Szülés utáni hangulati zavarok

A szülés utáni hangulati zavarok nem egységes kórképek. Klasszikus felosztás szerint három fokozatát különböztetik meg, napjainkban az angolszász területeken egyre inkább a négyes fokozati skálát kezdik használni a szakemberek. A fokozati besorolás utal a zavar súlyosságára, és az előfordulási gyakoriságra.

A legenyhébb hangulati zavar, amelyet baby bluesként vagy gyermekágyi szomorúságként ismerünk. Statisztikai előfordulása igen magas, 50-80 %, de gyes országokban elérheti a 80-90 %-ot is. Magas előfordulási aránya miatt egyre gyakrabban természetes, élettani reakciónak és nem betegségnek tekintik.

Jellemzői:

• Szülés után a 3.-4. napon jelentkezik
• Tünetei:
  • fáradékonyság, kialvatlanság
  • gyakori sírás
  • ingerlékenység
  • félelemérzés
• Jellegzetessége a változékonyság, hiszen a boldog, mosolygós kismama váratlanul sírni kezd, félelmei lesznek, majd a rosszkedv ugyanilyen hírtelen fordul át ismét nevetésbe.
• 7-8 napnál nem tart tovább, a rossz kedélyállapot hamar odébb áll.

Sokan csak utólag ismerik fel, és számolnak be arról, hogy ők is keresztülmentek ezen az időszakon. Ennek ellenére a friss anya fokozott figyelmet, törődést érdemel, hogy idejében felismerhető legyen, amennyiben a betegség a súlyosabb kórképek irányában mozdul el.

Szorongás (pánik, kényszer)

A gyermekágyi szomorúságnál súlyosabb képet mutat a szülés utáni szorongásos zavar és a szülés utáni pánikbetegség. A szorongás hátterében gyakran az anya önbizalomhiánya húzódik meg, hiszen nem érzi magát jó anyának, kételyei vannak, hogy gyermekét megfelelő módon képes ellátni. Retteg attól, hogy valami hibát követ el. A szorongás rohamokban jelentkezik, a napi egy-két szorongásos epizód szám akár napi 30-50-re is emelkedhet.

Természetesen a gyermekét először egyedül fürdető édesanya is küzd félelmekkel, de ezek a félelmek a fürösztés rutinná válás során eltűnnek. A betegség megjelenését valószínűsíti, ha a „természetes félelmeink” a gyermek gondozása során nem csökkennek, hanem a már ismerőssé vált helyzetekben is fennmaradnak, mélyülnek.

Szorongásos kórkép tünetei:

• Erős félelem, amely szorongássá alakul
• Felgyorsult légzés
• Gyors szívverés, szívdobogásérzés
• Hő-, vagy hideghullámok
• Reszketés, szédülés
• Álmatlanság

A szorongásos kórképnél súlyosabb képet mutat a szülés utáni kényszerbetegség. Jellegzetessége, hogy az anyának ilyenkor ijesztő jellegű gondolatai támadnak, és ezeket a gondolatokat önmagától függetlenül, idegenként éli meg. És pont ezek a gondolatok azok, amelyek a betegség tüneteit adják, hiszen ezeknek a megtörténését az anya valójában sohasem akarná.

A kórkép tünetei tehát:

• Ismétlődőn betolakodó gondolatok, amelyeket az anya idegenként él meg (Ebbe sajnos a baba, vagy mások bántásának gondolatát is bele kell érteni)
• Kényszeres gondolatok, amelyek például a baba súlyos betegségére irányulnak.
• Elkerülő magatartás, amely védekezés a zavaró gondolatok ellen.
• Szorongás és a baj előrehaladtával megjelenik a depresszió is.

Szülés utáni depresszió

A szülés utáni pszichózist és a baby bluest hamar felismerték a szakemberek, addig a szülés utáni depressziót csak a 20. század ötvenes éveiben kezdték felismerni. Előfordulási gyakorisága 10-15 %-ra tehető, és egyre nagyobb a megjelenésének valószínűsége a következő szüléseknél. Nem önálló megbetegedés, hanem olyan depresszió, amely a szülés utáni időszakban jelenik meg.

