A szexuális orientáció kérdésköre igen felkapott lett az utóbbi években a mainstream médiában, ám ennek ellenére ez továbbra is egy olyan téma, ami sok embert érzékenyen, netán kellemetlenül érint, éppen ezért fontos minél inkább tisztában lenni a miértekkel és hogyanokkal, főleg szülőként, a nemi vonzódás ugyanis óhatatlanul elő fog kerülni a gyermek életében, és amikor felteszi majd a saját kérdéseit, bizony jól fog jönni, ha nem vagyunk teljesen tájékozatlanok a témában.
A serdülőkor a szexualitás hajnala, ami a hirtelen és igen intenzív hormonális folyamatoknak tudható be. Ahogyan a test is fejlődésnek indul (nőiesedés és férfiasodás, kialakulnak a másodlagos nemi jellegek), úgy az agyban is komoly változások zajlanak le, amik a viselkedés megváltozásában mutatkoznak meg. Újfajta, néha egészen túlfűtött, máskor pedig összezavarodásra okot adó érzelmek jelennek meg a serdülők lelkében, elkezdik felfedezni a romantikát és a nemi vágyat. Ez mind természetes folyamat, a nemi vonzalom pedig mindennek a velejárója.
A szexuális beállítottság, mint fogalom
A szexuális orientáció lényegében azt jelenti, hogy az adott személy melyik nemhez vonzódik. A három „klasszikus” csoport a következő:
- Heteroszexuális: olyan személyek, akik érzelmileg és fizikailag is az ellenkező neműekhez vonzódnak.
- Homoszexuális: azok az emberek, akik a saját nemük iránt éreznek nemi vágyat.
- Biszexuális: ebbe a csoportba olyanok tartoznak, akik mindkét nemhez egyaránt vonzódást éreznek.
Eldönthető-e tudatosan?
Az, hogy melyik nemhez vonzódunk, pontosan annyira szándékos döntés kérdése, mint a szemszínünk megválasztása. Becslések szerint az emberek körülbelül 10%-a homo- vagy biszexuális, nemzeti hovatartozástól, iskolázottságtól és társadalmi pozíciótól függetlenül. Bár nem tudjuk pontosan, hogy a szexuális beállítottságot mi szabja meg, a legtöbb kutatás egyetért abban, hogy ez biológiai eredetű dolog, éppen ezért a „melegség” nem tekinthető mentális rendellenességnek. Bár számos mítosz és elmélet létezik, melyek szerint a szexuális orientációt számottevően befolyásolják gyermekkori élmények, traumák, vagy épp a szülői nevelés mikéntje, valójában egyikre sincsen meggyőző bizonyítékunk.
Milyen életkorban tudatosul ez először?
Általában a pubertás kezdetén kezdenek rájönni a fiatalok, hogy valójában melyik nemhez is vonzódnak, hiszen ez az a kor, amikor a szexualitás igazán előtérbe kerül a gondolkozásukban. Sok homoszexuális ember mondta el, hogy gyermekkorukban ugyanúgy voltak ellenkező nemű „szerelmeik” az óvodában és az iskola alsó tagozatában ahogyan minden kortársuknak, és csak tinédzserként tudatosult bennük, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Elmondásuk szerint mindig is tudták, hogy van valami, amiben különböznek a többiektől, ám egészen serdülőkorukig nem tudták, hogy miért érzik ezt pontosan.
>> FÉRFI RUHÁK SZÉLES VÁLASZTÉKA <<
Ez a felismerés eltarthat egy darabig, jellemzően akár évekig is, miközben elkezdik felfedezni a fizikai érintkezés mibenlétét, először valószínűleg ellenkező neműekkel, ahogyan mindenki más. Az sem ritka, hogy egy egyébként heteroszexuális fiatal kipróbálja magát egy azonos neművel – mindez hozzátartozik a szexuális kíváncsisághoz és kísérletezéshez, és nem attól az egy-két alkalomtól lesz valaki hetero- vagy homoszexuális, de mindenképpen segít neki a felismerésben. Néhány tinédzser könnyen elfogadja, hogy meleg, mások azonban frusztráltnak lesznek, és úgy érezhetik, hogy valami probléma van velük.
Hogy érzi magát egy serdülő ha rádöbbent, hogy homoszexuális?
