Segítség, itt a nagyi!

Egy baba vagy egy kistestvér születése a sok öröm mellett nagy terhet ró a családra és elsősorban az édesanyára. Sokan irigykedve nézik azokat a családokat, ahol a nagyi is besegít. Kívülről a helyzet valóban ideálisnak tűnhet, de sokszor számtalan feszültség forrása, ha jön a nagyi.

Nincs két egyforma ember

Vannak anyák, akik úgy érzik, egyáltalán nincs szükségük segítségre és nem tűrik, ha mások beleszólnak az életükbe vagy tanácsokat osztogatnak nekik a gyermeknevelés kapcsán. Mások igénylik és alig várják a segítő kezeket.  Ám jócskán akadnak olyan anyukák is, akiket a sok jó tanács és saját – vélt vagy valós- igényei teljesen elbizonytalanítanak és a két véglet között ingadoznak.

Persze nem mindegy, hogy milyen a segítség, mert a nagymamák sem egyformák. Néhányan közülük folyamatosan jelen szeretnének lenni családjuk életében, már-már zavaró jelleggel, számos nagyi pedig egyszerűen szólva nem akar nagymama lenni, aktív társasági életet él és nem érzi magát érettnek a feladatra. Az egyik többet, a másik kevesebbet segítene, mint amennyit elvárnak tőle.

5 probléma – 5 tipp

1. Te csak ne szólj bele! 

Megesik, hogy a nagyi túlzásokba esik, „mindent jobban tud” az anyánál és ennek hangot is ad. Beleszól a gyermeknevelésbe akkor is, ha erre nem kérik. Segítségéért cserébe pedig elvárásai vannak. Az anya ebben a helyzetben vagy meghúzza a határokat, vagy rosszabb esetben elnyomja magában a sérelmét, ami semmiképpen sem egészséges.

TIPP: Köszönjük meg a tanácsot és kedvesen közöljük, hogy eltérő nevelési nézeteket vallunk.

2. Nem bírom egyedül!

Néhány anya idővel rájön, hogy nem egészen így képzelte el az anyaságot. A nagymamától kéri és el is várja a segítséget. Ez a helyzet egészen odáig fokozódhat, hogy a nagymamára hárul a legtöbb szerep a pelenkázástól kezdve a főzésig és bevásárlásig.

TIPP: Legyünk figyelmesebbek a nagyival, tanuljunk tőle és ne féljünk átvenni a gyeplőt, mert később bánhatjuk, hogy nem voltunk jelen.

3. Elkényezteted a gyereket!

Sok anyuka fél attól, hogy a nagyi elrontja a gyereket és „mindent” megenged neki vagy éppen „félreneveli”.

TIPP: Engedjük a nagyinak a kényeztetést, gyerekünk attól még alkalmazkodni fog az otthoni szabályokhoz.

4. Hozzád jobban ragaszkodik, mint hozzám!

Ha az anyuka stresszes életet él és a nagyi közben nyugodtan süti otthon a fánkot, a gyerek egyértelműen vágyódik arra, hogy több időt töltsön a nagyival, akire amúgy is oly sokszor bízzák a felügyeletét.

TIPP: Ne legyünk féltékenyek, az anyák pótolhatatlanok gyermekeik számára. Inkább próbáljunk minél több emlékezetes percet együtt tölteni velük és örüljünk, hogy gyermekünk jól érzi magát.

5. Nem igaz, hogy nem érsz rá, hisz nyugdíjas vagy!

Előfordul, hogy ha a nagyi visszautasítja a segítségkérést, szemrehányást kap az anyától.

TIPP: Fogadjuk el, ha a nagyi más programot talált magának. Szíve joga úgy élnie az életét, ahogyan neki az megfelel.

A felsorolt öt konfliktusforrás mindegyikének alapja a helytelen kommunikáció.  Fontos kifejeznünk érzéseinket, vágyainkat, hogy elkerüljük a félreértéseket, melyek súlyos feszültségekhez és ebből eredő problémákhoz vezethetnek. Olyan megoldást kell találni, hogy a gyermek igényeit figyelembe véve az adott szerepekben a nagymama és az anyuka is a lehető legjobban érezzék magukat. S hogy ehhez mire van szükség?

Szeretetre: Az anyának elsősorban önmagát kell szeretnie. Ha az anya elégedett és jól érzi magát a bőrében, ez a családra is pozitívan hat, mert így képes lesz arra, hogy szeretetét teljes mértékben átadhassa környezetének.

Kommunikációra: Ha sikerül több- kevesebb beszélgetéssel egyeztetni az igényeket, a találgatásokból eredő félreértések és feszültségek elkerülhetővé válnak.

Elfogadásra: Ha az anya meghúzza a határokat, azt a nagymama – jó esetben – be fogja tartani. Ám neki is figyelembe kell venni a nagymama igényeit és magánéletét.