Több gyermekes szülők esetén biztosan megvan az a pillanat, amikor a kórházból végre hazahozzátok a legkisebb családtagot. Ha már vannak gyermekeitek különösen érdekes szituációkat szülhet az új kisember, a féltékenységtől kezdve egészen a pörgős kíváncsiságig szinte bármilyen reakció elképzelhető a nagyobb tesók részéről. Általában inkább kérdések özöne várja anyát és apát, megválaszolandó gondolatok százai reppennek a levegőbe és maradnak lógva esetenként. Ti már, mint rutinos szülők boldogsággal és nagyobb felkészültséggel várjátok a pocaklakó érkezését, de a kisebbek valószínűleg kételyekkel keveredett izgatottsággal fordulnak a téma felé. Nem mindig egyszerű feladat megbírkózni az újszülött gondozásával és a családtagok összehangolásával is, ezért most arról írunk nektek, miként tudjátok a nagytesókkal elfogadtatni a helyzetet és hogyan kezelhettek egyes szituációkat.
Közeledik a szülés pillanata a már meglévő gyermeked pedig olyannyira izgatott, hogy fel-alá járkál a folyosón hangos léptekkel és azon morfondírozik, hogy vajon mikor jön már a kistesó, vajon milyen lesz, vajon mi fog megváltozni, vajon vele többet vagy kevesebbet lesz foglalkozva? Végre valahára világra jön a baba, a nagytesó berobog a szobába, jó közel hajol a picihez, viszonylag izgatottan, de gyermekded hangosan megkérdezi, hogy „ő az?” és telemosolyogja a szobát, amiért végre szemtől szemben lehet a kisöccsével/kishúgával. Titeket pedig szétvet a boldogság, amiért egy helyen látjátok a kis lurkókat. Ámde…
…egyszeriben eszetekbe jut, hogy az a nagytesó hiába nagy, még véletlenül, tudatlanságból kezelheti tesóját óvatlanul. Ezért egy rakat gondolatot ültettek el a fejében azzal kapcsolatban, mit hogyan kellene csinálnia:
„Vigyázz, meg ne nyomd a fejét.”
„Még nem veheted kézbe, le fogod ejteni.”
„Most alszik, inkább ne menj oda.”
„Rosszul tartod.”
„Finomabban, még a végén baja esik.”
Hangoznak el ehhez hasonló mondatok százai, amiért nem is hibáztatlak benneteket, drága szülők. A túlaggódás belénk van kódolva, de muszáj gondolnunk a nagyobb gyermekeink lelki világára is. Ha berögzülnek náluk ezek a mondatok onnantól nehéz lesz gátlásaikat elfedni. Lehet sosem merik majd kézbe venni a kicsit, vagy inkább eltávolodnak tőle, nehogy bajt okozzanak neki.
Első tipp – engedd meg, hogy segítsen a nagyobb tesó a csöppség körül
A gyerekek sokszor igyekeznek úgy viselkedni, mint a felnőttek. Próbálnak nagyobb befolyással leni a család életére, ami igazából egy szükséges és nagyon csodálatos dolog. Egy kisbaba rengeteg újdonsággal és odafigyeléssel jár, amit érdemes elmondani a nagyobbak számára is. Viszont nem csupán kommunkiáció szintjén engedjük őket egy légtérbe, hanem cselekedetek terén is. Engedjük meg nekik, hogy segítsenek a kicsi körül.
Életkoruknak megfelelő feladatokat nyugodt szívvel bízzunk rájuk, mert fejlesztő hatással lesz az életükre. Egészen aprócska feladatokat is adhatunk nekik például, hogy tegyék a koszos pelust a pelenkavödörbe, segítsenek elpakolni a cumisüvegeket vagy bármilyen egyszerűbb teendőt. Ha megengedjük nekik a ház és a kisbaba körüli segítséget azzal hozzájárulunk, hogy fontosabbnak érezzék magukat és úgy véljék ők is szerves részei a család életének. Mindezek mellett erősebb kötődést is tudnak majd kialakítani testvérükkel, tehát mindenki nyertes lesz.
Második tipp – emlékeztessük őket, hogy milyen fontos a segítségük
Egy új családtag érkezésével a családon belüli kapcsolatok szorossága is változik. Megfelelő esetben erősödnek a kialakult érzések. Mégis vigyázni kell, hogy ne fenyegetve érezzék magukat a nagyobb testvérek, hiszen a féltékenység kellemetlen érzetet kelthet bennük.
Pontosan a negatívumok megelőzésének érdekében szükséges emlékeztetni a gyerekeket, hogy milyen fontos a jelenlétük és a segítségük a napi rutin részeként. Használjunk ösztönző mondatokat a közelükben, mint például:
„Nagyra értékelem, hogy segítesz nekem etetni a babát.”
„Nagyon örülök, hogy ennyire törődsz a kistesóddal.”
„Köszönöm, hogy segítesz kicserélni a pelenkát.”
„Köszönöm, hogy elrakod a kicsi ruháit.”
Ezekhez hasonló pozitív megnyilvánulásokkal erősíthetjük meg a családunk tagjaiban a köteléket és segíthetjük elő a személyiségek megfelelő irányba történő fejlődését. Ahhoz is nagyszerű lehet, hogy kiküszöböljük a féltékenységet és kizárjuk azt a lehetséges érzetet miszerint a pici fontosabb, mint nagyobb testvérei.
Harmadik tipp – ne kiabálj
A kicsi éppenhogy hazajött a kórházból. Nagy nehezen sikerül elaltatnod, hogy abbahagyja a sírást, a nagyobbik a szobájában játszik békésen. Te pedig örülsz, hogy elmehetsz nyugodtan megfürödni.
Éppen, hogy belépsz a kádba, éktelen hangú sírásra leszel figyelmes, szülő ösztöneid kétszázon kezdenek pörögni, már-már kirepülsz a fürdőszobából a hang irányába teleportálva. Nagyobbik gyermek áll a kiságy mellett, picike igencsak sír, arca kipirult.
Mi történt? – teszed fel a kérdést, mire a nagytesó megszólal: belecsíptem az arcába. – mondja szégyenlősen. Érzed, hogy az elméd megtelik feszültséggel, már éppen nyitnád a szádat, hogy lekiabáld a fejét, mert mégis hogy gondolta, hogy felébreszti alvó kistesóját…
Mégsem javallott ilyenkor megemelni a hangunkat. Célszerűbb a nyugodt elbeszélgetés. Higgadt mégis határozott hangon folytassunk ilyenkor kommunikációt bármilyen nehéz is a szituációhoz mérten. Ugyanis gondolj bele, kedves szülő. Ha a nagyobbik testvér azt tapasztalja, hogy a pici miatt szidták le őt, sajnos nagy eséllyel fordulhat át a helyzet a fejében. Azt beszélheti be magának, hogy a kisebb egyfajta „ellenség”, mert mégicsak miatta kapott intenzívebb szidást. Ti pedig, mint szülők, biztosan nem akarjátok a gyermeki haragot olyan megnyilvánulásában látni, hogy egymás ellen fordulnak a lurkók.
Bármi is történjen a csecsemő érkezésekor, biztos vagyok benne, hogy ezzel a feladattal is megbírkóztok. Családként, összetartva, összedolgozva megoldotok majd minden felmerülő problémát. Mindezen újszerűség kezelése türelem és hangolódás kérdése.
