A nyári szabadságok ideje jó alkalom arra, hogy átgondoljuk, valójában mennyire is szeretjük a „szabadságot”. Na persze, az egy része, hogy a munkahelyről elszabadulunk, és azzal foglalkozhatunk, amivel valójában szeretnénk. De szabadság ez? Tudunk-e valóban szabadok lenni? Vagy csak az egyik kötöttségből átlépünk egy másikba? Ha valóban szabadságra megyünk, tudunk-e élni vele, vagy megkötjük a saját kezünket?
Az egyik nagyon kedves barátnőmmel üdítően különbözünk ebben a tekintetben: ő az, aki a nyaralás előtt megtervezi a programokat, ha főzni kell, a menüt is, és be is vásárol hozzá (elvégre itthon biztosan olcsóbb a hozzávaló, mint mondjuk a Balaton partján. Praktikusan csomagol, de az autó adta lehetőségeket maximálisan kihasználva (vigyünk sokféle cipőt, hogy bármilyen időjárás jöjjön, minket ne érjen váratlanul). Az internetről feltérképezi a környéket, előre elolvassa a nevezetességekről fellelhető anyagokat, és listát készít róluk.
Ezzel szemben a mi családunkban más a hozzáállás: emlékszem, hogy egyetemista koromban egyszer a kétségbeesésbe kergettem anyukámat. Úgy szerda magasságában eldöntöttük az akkori párommal, hogy csütörtökön biciklitúrára megyünk a Fertő-tó körül. Szerintem szuper terv volt. Kértem kölcsön egy bicajt (mert nekem nem volt), és egy sátrat (mert ez sem volt, és ennyi idő alatt nem is tudtunk beszerezni). Hátunkra a hátizsák (nem sok cuccal, hisz tekerni kell vele), vonat, és irány Sopron! Igaz, ott kiderült, hogy a kölcsöncanga pedálja mozog, és nem csak a funkciója szerint. Nos, irány egy szerviz! Ott nem tudtak segíteni, de megnyugtattak, hogy a túránkat ki fogja bírni (igazuk lett).
Ezután már a célnak vettük az irányt. Mivel megszomjaztunk, betértünk egy fröccsre (vagy többre) egy helyi érdekűbe. Utána kicsit nehezebb volt hegyre fel tekerni, de estére megérkeztünk Rust-ra. Ott sátorállítás a kempingben: kiderült, hogy a sátornak a cövekei otthon maradtak. Semmi gond, magyar találékonyság… cövek nélkül felvertük a sátrat (három napig állt!). Sajnos az idő elromlott menet közben, úgyhogy végül 3 nap után hazavonatozunk, ahová anyu elénk jött, és romjainkból összeszedett.
Azt hiszem, azóta sem volt olyan szenzációs nyaralásom, mint az a három nap!
Min múlik, hogy melyik inkább a mi „profilunk”? Hogy a biztonságos tervezésből át merünk-e menni a kockázatosabb, de talán szabadabb spontaneitásba? Nyilván sok összetevője van ennek.
Egyike lehet a tulajdonságaink elemzése a születési dátumunk alapján. Ha az elemzésben sok 4-es számot találunk (mondjuk 4-én, 13-án, 22-én, 31-én születtünk), akkor nagyobb valószínűséggel a tervező csapatot gyarapítjuk. A spontánok inkább az 5-ös csoporthoz (5-én, 14-én, 23-án születettek) tartoznak.
Valójában ez nem minősítés, semmiképp. A két típus jól ki tudja egészíteni egymást. Egymást erősítik, és fejlesztik.
Hisz gondoljunk csak bele: néha a biztonságból jó kilépni az „őrültségekbe”. Mert mi van, ha az eltervezett program alatt tornádó tombol, és el kell halasztani. Ott vannak a gyerekek, múlik a szabadság… tenni kell valamit! Hát ilyenkor jön a spontaneitás.
És hát be kell látni, már én sem szívesen megyek el úgy sátrazni, hogy előtte ne ellenőrizném az alkatrészeket…
Göntér Ildikó számmisztika, jantra szakértő | Kérdezd szakértőnket>>
