációs elméletek ellenére, amelyek azt szeretnék velünk elhitetni, hogy ez a baba az antifeminista agymosás ügynöke.

Barbie kétségtelenül a rózsaszínű és csipkés nőiesség-szerepjáték megtestesítője. A kislányok rajta keresztül találkoznak először a felnőtt élet csillogásának, romantikájának és kalandjainak rejtelmeivel. Rajta keresztül sajátíthatják el a fogyasztói életmód birtoklási vágyát, és persze az ebből eredő csalódásokat is, tudniillik hogy az életben nem feltétlenül kapják meg Barbie Álomotthonát születésnapjukra, még akkor sem, ha ezt többször és ismételten kérik. Később még több Barbie-álmukban csalódnak. Nem minden kislányból lehet világhírű balerina, űrhajós, aranyérmes olimpikon vagy éppenséggel vállalatvezető csak azért, mert Barbie-nak mindez megadatott. De akár lehetne is és a nagy dolgok a nagy álmokkal kezdődnek!

A Barbie Álomotthon nappalija, 2013

A gyerekként a 60-as és 70-es években Barbie-zó amerikai nők és lányaik számára a baba kislánykoruk nosztalgikus megtestesítését jelenti – az álmokat, a szerepjátékot, a fantáziálást, de ugyanakkor a serdülőkori új érzelmekre és hormonok zavarba ejtő pezsgésére is emlékezteti őket. Barbie az ő lánykori örömeinek, szorongásainak és vágyainak intenzív megtestesítője. Mert miről is beszélgetnek ők, amikor Barbie kerül szóba? Szexről. Ambícióról. Irígységről. Arról, hogy a szüleik cserbenhagyhatják őket. A világot szemrebbenés nélkül szemlélő, szűkszavú, csak tökéletes toalettben mutatkozó Barbie pedig, ahogyan ez egy bálványhoz illik, kommentár nélkül tűri, hogy mindenféle jelentéssel felruházzák.

Béres Zsuzsa, fotók: barbiemedia.com

 

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Újságíró, író, kommunikációs szakember vagyok. Szívügyem női sorsok, női történetek felkutatása, ábrázolása, a női generációkon átívelő szolidaritás, nyomot hagyni a következő generációink útkereséséhez! Korábban hat évig az ELLE Magazin szerzőjeként, majd főmunkatársaként kaptam remek lehetőséget minderre. Jelenleg családi memoárt írok, könyvírói pályámat építem.
Előző cikkA gyermekkori vérszegénység okai és tünetei
Következő cikkSzüreti mulatság Óbudán