A szülők most egy hatalmas, őrült körforgásban vannak. Talán jobban, mint valaha. Akik el tudnak menni dolgozni a helyzet ellenére is, ők elmennek, akik nem, ők maradnak otthon és amennyiben van rá lehetőség távmunkaként folytatják mindennapi teendőiket a munkahelyen. Papírkupac az asztal végében, üzleti hívások sokaságai, főzni is kellene valamit és a gyerek házifeladata sem oldja meg saját magát, ha esetleg a kicsinek szüksége lenne a segítségünkre – ami lássuk be, a legtöbb esetben így történik.
Majd jönnek az aggodalmak, az önbizalomhiányból és a stresszből fakadó csúnya gondolatok, melyek azt suttogják a szülő fülébe, hogy ez így nem fog sikerülni. Jön a kártékony elképzelés, amely szerint a tanárok fizikai jelenléte nélkül a gyermek nem tudja majd megtanulni, amit meg kell. Vagy hogy a gyermek a szülői segítségeddel nem úgy fog fejlődni. A gyermek nem tanul, ha nincs iskola. Nos, kedves Szülő, ez a kétségbeesés alapozatlan…
A gyermek tanul, ha van iskola, ha nincs.
Mindegy milyen korban van éppen, mindegy, hogy a kortársaihoz képest visszamaradott vagy kiemelkedő képességei vannak – a gyermek minden nap, minden órájában fejlődik és tanul valamit, sokszor egy elsőre talán jelentéktelennek tűnő dolgot. Sőt ez később is mindig így lesz, minél nagyobb lesz, annál több minden fog ragadni rá a környezetéből.
A mindennapi tanulás nem mindig az iskolai tananyagkupac hasznosságából ered.
Félreértés ne essék, az iskola fontos és az ott tanult információk (többsége) is lényeges. Mégis sajnos nagyon sokszor nem maga a tananyag, ami elengedhetetlen, hanem a folyamat, amikor egy gyermek nagyobb mennyiségű információt próbál megjegyezni. Én is átestem azokon a perceken, amikor azt éreztem, hogy nem úgy fogok a húspulthoz állni felnőtt koromban, hogy kérek gyök alatt 4 kg csirkemellet. Nyilván rengeteg olyan anyagrész van, ami később elúszik az éterben jó messzire és soha többé nem veszi hasznát az ember. Akkor mégis mire jó ez a sok haszontalannak tűnő, bosszantó adat?
- Fejlődik a diák memóriája: minél többet gyakorolja az agy nagyobb mennyiségű információk memorizálását, később annál nagyobb lesz a befogadó képessége. Pontosan ezt szolgálják a verstanulások vagy a tételekből való feleltetések.
- Összetettebb logikai gondolkodást eredményez: minél több tárgyból, minél többféle módon kérik számon és oktatják az adott tudnivalót, annál inkább fejleszteni fogja a gondolkodásért és a problémamegoldásért felelős agyi működést.
- Megtanít felállni, ha elbukás esetén: a sikertelenség is tanító jellegű, mert bár nagyon rosszuleső dolog, ha valami nem úgy jön össze, különösen gyermeki fejjel belegondolva, de elsajátíthatja belőle a kitartás folyamatát a lurkó.
Nincs iskola, akkor mégis mit tanulhat a gyerekem, ami hasznos is?
Tulajdonképpen mindent. Ne feledjétek, hogy ti Szülők vagytok az elsőszámú példaértékű felnőttek gyermekeitek életében. Az ahogyan ti kezelitek a helyzeteket, az ahogyan ti reagáltok esetleg a karantén vagy a munkanélküli állapot újszerűségére, mind-mind példaként fog szolgálni és azt fogja tanítani a gyereknek, hogyan kell kezelni egy nehezebb szituációt.
Megtanulhatja beosztani az idejét és kiválóan bánni a napi teendőkkel. Új napi rutinra lesz szükség, főleg így, hogy mindenki otthon van, de ez később egy nagyon előnyös tulajdonság lesz, ha okosan tud gazdálkodni a felszabadult, feleslegesnek tűnő perceivel.
