Testvéri közelség nemzedéki távolságban

Testvéri közelség nemzedéki távolságban

„Egy testvér megosztja veled a tegnap emlékeit, a ma örömeit és a holnap reményeit”. De vajon mi a helyzet olyankor, ha nagy a korkülönbség a testvérek között? Kétrészes összeállításunk első felében két édesanyával beszélgettünk, akik mindketten három gyermeket nevelnek és harmadik babájuk két nagyobb testvér mellé érkezett. Ennek a helyzetnek az előnyeiről és hátrányairól meséltek nekünk.

Interjúalanyaim, Gabi és Éva, háromgyermekes édesanyák. Gabi fiai, Gergő és Dominik 17 és 8 évesek, kislánya, Tamara pedig 20 hónapos. Évának két lánygyermeke van az első házasságából, Anna 17, Dalma 14 éves, második házasságában született kisfia pedig másfél éves.

– Mennyire volt nehéz döntés, hogy újabb babát vállaljatok?

G: Nálunk nagyon nehéz döntés volt, mert a második gyermek is csak az én kedvemért lett. A harmadik terhességnél bejelentkeztünk az abortuszra, már csak be kellett volna fizetni a csekket, de erre mégsem volt képes a párom. Nekem is iszonyú kétségeim voltak – harminchat éves voltam, nagyon nagy a korkülönbség a gyerekek közt, anyagilag sem tudtam, hogy hogyan lesz -, de azt tudtam, hogy az a baba nem tehet arról, hogy harmadikként jön és nem elsőként.

É: Mindenképp szerettem volna a férjemmel közösen is megélni a szülőség élményét, azonban én is tele voltam kétséggel. A házvásárlás miatt harminc évre eladósodtunk, az új végzettségemmel akartam volna kezdeni valamit, hiszen rengeteg energiát fordítottam a tanulásra, és egy korábbi betegségem miatt egészségügyi félelmeim is voltak.

– Hogyan készítettétek fel a nagyobbakat a kistestvér érkezésére?

G: Gergő már szinte felnőttként vette a kistesó érkezését, hugit szeretett volna, és azt kérte, hogy az ő külön szobáját ne érintse a tesó érkezése. Domi nagyon örült, ő is hugit akart. Megvettem Bartos Erika Anna, Peti és Gergő sorozatából a Kistestvér érkezik című könyvet, és sokat beszélgettünk vele.

É: Nálunk régóta téma volt a lányok részéről, hogy szeretnének kistestvért, és abban is egyetértettek, hogy kislányt szeretnének. Az elejétől tudatosítottuk bennük, hogy ki kell venni majd a részüket a baba körüli teendőkből. A férjem után ők jelentették a legnagyobb segítséget, főleg a kisebbik lányom. Nélkülük nem tudom hogyan sikerült volna, mert embert próbáló kilenc hónap volt.

– Miként fogadták a kicsit a testvérei? Hogyan befolyásolta az ő életüket, a helyüket a családban a kistestvér születése?

G: Imádták, körülötte voltak egyfolytában, nagy élmény volt a tizenhat és a hat évesnek is. Gergő életében nagy változást nem hozott, ő örült annak, hogy legalább békén hagyom, mert nagyon jó eszű, de lusta pasi, akit folyton noszogatni kellett a tanulásra. Domikám sokban változott. Zárkózottabb lett, elvonult amikor jött valaki. Hat évig ő volt a kicsi a családban és ezt elbitorolta tőle az új jövevény. Nem szeretnénk középső helyzetbe kényszeríteni, de nagyon nehéz, mert nem tudjuk visszaadni neki a „kicsi” státuszt, hiszen az már Tamaráé.

É: Anna hiába volt tizenhat éves, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, láthatóan félt a kicsitől, neki majdnem egy év kellett ahhoz, hogy hozzáérjen, felvegye, etesse, játsszon vele. Az ő életében kevésbé jelentett változást a kicsi, hiszen ő Budapestre jár be iskolába, hajnalban elmegy, este érkezik haza.

Dalma fantasztikus komolysággal vetette bele magát a feladatba, de tudat alatt akkora féltékenység munkált benne, ami miatt sűrűn jelentkeztek kardiológiai eredetű rosszullétei, amik szerencsére „csak” pszichoszomatikusnak bizonyultak. Most is bátran rámerem bízni Danit, pótanyaként funkcionál a családban. De arra ügyelek, hogy ne ütközzön a bébiszitterkedés a saját programjaival vagy legalábbis egyensúlyt teremtsünk köztük.

– Nehéz-e, hogy a nagy korkülönbség miatt különböző dolgok kötik le őket?

