Skolik Ágnes meséi, ahogy ezt ő is vallja róluk, tanítanak, nyugtatnak és szórakoztatnak is egyben. Mint, ahogyan mindannyian tapasztaljuk, már javában benne vagyunk a tavaszi szezonban, habár az időjárás még sokszor hűvös. Ennek okán elhoztunk néhányat Skolik Ágnes műveiből, hogy megmelengesse a szívünket.
A cikk végén szó esik egy szuper rajzversenyről is Ágnes oldalán!
Skolik Ágnes – Ki a legértékesebb?
A retekmagok fázósan kuporogtak a hideg és nedves földben.
– Gyere közelebb, melegíts meg!- mondta az egyik magocska a másiknak.
– Sajnos nem tudok- felelte a másik. A retekmagokat ritkára vetik, hogy szép nagy kerek retek fejlődhessen belőle.
Versek a magyar költészet napja alkalmából | Babafalva.hu
A másik sorban szorosan összebújva hallgatták a beszélgetést a sárgarépa magjai. Őket sűrűn vetették, mert nekik nem kell olyan széles hely a föld alatt növekvő terméseknek. Odébb kis zöld levelű saláták igazgatták leveleiket a hűvös tavaszi reggelen. Ők az egész telet a szabadban töltötték, és nem zavarta őket a hideg. A borsó hatalmas magjai sem fáztak. Már javában készültek arra, hogy az apró csíra kibújjon a héj alól és utat törjön magának a szabadba. Egy másik parcellában apró kis hagymákat duggattak, mellettük fehér szoknyás fokhagymagerezdek kandikáltak ki a föld alól.
Versek a magyar költészet napja alkalmából | Babafalva.hu
A völgyben már elolvadt a hó
csak néhány piszkos hókupac emlékezett a csupa fehér, csillogó, jeges téli világra. Ahogy teltek a napok, egyre melegebb lett és felébredt a természet a hosszú téli álomból. A márciusi nap még erőtlenül, bátortalanul sütött és nem tudta felmelegíteni a veteményes porhanyós földjét, ahol a kis magvak már nagyon várták a meleget. Napról napra több vizet szívtak magukba, megduzzadtak és a magok belsejében növesztették az apró csírákat.
Így készült az új életre a retek, sárgarépa, a petrezselyem és a borsó. A kis csírák azon versenyeztek, hogy melyikük bújik ki előbb a föld felszínére. Csak néhány napot kellett várni, hogy megtörténjen a csoda: a borsócsíra utat tört magának az apró rögök között, majd körülnézett. Sehol egy zöld hajtás, csak a barna föld köszöntötte mindenütt. A napocska melegen rámosolygott, melytől a borsócsíra egészen megbátorodott.
- Gyertek, gyertek, testvéreim, csudajó idekinn! – szólt a többi kis csírának, akik még a föld alatt voltak.
A kis csírák megbátorodtak
és egymás után dugták ki kis fejüket a föld alól. Amint a föld fölé kerültek, már bontották is ki első pici leveleiket. A borsót a hagymalevelek követték. Mint apró zöld dárdák úgy ágaskodtak a napsütés felé.
Aztán következtek a retek apró csipkés levelei. Lassan egy hónap telt már el az első borsólevél kikelése óta. Az ágyások szépen kizöldelltek, már csak a sárgarépa és a petrezselyem csipkés levelei nem bújtak ki a föld alól. A májusi nap aztán őket is kicsalogatta rejtekhelyükről. A retek ekkor már növesztette szép piros termését és mosolyogva figyelte a lusta petrezselymet és sárgarépát.
- Én már lassan érett leszek, ti meg még csak most ébredtetek el? – kérdezte tőlük kissé gúnyosan.
- Én leszek az első, aki a család asztalán hirdetem a tavaszt!- tette hozzá és kidüllesztette roppanós piros pocakját.
- Lassan a testtel retek koma! – szólt a saláta, aki már szépen fejbe borulva napoztatta üde zöld leveleit. – Értem talán már holnap jön a gazdaasszony!
- Bizony, mi is gyorsan fejlődünk és napok alatt friss ropogós zöldhagymaként kerülhetünk az asztalra a vajas kenyér mellé. – hajlongtak a szélben a zöldhagymák.
- Hát majd meglátjuk, ki a legértékesebb! – zörrent meg az apró borsószem a pici lapos hüvelyében.
A meleg napsütés és a langyos májusi eső gyors növekedésre késztette a növényeket. A későn kelő sárgarépa és petrezselyem is szépen fejlődött. Cakkos, csipkés leveleik összefogózva táncoltak a szélben, gyökerük igyekezett minél hosszabb és kövérebb lenni. A gazdaasszony minden nap megjelent a kertben. Hol gyomlálgatta, hol öntözgette az apró növényeket, máskor pedig csak sétált és gyönyörködött bennük. Az egyik alkalommal szokatlanul sokáig sétált a petrezselyemágyás mellett.
