Elgondolkodtatok már azon, hogy vajon miért alakulhat ki a „sharenting” a valóságban? Azon, hogy miért törekszünk felnőttként is online tökéletességre vagy miért akarjuk, hogy gyermekeink is otthagyják „lábnyomukat” az internet maradandó gödreiben? Gondoltatok már rá, milyen veszélyeket hordoz magában a folyamat? Még nem? Előző cikkünk folytatásában ezeket a kérdéseket boncolgatjuk.
A tökéletesség illúziója
Influencerek, Instagram, Facebook és Youtube profilok tömkelegei mutatják a világnak, a képzelet és illúzió szüleményét: a tökéletes életet. Nézzük meg magát a definíciót, mit is jelent pontosan.
Tökéletes: „Hibáktól vagy hiányosságoktól mentes (állapot, alkotás, termék); minden tekintetben teljes és hibák nélküli (tulajdonság), amiben hiánytalanul benne van minden, aminek benne kell lennie, és nincs benne semmi olyan, aminek nem kellene ott lennie.”
Tökéletesség, ugye mennyire törékeny fogalom? Törékeny, mert nem hat valódinak, hiszen nincs olyan dolog, amelyben hiba ne lenne, még egy számítógép által elvileg pontosan készített, terméknek, tárgynak is vannak apró hibái. Minden alkotás során ott van a minimális szórás, ami megkülönbözteti az akár egy sorozatgyártás alatt készült dolgokat.
Akkor miért igyekszünk tökéletesnek hatni az önnön életünkben? Azért, mert ezt látjuk embertársaink céljai között. Tűpontosan beállított háttér a képekhez, olyan haj, hogy a fodrász megirigyelné, tengerpart, luxus villa, hiperszuper és drága babakocsi, divatos baba-mama ruha és még sorolhatnám.
Összességében: megfeleléskényszer. Ezt az érzést adja a modern világ, a mai modern emberek számára. Egy kényszerű tévképzetet, miszerint mindent meg kell osztani az ismerősökkel és a lehető leginkább tökéletes módon. Kérdezem én, szeretnénk-e azt, hogy a kicsi később megfeleléskényszerben szenvedjen? Nem hiszem, viszont amennyiben a túl sokat posztoló szülők, emberek körébe tartozunk el kell gondolkodnunk a következő kérdésen:
Lehetnek a gyereknek önértékelési problémái emiatt?
Sajnos, nagyon is lehetnek. Amikor cseperedni kezd a gyermek, minél inkább elér a tudatába az, hogy milyen vonzata van az online világnak, minél többet lát belőle és abból, hogy egész kiskora óta jelen van ebben az illékony térben, annál inkább őt magát is magába szippanthatja.
Akkor aztán eljön az a pillanat, amikor ő maga is elkezdi „gyártani” a tartalmat és közzé fogja tenni később minden percét az életnek. Ha már csecsemőkortól jelen volt, miért ne legyen később is?!
Itt pedig szintén azt látja majd, hogy jé, az interneten minden olyan maximálisan néz ki, az emberek csak kávézóban fogyasztanak kávét, a szomszéd kislánynak minden nap tökéletes a ruházkodása, a suliban az egyik kisfiú minden pirospontja után kap egy Lego-t és a tökéletesen minimalista szőnyegen a szobájában, minden perc dokumentálva van a Facebook-on is.
Eztán pedig ő maga is erre törekszik majd, minél inkább ennek megfelelően viselkedjen, hiszen, ahogy korábban is írtam már, a tömegnek nagyon nagy húzó ereje van.
Veszélyes, mert a gyerek iskolatársai poént kreálhatnak ebből
Feltöltesz egy fotót arról, hogy a kis óvodás korban lévő Lili milyen tündéri, ahogy magára borított egy tál gabonapelyhet? Vagy pont elkapod videón a pillanatot, amikor szalad, elesik, majd kikacagja saját magát, aztán azt is közzéteszed, hiszen az milyen aranyos már. Majd jön az iskola, ahol már több lurkónak is van Facebook-ja a 18 éves korhatár ellenére, meglátják és máris poén tárgyát képezi az adott tartalom.
És itt jön a visszacsatolás az önértékelési gondokhoz, kinevetik, rosszul érzi magát, igyekszik kompenzálni a nevetség tárgyát, megfeleléskényszerből.
Semmi gond nincs abból, ha temérdek fotó vagy videó készül a csemeténkről, magán emléknek, mindenki imádja megörökíteni a legféltettebb kincsének minden pillanatát. Készüljenek is azok a képek! Albumok egész tucatjai legyenek otthon, mert évekkel később szívmelengető lesz megnézni őket. De nem biztos, hogy minden tartalom az online térbe való.
Ami egyszer felkerül, az ott is marad
Ne felejtsük el, hogy amint tartalmat teszünk közzé az interneten, valószínűleg törlés után is ottmarad a világháló valamely láthatatlan „szekrényében”, ezért nagyon érdemes kétszer átgondolni mit teszünk közzé vagy mit nem.
Tanács azoknak, akik a veszélyek ellenére is úgy döntenek, a túlposztolásnál maradnak:
- ügyeljetek a fiók adatvédelmi beállításaira, mindig nézzétek meg, hogy a láthatóság az adott ismerősi körön legyen, vagy csupán azok lássák, akikkel tényleg meg szeretnénk osztani az adott tartalmat
- ne osszunk meg minden személyes adatot a gyermekről, gondolok itt születésnapra, óvodára, iskolára, jelenlegi tartózkodási helyre
- bánjunk mértékkel a „vicces képekkel”
- ha már nagyobb a gyerek, kérdezzük meg, megoszthatjuk-e az adott videót/képet
