Segítség, a kisbaba hazajön! – 3 tipp a nagyobb tesók számára

Segítség, a kisbaba hazajön! - 3 tipp a nagyobb tesók számára

Több gyermekes szülők esetén biztosan megvan az a pillanat, amikor a kórházból végre hazahozzátok a legkisebb családtagot. Ha már vannak gyermekeitek különösen érdekes szituációkat szülhet az új kisember, a féltékenységtől kezdve egészen a pörgős kíváncsiságig szinte bármilyen reakció elképzelhető a nagyobb tesók részéről. Általában inkább kérdések özöne várja anyát és apát, megválaszolandó gondolatok százai reppennek a levegőbe és maradnak lógva esetenként. Ti már, mint rutinos szülők boldogsággal és nagyobb felkészültséggel várjátok a pocaklakó érkezését, de a kisebbek valószínűleg kételyekkel keveredett izgatottsággal fordulnak a téma felé. Nem mindig egyszerű feladat megbírkózni az újszülött gondozásával és a családtagok összehangolásával is, ezért most arról írunk nektek, miként tudjátok a nagytesókkal elfogadtatni a helyzetet és hogyan kezelhettek egyes szituációkat.

Közeledik a szülés pillanata a már meglévő gyermeked pedig olyannyira izgatott, hogy fel-alá járkál a folyosón hangos léptekkel és azon morfondírozik, hogy vajon mikor jön már a kistesó, vajon milyen lesz, vajon mi fog megváltozni, vajon vele többet vagy kevesebbet lesz foglalkozva? Végre valahára világra jön a baba, a nagytesó berobog a szobába, jó közel hajol a picihez, viszonylag izgatottan, de gyermekded hangosan megkérdezi, hogy “ő az?” és telemosolyogja a szobát, amiért végre szemtől szemben lehet a kisöccsével/kishúgával. Titeket pedig szétvet a boldogság, amiért egy helyen látjátok a kis lurkókat. Ámde…

…egyszeriben eszetekbe jut, hogy az a nagytesó hiába nagy, még véletlenül, tudatlanságból kezelheti tesóját óvatlanul. Ezért egy rakat gondolatot ültettek el a fejében azzal kapcsolatban, mit hogyan kellene csinálnia:

“Vigyázz, meg ne nyomd a fejét.”
“Még nem veheted kézbe, le fogod ejteni.”
“Most alszik, inkább ne menj oda.”
“Rosszul tartod.”
“Finomabban, még a végén baja esik.”

Hangoznak el ehhez hasonló mondatok százai, amiért nem is hibáztatlak benneteket, drága szülők. A túlaggódás belénk van kódolva, de muszáj gondolnunk a nagyobb gyermekeink lelki világára is. Ha berögzülnek náluk ezek a mondatok onnantól nehéz lesz gátlásaikat elfedni. Lehet sosem merik majd kézbe venni a kicsit, vagy inkább eltávolodnak tőle, nehogy bajt okozzanak neki.

két gyermekes család, anya apa, gyerekek
pixabay.com

Első tipp – engedd meg, hogy segítsen a nagyobb tesó a csöppség körül

A gyerekek sokszor igyekeznek úgy viselkedni, mint a felnőttek. Próbálnak nagyobb befolyással leni a család életére, ami igazából egy szükséges és nagyon csodálatos dolog. Egy kisbaba rengeteg újdonsággal és odafigyeléssel jár, amit érdemes elmondani a nagyobbak számára is. Viszont nem csupán kommunkiáció szintjén engedjük őket egy légtérbe, hanem cselekedetek terén is. Engedjük meg nekik, hogy segítsenek a kicsi körül.

Életkoruknak megfelelő feladatokat nyugodt szívvel bízzunk rájuk, mert fejlesztő hatással lesz az életükre. Egészen aprócska feladatokat is adhatunk nekik például, hogy tegyék a koszos pelust a pelenkavödörbe, segítsenek elpakolni a cumisüvegeket vagy bármilyen egyszerűbb teendőt. Ha megengedjük nekik a ház és a kisbaba körüli segítséget azzal hozzájárulunk, hogy fontosabbnak érezzék magukat és úgy véljék ők is szerves részei a család életének. Mindezek mellett erősebb kötődést is tudnak majd kialakítani testvérükkel, tehát mindenki nyertes lesz.