- Nocsak – gondolta a retek- csak nem azt a csenevész petrezselymet akarja leszedni a gazdaasszony? – gondolta magában, miközben pökhendi pocakját igyekezett még nagyobbra domborítani.
- Gazdaasszony, itt vagyok! Én vagyok a legszebb és a legfinomabb! – kiáltotta.
A gazdaasszony ügyet sem vetett rá.
Leguggolt a petrezselyemágyás mellé és gyengéd mozdulatokkal csipegetni kezdte az illatos üde zöld levélkéket. A retek erre olyan mérges lett, hogy szétvetette a düh. Széles fehér repedés keletkezett a gömbölyödő piros pocakján. A gazdaasszony odalépett a reteksorok mellé és a leveleket széthajtva megnézte a piros terméseket.
- Hát ez a retek csúnyán szétrepedt, nem szedem már fel – mondta és továbbment a saláta felé.
- A saláta levelei szépen átölelték egymást, mert tudták, hogy az tetszeni fog a gazdaasszonynak.
És így is történt.
A hatalmas salátafej is bekerült a kosárba a petrezselyem zöldje mellé. A következő napokban sok-sok eső esett. A veteményesben egymással versengve nőttek, zöldelltek a növények. Már a borsó is hatalmas szemeket növesztett, majd szétfeszítette az őt rejtő hüvelyeket. A gazdaasszony nap mint nap megjelent, kis kosárkával a kezében. Szedett a borsóból, a fejbe borult salátából és az illatos, karcsú zöldhagymából és a szép piros nagy pocakos retekből is.
Kerti bútorok olcsón | Pepita.hu
Néhány héten belül a borsó, a saláta és a retek el is fogyott a kertből, helyére paradicsom és paprikapalánták kerültek. A sárgarépa és a petrezselyem serényen növekedett, szép zöld levelei és szép, vastag gyökerei lettek. A gazdaasszony egész nyáron szedett belőlük. Néha csak egy kevés petrezselyemzöldet, máskor a gyökereit is. Tavaszra nyár jött, nyárra ősz, és a márciusban elvetett zöldségek közül már csak a sárgarépa és a petrezselyem volt a földben.
Ősszel, amikor már hűvösek voltak az éjszakák
és nappal is bágyadtan sütött a nap, a gazda asszony egy hatalmas kosárral jelent meg a kertben. Óvatosan kiásta és a földtől megtisztítva a korsárba rakta a gyökereket, majd a hűvös pincébe, homokba fektette és jól betakarta őket. Így aztán sem a hideg tél, sem a sötét nem ártott a sárgarépa és a petrezselyem hosszú, kövér gyökereinek.
Tavasszal, amikor újra elkezdődtek a munkák a veteményesben, a gazdaasszony az utolsó szálakat is felvitte a pincéből, és finom levest készített belőlük. Ezután kiment a kertbe, hogy a szépen megmunkált földbe elvetette az első veteményeket: a retket, a borsót, a sárgarépát és a petrezselymet. Amikor a munkával végzett, bement a házba, megmelegítette a zöldséglevest és ebédelni kezdett. Közben eszébe jutott a tavalyi tavasz, amikor azokat a magokat elvetette, aminek a terméséből most, egy év múlva is finom, egészséges levest főzött.
Ágnes tanulságos és gondolkodtató meséje után, hoztunk nektek egy könnyed versét is. Ez igazán eszünkbe fogja juttatni a tavasz érkezését és a kellemes időjárás melengető sugallatait is.
Itt a tavasz
Ide száll, oda száll
Katicabogár,
Szerényen megbújik
Ibolyavirág
Kitekint, kitekint,
félénk kiscsiga
Elrejti, bújtatja
zöldellő moha.
BÚTOROK, LAKBERENDEZÉS: nagy választék | Pepita.hu
Faágon kismadár
Színes tollruha
Fa mellett rejtőzik
félénk kisgida.
Süt a nap, sugara
Nevetve ragyog,
Örülnek, táncolnak
mind az állatok,
Tavasz van végre már
minden újra él,
süt a nap, s a fák közt
Szél Úrfi zenél.
Zárásként néhány szó a cikk elején említett, nagyszerű rajzversenyre való felhívásról Ágnes szavaival:
„Készítsetek Anyák napjára egy szép rajzot, és akinek a munkája a legtöbb lájkot kapja, jutalomban részesül! Az első három helyezett GYERMEK és az ANYUKÁJA fog ajándékot kapni!„
A rajzverseny részleteit az alábbi linkre kattintva érhetitek el:
