Rózsaszín és kék – divat vagy evolúció?

Napjainkban a babák világának meghatározó két színe a kék és a rózsaszín. De vajon miért alakult ez így? A természet vagy a divat diktálja? Vagy volna valami gond a zölddel, a sárgával és a további színekkel? Cikkünkben megszólal a pszichológus is.
Sok leendő szülő gyakran vár a ruha és gyerekholmik vásárlásával, amíg fény derül a baba nemére, hogy aztán annak megfelelően a rózsaszínű vagy a kék dolgokat keressék az üzletek polcain. Mások pedig éppen ezt próbálják kikerülni, s igyekeznek minél több különböző színű holmit begyűjteni, csak hogy e két szín „túltengését” elkerüljék.

A természet vagy a divat diktálja?

Egyes teóriák szerint a nők vonzódása a piros színárnyalatokhoz az őskorból eredeztethető,  amikor az ő feladatuk volt a különböző gyümölcsök, bogyók gyűjtögetése. Ehhez pontos ismeretek voltak szükségesek, hiszen létfontosságú volt megkülönböztetni az ehető bogyókat a mérgezőktől. A beazonosítás pedig többek között a színek alapján történt. Elgondolkodtató ez a feltételezés, de vajon mi volna a kék szín és a férfiak története?

Ráadásul a huszadik század első évtizedeiben még éppen fordítva öltöztették a kicsiket. A pirosat adták a fiúkra, mert azt egy határozott, erős színnek tartották, míg a kislányok hordták a gyengédebbnek, kifinomultabbnak vélt kéket. Hogy ezen a szokáson mi változtatott, arra nem nagyon találni pontos magyarázatot, az azonban bizonyos, hogy a ma működő, babákra szakosodott iparágak marketingje továbbra is főleg a rózsaszínre és a kékre épít.

A szocializáció a kulcs

Az amerikai Columbia egyetemen 2010-ben elvégzett felmérések alapján a kutatók úgy találták: a 2 éves gyerekeknek nincs preferenciája különböző színekre vagy formákra vonatkozóan. Nyilván a vizsgálatokat megnehezíti a vizsgálandó alanyok életkora és az ezzel kapcsolatos sajátosságaik, de ha a kutatási eredményeknek hihetünk, akkor a lányoknál a rózsaszín, a fiúknál a kék színek népszerűsége sokkal inkább kulturális meghatározottságú és a nevelésből fakadó, mintsem velük született jellemző.

A szakemberek is hasonlóan a szociális fejlődés részének tartják a színválasztást. „Tapasztalhatjuk, hogy legerősebben az óvodáskorra jellemző a rózsaszín-korszak a kislányoknál. Ebben a korban fedezik fel a gyerekek a nemek közti különbségeket, ekkor alakul ki nemi identitásuk (annak tudata, hogy melyik nemhez tartoznak), majd indul el a nemhez igazodás, vagyis a saját nemüknek megfelelő viselkedés átvétele. Sokszor ebben a szakaszban erősödik fel a „lányos” és „fiús” színekhez, játékokhoz való fokozott ragaszkodás. A lányoknál ez a színválasztásban és a játékválasztásban is, míg fiúknál inkább a játékválasztásban jelentkezik. A gyerekek a kortárs közösségekben, otthon és a médiában szerzik be az információkat. Minderre a folyamatra rásegít a média is azáltal, hogy gerjeszti is ezt a divatot – véli Döbör Ágota gyerekpszichológus, családterapeuta.

Barbie rózsaszín generációk

Nyilván sokakban felmerül a kérdés, okozhat-e a gyermekkori rengeteg rózsaszín, „királylányos” holmi bármilyen későbbi negatív hatást a felnövő fiatal lányokban. Nagy-Britanniában szülői kezdeményezésre egyenesen mozgalom indult Pink Stinks (A rózsaszín büdös) néven azzal a célkitűzéssel, hogy gátat szabjanak a médiában és a boltokban megjelenő, sztereotípiák közé szorított „kislányideáloknak”, és normális személyiségű, egészséges testképpel rendelkező fiatal lányokká serdüljenek gyermekeik.

A pszichológus szerint alaptalan az ilyen jellegű túlzott aggodalom. „A nemhez igazodás és a szereptanulás nem áll meg az óvodás korban, egészen a serdülőkor végéig, sőt napjainkban a felnőtté válás kitolódásával párhuzamosan az ifjúkorig zajlik. Sőt, valójában a szereptanulás sosem fejeződik be, mindig újabb és újabb helyzetekhez, életszakaszokhoz kell alkalmazkodni, új szerepeket tanulni – folytatja Döbör Ágota. – Így tehát nem kell attól félni, hogy gyermekeink korszakai tartós személyiségváltozást okoznak. Járhat egy kislány csak rózsaszínben, egy kisfiú játszhat csak autókkal, mozdonyokkal, vagy épp fordítva: az is a normális, ha egy kisfiú babázik, vagy egy kislány focizni szeret. Komoly és tartós szélsőségek esetén, ha bizonytalan a szülő, érdemes megkérdezni egy szakembert, de egyébként hagyjuk nyugodtan gyerekeinket, hogy próbálgassák magukat.”

