A karácsony sokaknak egyfajta személyiségpróbát is jelent, mert ilyenkor derülhet ki, miként tudják a vásárlási elvárások és a valódi érzelmek között az egyensúlyt megteremteni – állítja Szendi Gábor író, pszichológus, az ünnepek és az emberi kapcsolatok viszonyát vizsgálva.
A fogyasztói társadalom egyik kísérőjelensége a különféle hangzatos reklámokkal az újabb és újabb javak megszerzése iránti vágyak életben tartása. Ez azonban hamis értékrend kialakulásához vezethet, ahol a megvett tárgyak gyakran eleve csupán ürügyül szolgálnak a vásárlásra.
Ezt támasztja alá az a felmérés, amely szerint az árucikkek mintegy 40 százalékára igazából nincs szükségünk, 10 százalékát pedig soha nem is használjuk. Mindez karácsony tájékán még inkább felerősödik – mondta el a pszichológus.
A vásárlási lázban azonban könnyen hát-térbe szorulhat az ünnep eredeti szándéka, a családi összetartozás, az egymásra oda-figyelés, az egymás iránti megbecsülés erősítése – figyelmeztetett a szakember. Ez a „kapcsolati háló” az anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek fontos a lelki egyensúly megőrzéséhez.
Ilyen emóciók nélkül az ember rövid időn belül sebezhető, szorongó, sértődékeny, depresszióra hajlamossá válhat. A belső harmóniáját elveszítő ember a számára megmagyarázhatatlan szorongása, „érzelmi elsivatagosodása” ellen – éppen a fogyasztói szemlélet hamis értékrendjét követve – különösen karácsonykor látványos presztízsajándékokkal próbálja a szakadozó kapcsolati hálót foltozgatni.
Ilyenkor azonban gyakran csak újabb sebek keletkeznek, főként akkor, ha a megajándékozott is hasonló mentalitású, pénzben méri a szeretetet, miközben maga is érzi, hogy az érzelmek más dimenzióban keresendőek. Ilyenkor hiába a lekapart árcédula, könnyen kiderülhet mennyibe került az elkápráztatási erőfeszítés. A „csupán ennyit érek neked” logika mentén a felek mindegyike csalódott, elillan az áhított karácsonyi hangulat – jegyezte meg a pszichológus.
Szendi Gábor szerint az ilyen helyzetek elkerülése érdekében szemléletváltásra lenne szükség az ajándékozás „rítusát” illetően: az ajándék adásához, elfogadásához nem annyira pénzre, mint inkább empátiára van szükség.
MTI