Tény, hogy a homoszexualitás sokban megnehezíti a beilleszkedést, sőt még az átlagos, mindennapi tevékenységeket is, a barátkozástól kezdve a testnevelés órák és sportfoglalkozások előtti és utáni öltözésig, a párkeresésről nem is beszélve. Plusz terhet róhat rájuk az is, hogy egyáltalán fel merjék-e vállalni nyíltan, vagy úgy egyáltalán be merjék-e vallani valakinek a másságukat, ezzel pedig vállalva a kockázatot, hogy még inkább kiközösítettek lesznek akár a kortársaik, akár a tanárok részéről. Még egy átlagos baráti beszélgetés is stresszhelyzetet válthat ki, ha a szex és a párkapcsolatok kerülnek szóba.
A legnagyobb félelmük a meleg fiataloknak azonban mindig a család hozzáállása. Akik olyan családban nőttek fel, ahol sosem kezelték tabuként, vagy negatívan a témát, sokkal könnyebb helyzetben vannak mint azok, akiknek attól kell tartaniuk, hogy a hozzátartozóik netán dühösek vagy csalódottak lesznek, így gyakran előfordul, hogy még a szüleik előtt is leplezik a vonzódásukat, és csak néhány közeli barátjukkal osztják meg titkukat. Ezt a „bevallást” hívjuk az eredeti angol kifejezés után magyarul is coming out-nak, ennek megtétele pedig óriási bátorságot igényel. Szerencsére ma már jóval könnyebb helyzetben vannak a meleg fiatalok, mint régen, sok szülő és pedagógus nagyon toleráns a témával kapcsolatban, és a tinédzserek is igen elfogadóak egymással szemben. A coming out, bár egy igen komoly és nehéz döntés, a felmérések szerint kifizetődő lépés, azok a serdülők ugyanis, akik megtették, sokkal kevésbé stresszesek a mindennapokban, és a közérzetük is jobb, mint korábban, amikor még titkolták a vonzódásukat a környezetük elől.
Hogy érzi magát a szülő ha kiderül, hogy a gyermeke homoszexuális?
A serdülőkor nem csupán a gyermek, hanem a szülők életében is komoly változásokat hozhat. Felmerülhetnek aggályok a korábbi nevelés megfelelőségével, a kamasz viselkedésével kapcsolatban. Ha pedig kiderül, hogy a gyerek meleg, ez meglehetősen új kérdéseket vethet fel a szülőben, melyekre korábban talán nem volt felkészülve. Rögtön felmerül a gyanú, hogy netán a nevelésük valamely aspektusára alakult ez így (ám ahogyan a korábbiakban is írtuk, a nevelésnek nem sok köze van ehhez), teljesen biztos-e ebben, illetve ha igen, akkor homo- vagy biszexuális-e pontosan.
Szerencsére ma már egyre több szülő rugalmasan kezeli ezt a témát, sokan pedig tisztelettel adóznak (joggal) a gyermekük bátorsága előtt, hogy ki mert állni eléjük, és bevallotta. Emellett ez egy jó bizalmi fokmérő is, azok a fiatalok ugyanis, akik nem bíznak eléggé a szüleikben, nagy valószínűséggel nem fogják elmondani nekik, hogy melegek. S persze vannak szülők, akik nem ilyen nyitottak, ők gyakran keserűséggel és haraggal reagálnak az információra. Egyes esetekben ez csupán a féltésből származik, mert nem akarják, hogy gyermeküket megbélyegezzék vagy kiközösítsék, mások viszont csalódásként fogják fel, és saját nevelési kudarcukat vélik felfedezni gyermekük másságában.
>> KÉSZÜLJ VELÜNK AZ ISKOLÁRA <<
Sok szülőnek viszont egyszerűen csak időre van szüksége az elfogadáshoz. Erre is léteznek különböző beszélgetős csoportok, ahol olyan szülőkkel találkozhatnak, akiknek a gyermekük szintén homoszexuális, vagy olyan meleg felnőttekkel beszélhetnek, akik el tudják mondani, hogy nekik milyen támogatásra volt, vagy lett volna szükségük a szüleiktől. Nagyon gyakran azok a szülők is el tudják fogadni a gyermekük másságát, akik eleinte még úgy gondolták, hogy számukra lehetetlen lesz ennek a feldolgozása.