Ivánkovics Szonja

Nincs még egy ilyen színpár, amelyet ennyire bevett szokásként tartanánk számon, ha a kisgyerekek öltöztetéséről van szó. De vajon ezeknek a színeknek van bármiféle fontos szerepe a gyerekek pszichés fejlődésében, vagy csak egy nagyon népszerű divatjelenségről van szó? Cikkünkben megszólal a pszichológus is.Napjainkban a babavilág meghatározó két színét a kék és a rózsaszín adja. De miért? Mitől alakult ez így? Mi volna a gond a zölddel, sárgával és a további színekkel? Sok leendő szülő gyakran vár a ruha és gyerekholmik vásárlásával, amíg fény derül a baba nemére, hogy ennek megfelelően a rózsaszínű vagy a kék dolgokat keressék az üzletek polcain. Mások pedig éppen ezt próbálják kikerülni, s igyekeznek minél több különböző színű holmit begyűjteni több-kevesebb sikerrel, csak hogy e két szín „túltengését” elkerüljék.

A természet vagy a divat diktálja?

Egyes teóriák szerint a nők vonzódása a piros színárnyalatokhoz az őskorból eredeztethető,  ekkor az ő feladatuk volt a különböző gyümölcsök, bogyók gyűjtögetése. Ehhez pontos ismeretek voltak szükségesek, hiszen létfontosságú volt megkülönböztetni az ehető bogyókat a mérgezőktől. A beazonosítás pedig többek között a színek alapján történt. Elgondolkodtató ez a feltételezés, ugyanakkor mi volna a kék szín és a férfiak története?

Külön érdekesség: a huszadik század első évtizedeiben még éppen fordítva öltöztették a kicsiket. A pirosat adták a fiúkra, mert azt egy határozott, erős színnek tartották, míg a kislányok hordták a gyengédebbnek, kifinomultabbnak vélt kéket. Hogy ezen a berögződésen mi változtatott, arra nem nagyon találni pontos magyarázatot, az azonban bizonyos, hogy a ma működő, babákra szakosodott iparágak marketingje továbbra is főleg erre a két színre épít mindent.

A szocializáció a kulcs

Az amerikai Columbia egyetemen 2010-ben elvégzett felmérések alapján a kutatók úgy találták: a 2 éves gyerekeknek nincs preferenciája különböző színekre vagy formákra vonatkozóan. Nyilván a vizsgálatokat megnehezítik a vizsgálandó alanyok alacsony életkora és az ezzel kapcsolatos sajátosságaik, de ha a kutatási eredményeknek hihetünk, akkor valószínűsíthető, hogy a lányoknál a rózsaszín, a fiúknál a kék színek népszerűsége sokkal inkább kulturális meghatározottságon és a szociális nevelésből fakadó okokból származik, mintsem velük született jellemző volna.

A szakemberek is hasonlóan a természetes szociális fejlődés részeként vélekednek a megosztott színválasztásról. „Tapasztalhatjuk, hogy legerősebben az óvodáskorra jellemző a “rózsaszín-korszak” a kislányoknál. Ebben a korban fedezik fel a gyerekek a nemek közti különbségeket, ekkor alakul ki nemi identitásuk (annak tudata, hogy melyik nemhez tartoznak), majd indul el a nemhez igazodás, vagyis a saját nemüknek megfelelő viselkedés átvétele. Sokszor ebben a szakaszban erősödik fel a “lányos” és “fiús” színekhez, játékokhoz való fokozott ragaszkodás. A lányoknál ez a színválasztásban és a játékválasztásban is, míg fiúknál inkább a játékválasztásban jelentkezik. A gyerekek a kortárs közösségekben, otthon és a médiában szerzik be az információkat. Minderre a folyamatra rásegít a média is azáltal, hogy gerjesztik is ezt a “divatot”. – véli Döbör Ágota gyerekpszichológus, családterapeuta.

Barbie babás generációk

Nyilván sokakban felmerül a kérdés, okozhat-e a gyermekkori rengeteg rózsaszín, „királylányos” holmi bármilyen későbbi negatív hatást a felnövő fiatal lányokban. Nagy-Britanniában szülői kezdeményezésre egyenesen mozgalom indult azzal a célkitűzéssel Pink Stinks néven, hogy gátat szabjanak a médiában és a boltokban megjelenő, túlzottan sztereotípiák közé szorított „kislányideáloknak”, és normális személyiségű, egészséges testképpel rendelkező fiatal lányokká serdüljenek idővel gyermekeik.

A pszichológus szerint alaptalan az ilyen jellegű túlzott aggodalom. -„A nemhez igazodás és a szereptanulás nem áll meg az óvodás korban, egészen a serdülőkor végéig, sőt napjainkban a felnőtté válás kitolódásával párhuzamosan az ifjúkorig zajlik (sőt, valójában a szereptanulás sosem fejeződik be, mindig újabb és újabb helyzetekhez, életszakaszokhoz kell alkalmazkodni, új szerepeket tanulni). – folytatja Döbör Ágota. – Így tehát nem kell attól félni, hogy gyermekeink “korszakai” tartós személyiségváltozást okoznak. Járhat egy kislány csak rózsaszínben, egy kisfiú játszhat csak autókkal, mozdonyokkal, vagy épp fordítva: az is a normális, ha egy kisfiú babázik, vagy egy kislány focizni szeret. Komoly és tartós szélsőségek esetén, ha bizonytalan a szülő, érdemes megkérdezni egy szakembert, de egyébként hagyjuk nyugodtan gyerekeinket, hogy próbálgassák magukat.”

Linkek:
http://www.pinkstinks.co.uk/
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20232129

Szólj hozzá Te is!