Skolik Ágnes – Hogyan születnek a nagymamák?

Skolik Ágnes - Hogyan születnek a nagymamák?

“A mese tanít, nyugtat, szórakoztat. Ez a mondat jellemzi legjobban írásaimat.” Írja magáról Skolik Ágnes gyermekvers és meseíró. (Ágnesről már korábban írtunk nektek bővebben, itt elolvashatjátok.) Ágnes lassan 20 éve foglalkozik gyermekversekkel és mesékkel, magánkiadásban jelentek meg kötetei. Most anyák napja alkalmából hoztunk két különleges mesét tőle, melyeket a nagymamák és nagypapák számára fogalmazott meg, fiktív unokáik elbeszéléseként. Mi nagyon szerettük ezt a két tündéri, megható történetet, reméljük Ti is fogjátok!

Hogyan születnek a nagymamák?

nagymama
pixabay

(Julcsi, az 5 éves óvodás kislány szemével. Julcsi egy kitalált kislány.) A nagymamák először kislánynak születnek. Aztán nagylányok lesznek és azután anyukák. Akkor születnek a nagymamák, amikor az anyukák megtudják, hogy a gyereküknek gyereke lesz, tehát hogy unokájuk lesz. Ők már ettől kezdve nagymamák, egészen addig, amíg meg nem halnak. A nagymamák sokat sírnak. Már akkor sírnak, amikor kiderül, hogy nagymamák lesznek. Aztán sírnak, amikor megszületik a kisbaba. Sírnak ha beteg, de akkor is, ha túl egészséges. Sírnak, amikor először a kezükbe veszik, és amikor először rájuk mosolyog, és ettől kezdve minden jó és rossz dolog miatt sírnak. De az is lehet, hogy ilyenkor csak valami por megy a szemükbe… Persze, boldogok is ám, és sokat nevetnek. Például amikor meglátják az első ultrahangos fotót. Akkor elhiszik, hogy ők igazi nagymamák és akkor nevetnek. És közben persze sírnak is. A nagymamák mindent megengednek az unokának. Ennek a szülők nem örülnek, ezért  a nagymama megígéri, hogy többet nem lesz ilyen, de persze utána is lesz, csak akkor titokban kell tartani! A nagymamák szeretnek játszani. Bármikor meg lehet kérni, hogy mamiiiiiii, játszuuuunk! És akkor leül a szőnyegre, kicsit szokott ilyenkor jajgatni, hogy jaj a derekam, de pár perc alatt elfelejti. A nagymama mesélni is szeret. Mindenfélét, amit kérek. És énekelni is. Igaz, ilyenkor a szüleim nevetgélni szoktak és pusmogni, de nem tudom miért? A nagyi jól főz és süt. Mindig megkérdezi: mit főzzek neked kisbogaram? És akkor nekem az összes finomság eszembe jut, és nem tudok dönteni. Amikor sütit csinál, szoktam segíteni. Ilyenkor a fülemtől a lábam ujjáig csupa liszt vagyok, de ezen mindig jót nevetünk. Persze a mami minden másban  is segít. Elvisz engem az oviba, vagy hazahoz. Vigyáz rám amíg anyáék szórakozni mennek. Vasalni is szokott mert az anyukám nem szeret. Szóval, jó ha van egy gyereknek nagymamája, mert az olyan mintha két anyukája lenne, csak az egyik öregebb és néha jajgat. Én örülök, hogy nekem vagy nagymamám, és szeretném ha mindig is lenne, és sosem halna meg. És az is jó, hogy nekem kettő nagymamám is van, mert így tudják egymást váltogatni abban, hogy éppen melyikük szeretgessen engem. Ha nagy leszek én is szeretnék nagymama lenni, sütni, főzni, és egy kicsit jajgatni, de énekelni lehet hogy nem fogok, hogy ne nevetgéljenek rajtam. De lehet, hogy mégis fogok. Addig majd eldöntöm. Szerintem nagymamának lenni a legjobb a világon. Mert a nagymamáknak biztosan van legalább egy gyerekük, de inkább több, és azoknak is van egy gyereke, de inkább több, és akkor az egész világ gyerekekből és nagymamákból áll!

Ágnes azt szerette volna, hogy a nagypapák se maradjanak ki a történetek örvényeiből, ezért külön mesét írt nagyapáink számára is. Fogadjátok szeretettel.