>> HA JÁTSZANI TÁMADNA A GYERMEK KEDVE ÉS FEJLŐDNI IS SZERETNE <<
Megtanulja, hogyan legyen türelmes. A türelem most egy nagyon lényeges készség, hiszen a várakozás egy felnőtt ember idegzetét is képes felőrülni. Egy gyerekét, pláne. Ők nehezebben értik meg miért nem mehetnek sehová, miért nem találkozhatnak a barátaikkal, miért kell egész álló nap az otthon falai között tengődni? De idővel képesek lesznek megérteni és felfogni ennek szükségességét és ezáltal türelmesebb felnőttekké válnak.
Megtanul kreatívabban gondolkodni. Az unalom nagy úr, ha egy gyermek unatkozik a legtöbb esetben a szülei fülét kezdi rágni vele. Amennyiben viszont a szülő éppen online értekezleten van, vagy főznie kell, vagy valami halaszthatatlan tevékenység vár rá – a gyermek szépen lassan belekényszerül, hogy valamivel lefoglalja magát. Ilyenkor kerül elő az agyi kreativitás és ilyenkor derül ki, hogy milyen végtelen csoda is a gyermeki agy. Majd ti is észre fogjátok venni – hacsak már nem tapasztaltátok korábban is – hogy milyen szuper autó lehet egy nagy karton doboz vagy éppen milyen nagy akadálypálya az egész lakás.
Megtanulja értékelni a szociális életet. Kisebb nagyobb ellentétnek tűnhet ez. Mégis hogyan értékelné azt, ami most pont nem lehet a mindennapjai része? Úgy, ahogy a mondás is tartja: akkor tanulunk meg értékelni valamit, ha elveszítettük. Azáltal, hogy hiányozni fognak neki a barátai, hogy nem találkozhat kedvére a családtagjaival, meg fogja tanítani neki, hogy a társaság értékes és jobb érzés, ha van, mint amikor nincs. Jó eséllyel teljesen másként fog viszonyulni később ahhoz a helyzethez, amikor időt szeretne tölteni a baráti társaságaival.
Megtanulja, hogy a családi összetartás fontos. Ezekben a nehéz időkben különösen elengedhetetlen, hogy összetartson a család. Ha széthúzás van az mindent milliószor nehezebbé tesz. Ha viszont összetartás és együttes problémamegoldás az nagyon jól összekovácsolja a családtagokat. Hatékonyabbak és erősebbek lesztek együtt, mint egymás nélkül.
Megtanul alkalmazkodni és osztozni. Most, hogy mindenki otthon van, lehet, hogy veszekedni kell a fürdőszobán, a számítógépen, a dolgozószoba csendességén vagy éppen a Szülő figyelmén. A vitatkozás, hogy ki mikor melyiket használja nem lehet hosszú életű, mert mindenki idegrendszerét ez fogja felőrölni. Viszont nagy rá az esély, hogy a karantén és a bezártság végére, tökéletes összhangban fogtok tudni kölcsönadni egymásnak vagy megosztani egymással a mindennapi használati eszközöket. Továbbá jobban tudtok majd alkalmazkodni is egymás rutinjához.
Megtanulja értékelni az egyedüllétet is. Pont úgy, ahogy értékelni fogja a szociális találkozásokat, értékelni fogja végre kicsit az egyedüllétet is, amikor anya, apa, tesó, másik tesó nem lesznek körülötte egész álló nap. Értékelni fogja a csendesebb perceket és azt is, amikor végre a saját magányában elvonulhat kicsit olvasni vagy tv-t nézni.
Mindenki más ütemben tanul és mindenkinek más dolgokban kell fejlődnie, de olyan nincs, hogy valaki nem tanul, mert nincs iskola. Minden apró-cseprő pillanat, minden új tapasztalat, minden élethelyzet hozzánk fog tenni valamit. Minden áldott óra valami újnak a kezdete és valaminek a vége. Minden nap tanulunk valami újat és ezen újdonságok fognak minket idős korunkra tapasztalt és nagyszerű emberekké tenni.