Főbb tünetei:

• Indokolatlan fáradságérzet
• Örömtelenség
• Az anya számára egyre nagyobb terhet jelent a gyermekkel való foglalkozás
• Önvádlás, úgy érzi, hogy rossz anya, belebukott a feladatokba.
• Súlyos esetben öngyilkossági gondolatok, öngyilkossági kísérletek is előfordulhatnak.

A szülés utáni depresszióban egyes tünetek hangsúlyosabban vannak jelen, ezért ezeket figyelmeztető jeleknek kell tekinteni. Ezek a tünetek a következők:

• Alvászavar
• Étkezési, táplálkozási zavar
• Visszahúzódás, szociális elszigetelődés
• Gyermekhez való viszony negatív irányú változása
• Memóriazavarok
• Szétszórtság, túlzott aggodalmaskodás, döntésképtelenség
• Önvádlás, bűntudat

A betegség jellemzően a szülés után 2-3 héttel jelentkezik, de előfordul, hogy fokozatosan alakul ki és csak a szülés utáni második hónapra válik a környezet és a kismama számára is kézzelfoghatóvá. Lefolyása általában 3-6 hónapig húzódik el, de nem lépi át sohasem az egy évet. A szülés utáni depresszióban szenvedő nők a fent említett tünetek közül jónéhányat felfedezhetnek önmagukban, némelyiket súlyosabb, míg másokat kevésbé kínzó formában. Közös jellemző, hogy a hangulati élet zavarát a környezet is érzékeli, és ennek gyakran hangot is adnak. Ez gyakran tovább rontja a betegség képét, hiszen az anyában megerősíti a szégyen, bűntudat érzését.

A fel nem ismert anyai depresszió azonban sokkal veszélyesebb, hiszen az anya hangulata kihat az egész családra, hosszútávon károsítja az anya-gyermek kapcsolatot és következményei megmutatkoznak a gyermek későbbi fejlődésében is.

Szülés utáni pszichózis

Igen ritka (általában 1000 szülésre 1 megbetegedés jut), de minden esetben azonnali kórházi kezelést igénylő állapot. Hirtelen, általában az első hét során (leggyakrabban a tejbelövelési időszak után), klasszikusan azonban a 3.-4. hónapban jelentkezik igen súlyos formában. Késői kezdete miatt nevezték régen laktációs, azaz szoptatási pszichózisnak, amely arra utalt, hogy az anyatej egyfajta méregként hat az anya szervezetére és az egyetlen gyógymód a tej elapasztásában keresendő. Ez az elmélet mára megdőlni látszik, hiszen a kórkép előfordulása a különböző kultúrákban és a szoptatási szokások megváltozás ellenére a fejlett országokban is közel azonos.

Tünetei:

• Hallucinációk (érzékcsalódás – olyan dolog látása, hallása, tapintása, szaglása, bármilyen módon történő észlelése, ami ténylegesen nincs jelen.)
• Téveszmék
• Súlyos alvászavar
• Öngyilkossági vagy gyilkossági gondolatok
• Bizarr érzések és viselkedések.

A szülés utáni pszichózis súlyos veszélyhelyzetet jelent, ezért amennyiben az újdonsült anyuka környezete azt tapasztalja, hogy az anya „furcsán”, bizarrul viselkedik, hangulata szélsőséges, hallucinációi vannak, netalántán bántalmazza a kicsit, haladéktalanul szakemberhez kell fordulni. Szintén orvosi segítséget kell kérni, ha kismama szélsőségesen túlzásba viszi gyermeke „technikai” ellátását az érzelmi kapcsolat rovására.

A hangulati zavarok formájától és az állapotok súlyosságától függ, hogy milyen kezelésre van szükség. A cikk második részében ezt ismertetjük majd részletesen.