G: Több szempontból is nehéz, máskor kelnének, máskor feküdnének, egyik zenél, másik mesét néz, a harmadik aludna. Nem könnyű összehangolni.

É: Danit nagyoknak való dolgok is érdeklik, ők pedig kicsit visszaváltoztak gyerekké. Tény, hogy közös programra kevés lehetőség van, de itthon a lányok ugyanúgy néznek mesét, tologatnak vonatokat, Dani pedig asszisztál a hajvasaláshoz és sminkeléshez.

– Mennyit változott az életetek a baba érkezése óta?

G: Anyagilag sokkal nehezebb, most újra azon a szinten vagyunk, mint Gergő érkezésekor. Domi hisztisebb, nehezebben kezelhető lett, keressük azt a sportot vagy tevékenységet, amiben kitűnhetne, neki most nagyon kellene a siker. Viszont a kislányt mindkét fiú nagyon szereti, és ez átsegíthet a nehézségeken.

É: Mi is anyagilag vagyunk nehéz helyzetben, de ebben Dani érkezésének csak elenyésző szerepe volt. A gazdasági válság miatt soha nem gondolt mértékben vagyunk kénytelenek összehúzni a nadrágszíjat. Egyéb szempontból nekünk talán majd a nagyobb gyerekeink kirepülésének feldolgozásában fog segíteni, hogy marad egy kicsi a háznál.

– Mit láttok a nagy korkülönbség előnyének? Mi az, ami könnyebb, mintha kicsi lenne a korkülönbség köztük?

G: Egy-két év korkülönbséggel nem tudtunk volna elegendő figyelmet biztosítani gyerekenként, meg kellett volna osztani magunkat. Nagy előnye az is, hogy amikor a nagyra anyagilag már többet kell költeni – tábor, külföld, főiskola – és nagyobbak az igényei, akkor a hét évesnek még nincsenek ilyen vágyai, nem egyszerre kell két ill. három gyerekről nagyobb anyagi terhet vállalva gondoskodni.

É: Előnye mindenképpen az, hogy több és más figyelem jut a legkisebbnek, hiszen már a testvérek is felelősséggel vannak iránta. Amikor a lányokat szültem még magam is kicsit könnyedebb voltam, most már sokkal felelősségteljesebben állok a gyermekneveléshez, de egyúttal „para-mami” is lettem, minden apróságon aggódom. Hátránya inkább majd csak később lesz, amikor a nagyobbak már kirepülnek, a kicsi pedig szinte egykeként fog otthon élni.

– Milyen véleményekkel találkoztatok akár családi-rokoni, akár baráti-ismerősi körben vagy idegenektől?

G: Általában pozitív véleményekkel találkozunk, a legtöbben azt mondják, le a kalappal előttünk, hogy vállaltuk. Néhányan rögtön számolni kezdenek, hogy úristen hány évesek leszünk mire Tami is felnő. Sokan mondják, hogy mennyire jó, hogy nem vetettem el, mert így van egy kislányom is.

É: A legfurcsább reakció, amivel eddig találkoztam, az volt, amikor megkérdezték, hogy ugye valamelyik lányomnál csúszott be a baba, és mi csak menteni a menthetőt vállaltuk őt be. A családom féltett engem egészségileg, féltett bennünket anyagilag és féltették a nagyokat, hogy miként fogja őket érinteni a helyzet. A férjem családja felhőtlenül boldog volt az elejétől kezdve az unoka hírétől. Idegenektől eddig inkább csodálattal találkoztam, hogy mennyire jó nekünk, hogy mertük vállalni őt.

– Ha visszamehetnétek az időben, ugyanígy döntenétek?

G: Kis korkülönbséggel sose tudtam volna azt a fajta törődést nyújtani nekik egyenként, amit minden kisbaba, kisgyerek megérdemel. Ettől függetlenül ha újrakezdhetném a mai eszemmel, talán megpróbálkoznék a kis, két éves, korkülönbséggel. A tíz év sok a két fiú között, ők majd inkább felnőtt korban lehetnek jó testvérek. Amilyen szinten kötődnek a húgukhoz abból gondolom, hogy a kislány fogja egyszer majd összekötni őket.

É: Semmit nem tennék másképp! Anna és Dalma közt tervezve sem lehetett volna jobb a majdnem négy év korkülönbség. Ennél kevesebb számomra mindenképpen megterhelő lett volna még fiatalabb koromban is. Dani érkezése pedig ajándék volt egy új és remélhetőleg életünk végéig tartó kapcsolat megkoronázása.

Az interjút készítette: Miklós Éva

hirdetés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .