Egyre népszerűbb alternatíva a családok közös utazása húsvétkor. Lehetőség van olyan programot, úti célt választani, ahol megismerhetjük az ünnep eredetét, hagyományait, ahol részt vehetünk a népi szokásokban, ahonnan eleven emlékként magunkkal hozhatjuk a múlt ízét, hangulatát, ahol megélhetjük az ünnep lényegét. Erdélyben különböző nemzetiségű és vallású népcsoportok élnek együtt, kölcsönösen tiszteletben tartva egymás ünnepeit.
Az erdélyi magyar húsvét legjellegzetesebb szokáselemei:
A húsvéti ünnepkör a virágvasárnappal kezdődik, amely hagyományosan az esküvők, konfirmálások és a barkaszentelés napja is. Ezen a napon éljenző tömeg kíséretében vonult be Jézus Jeruzsálemben, hogy ott tartsa meg a húsvétot.
Az ezt követő nagyhét szokásai már leginkább az ember egészségének, jólétének biztosítására, a betegségek távol tartására, és a ház és a jószágok oltalmazására irányultak. A nagyhét hétfőjén búzát vagy árpát vetettek, amire a piros tojásokat az asztalra helyezték. Takarítás, munkaeszközök rendbe tétele, elhunytak sírjainak felkeresése, és a gyónás – ezek voltak legfontosabb feladatok.
Nagycsütörtök Jézus szenvedéseinek kezdete. Ilyenkor van Jézus példáját követve hagyományosan a lábmosás szertartása. Éjszaka az idősebb asszonyok kivonulnak az útszéli keresztekhez, ahol siratóénekeket énekelve virrasztanak. Ekkor van a fáklyás körmenet is, például Gyergyószentmiklóson a Szent Anna kápolnához. Nagycsütörtöktől nagyszombatig s harangok elnémulnak, ezeken a napokon nem illik dalolni, muzsikálni, fütyülni. A szertartásokra való hívogatásnak és a gonosz-űzésnek is ősi módja ekkor a kerepelés.
Nagypéntek és nagyszombat a szigorú böjt és a gyász napja – ezen a napon kiemelkedő esemény a passió, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának misztériumjátékban való felidézése, Csíksomlyón napjainkban is nagy érdeklődés mellett játsszák. A piros tojás festésének szokása is nagypéntekhez kötődik: pontban három órakor, Jézus halálának időpontjában kellett a piros festékbe tenni a tojásokat, amelyekkel majd vasárnap, illetve napjainkban már hétfőn megajándékozzák egymást. A tojás piros színe Jézus kiontott vérének és a feltámadásnak a jelképe.
Nagypéntekhez még jó néhány szokás kötődik, például az arma Christi, Jézus kínzóeszközeinek bemutatása, titkos sebeinek felidézése, a keresztfa imádása, a szent sír őrzése, a gyászmenyegző. Este kialszik a tűz, az órát megállítják, és a tükröt fekete kendővel letakarják – teljes a csend.
Nagyszombaton tűz-, és vízszentelés van, majd a megszentelt parázzsal gyújtott új tűzön főzik meg a húsvéti ételeket. Küküllő dombon például behajtják ezen a napon a nyájat a faluba, hogy kiválasszák a leölendő bárányt, a férfiak ezen a napon saját portájuk előtt felsöprik az utcát (!). Ezen az éjjelen a székely legények olykor a hetedik határból szerzett fenyőágat tűztek a kedvükre való leányok otthonának kapujához, némely vidéken, a Kisküküllő menti falvakban fel is díszítik színes papírszalagokkal, virágokkal a „locsolóágat” – ahol a legtöbb díszlik elárulja, ott lakik a falu legszebb leánya.
Húsvét vasárnapján, fehérvasárnap az asszonyok fehér ruhában vettek részt a feltámadási körmeneten még alig száz évvel ezelőtt is, de napjainkban is az ünneplő ruhájukat öltik fel. A reggeli misén megszentelik az ételeket, ezt követi Gyergyóban a határkerülés, Székelyudvarhelyen Krisztus szobrának keresése a búzaföldön – hálát adva a húsvéti lelki megújulásért, a természet ébredéséért, és könyörögve Isten áldásáért. Ilyenkor az emberek egymást köszöntik a feltámadt Jézus nevében, és bizonyságot tesznek az atyafiságos szeretetről, ennek hagyománya a rituális testvérré fogadás. Régen a megszentelt tojásból kínálták egymást, de nagyon vigyáztak kivel ették együtt, mert ha eltévedtek az erdőben (azaz az élet rengetegében ), arra a személyre kellett gondolniuk, hogy eligazodjanak.
A húsvét hétfő már a profán emberi örömök és az ifjúság ünnepe lett. A legények, ahol kitűzött fenyőágat találtak bementek, és a kútból merített vízzel lelocsolták, vagy vízbe mártott fenyőágakkal fröcskölték le a lányokat. Elterjedtek voltak a népi színjátékok is, találós kérdésekkel, tánccal, öntözéssel, riogatással.
És az erdélyi ízek
A böjtösek: gyümölcsaszalványok, tejfölös lepény, metélt, sós káposzta olajjal leöntve, sült krumpli hagymával, böjtös tört paszuly, puliszka, főtt édes kukorica, cibere leves, sós vízzel gyúrt pogácsa.
Az ünnepiek: kemencében sütött fonott kalács, parázson sült kürtös kalács, tyúkhúsleves, töltött káposzta, báránysült, és a megszentelt főtt tojás, sonka, kolbász kosárból a feltámadási körmenetre.
Aki nem örömmel készül a húsvétra, és csak a szokások kényszerének engedve vásárol és gyűjti a kétszázast már napok óta, aki nem akar bezárkózni a kéretlen locsolkodók hada elől, ha élő hagyományokat, megőrzött népi szokásokat akar megismerni, megtapasztalni látogasson el a festői szépségű, és természetes vendégszeretetéről méltán híres Erdélybe az ünnepkör idején.
Kovács Mária
Fotók: Farkas Boglárka