Második tipp – emlékeztessük őket, hogy milyen fontos a segítségük

Egy új családtag érkezésével a családon belüli kapcsolatok szorossága is változik. Megfelelő esetben erősödnek a kialakult érzések. Mégis vigyázni kell, hogy ne fenyegetve érezzék magukat a nagyobb testvérek, hiszen a féltékenység kellemetlen érzetet kelthet bennük.

Pontosan a negatívumok megelőzésének érdekében szükséges emlékeztetni a gyerekeket, hogy milyen fontos a jelenlétük és a segítségük a napi rutin részeként. Használjunk ösztönző mondatokat a közelükben, mint például:

“Nagyra értékelem, hogy segítesz nekem etetni a babát.”
“Nagyon örülök, hogy ennyire törődsz a kistesóddal.”
“Köszönöm, hogy segítesz kicserélni a pelenkát.”
“Köszönöm, hogy elrakod a kicsi ruháit.”

PELENKÁINK SZÉLES VÁLASZTÉKA

Ezekhez hasonló pozitív megnyilvánulásokkal erősíthetjük meg a családunk tagjaiban a köteléket és segíthetjük elő a személyiségek megfelelő irányba történő fejlődését. Ahhoz is nagyszerű lehet, hogy kiküszöböljük a féltékenységet és kizárjuk azt a lehetséges érzetet miszerint a pici fontosabb, mint nagyobb testvérei.

Harmadik tipp – ne kiabálj

KIABÁLÓ NŐ
pixabay.com

A kicsi éppenhogy hazajött a kórházból. Nagy nehezen sikerül elaltatnod, hogy abbahagyja a sírást, a nagyobbik a szobájában játszik békésen. Te pedig örülsz, hogy elmehetsz nyugodtan megfürödni.

Éppen, hogy belépsz a kádba, éktelen hangú sírásra leszel figyelmes, szülő ösztöneid kétszázon kezdenek pörögni, már-már kirepülsz a fürdőszobából a hang irányába teleportálva. Nagyobbik gyermek áll a kiságy mellett, picike igencsak sír, arca kipirult.
Mi történt? – teszed fel a kérdést, mire a nagytesó megszólal: belecsíptem az arcába. – mondja szégyenlősen. Érzed, hogy az elméd megtelik feszültséggel, már éppen nyitnád a szádat, hogy lekiabáld a fejét, mert mégis hogy gondolta, hogy felébreszti alvó kistesóját…

Mégsem javallott ilyenkor megemelni a hangunkat. Célszerűbb a nyugodt elbeszélgetés. Higgadt mégis határozott hangon folytassunk ilyenkor kommunikációt bármilyen nehéz is a szituációhoz mérten. Ugyanis gondolj bele, kedves szülő. Ha a nagyobbik testvér azt tapasztalja, hogy a pici miatt szidták le őt, sajnos nagy eséllyel fordulhat át a helyzet a fejében. Azt beszélheti be magának, hogy a kisebb egyfajta “ellenség”, mert mégicsak miatta kapott intenzívebb szidást. Ti pedig, mint szülők, biztosan nem akarjátok a gyermeki haragot olyan megnyilvánulásában látni, hogy egymás ellen fordulnak a lurkók.

Bármi is történjen a csecsemő érkezésekor, biztos vagyok benne, hogy ezzel a feladattal is megbírkóztok. Családként, összetartva, összedolgozva megoldotok majd minden felmerülő problémát. Mindezen újszerűség kezelése türelem és hangolódás kérdése.

Tartalmi forrás

Írni számomra olyan, mint egy könnyed lélegzetvétel. Szükségem van rá a mindennapi létezésem kiteljesedéséhez, hiszen a szavak mindenkor körülvesznek minket, legyenek kimondott vagy kimondatlan formában. S egy kimondatlan szó: számomra elfecsérelt gondolat. Ezért szükséges mindenkor mindent lejegyezni. Talán így nem vész el a mondanivaló, talán így idővel mindenki szeme kinyílik az olvasás és az alkotás pótolhatatlan örömei felé. Az írás éltet - a lehetőség pedig, hogy megoszthatom gondolataimat csodálatos emberekkel - az egekig emel. A felhőkön való élet pedig, a végeláthatatlan lélek legzseniálisabb atmoszféráját adja meg.
Előző cikk3 fogadalom 2020-ra – Újévi bakancslista szülőknek
Következő cikkAz újszülött babád fejlődése 1. rész – Az első hét

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!