A szülők elhelyezkedési esélyei rohamosan csökkennek a munkaerő-piactól távol töltött idő függvényében, mégis egy közép-magyarországi anyuka átlagosan közel két és fél évre tervezi a szülés után kisgyermekével otthon töltött időt – ezt állapította meg kisgyermekesekről az IFKA Kft. Munka kisgyermekkel programján belül zajlott kutatás. Mi volna a megoldás? A szülői-tanácsadói coach és kisgyermekes mentor szakértők mellett édesanyák is elmondják véleményüket.
„Ki tudja, hány gyermekünk lesz még, miért ne maradnék hát otthon a kicsivel három évig? Biztos vagyok benne, hogy ez az időszak egyszeri és megismételhetetlen a gyerekkel kialakított kapcsolatunkban, dolgozni pedig még annyit dolgozhatok!” – vallja Zsuzsa, egygyermekes édesanya. Ilyen és hasonló megállapítások tömegével találkoztak a Munka kisgyermekkel (MUKI) program munkatársai, hiszen a programba azok a gyermekükkel több éve otthon lévő kisgyermekes anyukák jelentkeztek, akik szerettek volna visszatérni a munka világába, és ehhez valamilyen támogatást vagy szakértői segítséget vettek igénybe.
Hosszú otthon töltött idő, szorosabb kötődés?
A program tapasztalatai alapján a hazai hosszú gyes-kultúra mögött a gyermekkel kialakított kapcsolat, a kötődéselméletek által sugallt készenlét áll. A kötődéselmélet szerint a legfon-tosabb az anya válaszkészsége és érzékenysége a gyermek-re: az odafigyelés arra, hogy a gyermek mit szeretne, milyen valódi igényei és vágyai vannak. Ez azonban időt és energiát igényel, munka mellett nehezen megvalósítható.
„Amikor otthon voltam, azon küzdöttem, hogy vissza tudjak menni az eredeti munkahelyemre. Most, hogy dolgozom, pedig állandó rohanás van, sokszor írja felül az időtényező az odafigyelést a gyerekekre. Utólag sokkal tudatosabban készültem volna a munkába való visszatérésre, és arra, hogy hogyan őrzöm meg a gyerekekkel kialakított kapcsolatomat a munka mellett is.” – mondja Tünde, kétgyermekes munkavállalóként.
Valóban, a tapasztalat azt mutatja, hogy a munkába való visszatérés jóval könnyebb úgy, ha a kisgyermekes szülő tudatosan áll a kérdéshez. Nem csupán azért, hogy az állásinterjún, vagy a főnökkel való beszélgetés során tudjon válaszolni az olyan kérdésekre, hogy mit csinál, ha beteg a gyerek, de a gyermek érdekében is. Ha világosak a szabályok, hogy mikor és hogyan, milyen körülmények között kerül sor a kicsivel együtt töltött időre, akkor ő is jobban elfogadja a munka-magánélet mérlegen a családi egyensúlyozást.
„A kötődés nem azon múlik, hogy mennyit vagyok a gyerekkel, hanem azon, hogy hogyan vagyok vele. A gyermek elsődleges gondozójával kialakult kapcsolatban azt kell megvizsgálni, hogy hogyan és milyen minőségben van a gyermekkel az anya – mint legfontosabb személy – és az apa. A munkavégzés ebbe a kontextusba ágyazódik be: lehet, hogy a gyermek nagyon könnyedén veszi az anya munkába állását, de az is lehet, hogy annyira megviseli, hogy célszerű a munkát egy időre még felfüggeszteni. Ha van rá mód, érdemes kísérletezni, hogy hogyan és mit fogad el a gyerek.” – nyilatkozta a gyermek biztonságos kötődésének és az anya munkavégzésének összefüggését firtató kérdésünkre Cserey Miklós, szülői-tanácsadói coach, a Szülőnek lenni program vezetője.
A hazai, szülés utáni munkába való visszatérés jórészt azonban nem a kísérletezésről és a fokozatosságról szól. Legalábbis a munkahelyek erre csak nagyon ritkán és az anyák nagyon kis százalékának biztosítanak lehetőséget, ahogy a rugalmas vagy a részmunkaidős pozíciók sem tartoznak a munkáltatók által is támogatott kategóriába. Nyolc órás, kötött munka mellett pedig nem olyan egyszerű a minőségi, a biztonságos kötődés kialakulására fordítható idő tartalékolása.
Mi volna akkor a megoldás?
„Az általam mentorált 70-80 anyának 80%-ánál megjelent az a kérdés, hogy jó anya-e az illető, ha dolgozni is vágyik. A munkába csak azután tudtak kiegyensúlyozottan visszatérni, amikor ezt a kérdést elrendezték magukban.” – osztotta meg velünk tapasztalatait Konkoly Zoltán, kisgyermekes mentor. „A válaszban az apuka, tágabb értelemben a támogató családi környezet jelentette a kulcsot. Ha az anya nyugodtan tudta otthon hagyni a gyermekét, mert az apa tevékenyen kivette a részét a családi életből, pelenkázott, gondozta a gyermeket, netalán szükség esetén még főzött is, a kérdés fel sem merült.”
A problémakört természetesen sokan sokféleképpen látják. „Hiába én akartam elmenni hazulról, és hiába tudtam maximális biztonságban a gyerekeket a nagyszülőknél, mégiscsak a perceket számoltam, hogy mikor érek haza.” – Dóri, háromgyermekes anyuka azt hangsúlyozta, hogy az anyai ösztönök és a társadalmi elvárások mellett azért a gyermekszám növekedésével párhuzamosan egyre könnyebbé válik megélni azt az időt, amit az anyuka nem a gyermeke mellett tölt.
A Munka kisgyermekkel program szülői felméréseiből az is kiderült, hogy az anyuka és az apuka mellett a gondozó szerepét egy nagymama vagy nagypapa, de akár egy családi barát vagy egy bébiszitter is betöltheti. Az azonban fontos, hogy az elsődleges gondozó, az anya tudatosan álljon bizonyos kérdésekhez. Így például ismerje azt, hogy milyen módon és hogyan alakul ki a biztonságos kötődés a gyermekével, miért alapja ez a kicsi életének, és tudja azt, hogy mik a munkáról és a családi életről, saját szerepeiről alkotott elképzelései. E bizonytalanságok feloldásához, a tudatosság megteremtéséhez manapság az elméleti anyagokon, a cikkeken, szakkönyveken túl a személyes szakmai segítség is elérhető. Egy ilyen lehetőség a Munka kisgyermekkel program MUKI Kávéház programja, ahol szakemberek szülőket segítenek abban, hogy a kötődés vagy a munka-magánélet egyensúlyában a gyakorlati tapasztalatokat, a jó és alternatív gyakorlatokat vagy a saját élményeket megoszthassák egymással.