Az én nagypapám

Férfi, Régi, Ráncok, Portré, Idősebb Ember, Nagypapa
pixabay

(Peti az 5 éves óvodás kisfiú mesél. Peti egy kitalált kisfiú) A nagypapák olyanok, mint a fiúk és az apák, csak ráncosabb az arcuk és fehér a hajuk. Az én nagypapám, amikor először eljött hozzánk, nem is akart az ölébe venni, mert attól félt, hogy összeroppant a nagy, erős kezével. Aztán mégis felemelt az ágyikómból, és gyengéden magához ölelt, és akkor a szeme kicsit könnyes lett. Nem tudom miért, hiszen nem volt szomorú, mert mosolygott. Ahogy növekedtem, már bátrabban vett a karjaiba, de azért még akkor is könnyes lett a szeme. Később már felemelt a feje fölé és pörgött-forgott velem, a nagymama meg rászólt, hogy vigyázz arra a gyerekre, nehogy baja legyen! Persze nem lett, mert a papi nagyon vigyázott rám. Ha náluk ebédelek, akkor mindig mondja a maminak, hogy jól süsd meg a rántott húst, mert Peti úgy szereti! Aztán megfújja a levesemet, kiszálkázza a halat nekem, megmutatja, hogyan kell a csirke dobverőjéről leszopogatni a husit. A papának bicskája is van. Csodaszép darab, amihez nem nyúlhat senki, csak ő használhatja, és mindig magánál hordja. Azt mondta, ha neki már nem kell, akkor majd az enyém lehet, de az még biztosan sokára lesz, mert még kicsi vagyok, és nem tudok vele bánni. Ebéd után pihenni szoktunk, beszélgetni vagy tévézni.  A papa nagyon nyugodt ember, de  a tévében focimeccsen szokott mérgeskedni, és kiabálni a focistákkal. Mással nem szokott, csak a focistákkal. Pedig biztosan nem hallatszik bele a tévébe. Társasjátékban  mindig én nyerek. Nem értem miért, hiszen a papa olyan ügyesen játszik, de a végére mindig elrontja és akkor úgy csinál mintha bosszankodna. Én meg úgy gondolom, hogy szándékosan rontja el, hogy én győzzek. Nem tudom, majd ha nagyobb leszek, megkérdezem tőle. Amikor sétálni megyünk, akkor a papa mindenről mesél, a fákról, az állatokról, a gombákról, a csillagokról. A papa mindenhez ért és mindent meg tud szerelni. A mosógépet, az órát, a traktort, madáretetőt készít, fákat metsz. Mindent, mindent. Ezért is akarok én is egyszer nagypapa lenni. Egyszer a papa beteg volt, akkor én gyógyítottam  meg. Elmentem meglátogatni, és szegény papi az ágyban feküdt. Leültem a szőnyegre és játszani kezdtem, de nem tudtam összerakni a játékomat, és kértem hogy segítsen. Felkelt az ágyból, és nagy nehezen leült a földre mellém. Aztán játszottunk, beszélgettünk, és még mindig játszottuk, és azt vettem észre, hogy a papa már nem is beteg, mert sokkal jobban tudott mozogni, és jobb kedve is van. Ezután ha a papa beteg lesz, mindig elmegyek játszani hozzá. A nagypapa azt ígérte, hogy ha nagyobb leszek, megtanít engem is mindenre, amit ő tud, és akkor mehetünk együtt traktort szerelni, vagy kertet ásni. És segítek neki a nagy bográcsban főzni, lefesteni a kerítést, szőlőt szüretelni. Jó ha a gyerekeknek van nagypapájuk, mert ő mindig ráér játszani, nagyon ügyes és okos, és mindenre megtanítja az unokáját. Remélem, ha öreg leszek, én is nagypapa leszek, és lesz egy unokám, akit megtaníthatok mindenre, amit a papától tanultam, és nekiadhatom a nagypapa bicskáját.

Amennyiben fel szeretnétek venni Ágnessel a kapcsolatot ezt Facebook-on tudjátok megtenni IDE KATTINTVA, további betekintést pedig IDE KATTINTVA kaphattok, ha érdekel benneteket a munkássága, illetve könyvet rendelni, további kérdéseket feltenni az email címén keresztül tudtok: [email protected]

hirdetés
A Babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenhárom éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket.
Előző cikkA legszebb anyák napi versek
Következő cikk7 okos stratégia a tesós feszültség enyhítésére otthon

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .