Tini szerelmek: járni, vagy nem járni?

Szülőnek, gyermeknek egyaránt nehéz dolog a leválás folyamata, csak éppen mindkettőnek más és más okból. A serdülő próbálgatja a szárnyait, feszegeti a láthatatlan határokat, a szülő pedig félti gyermekét. Jelentős mérföldkő ebben az időszakban az első kapcsolat, együttjárás.Interjúnk szereplői – egy édesanya, egy kamaszlány és egy pszichológus szakember – erről osztják meg velünk véleményüket és tapasztalataikat.

[include file=script/minokbillboard.txt]

Edina egy három gyermekes édesanya, akinek lányai 18 és 15 évesek:

Értem én, hogy sokat változott a világ, amióta én voltam 14 éves, de azért azt nagyon nehezen tudom megemészteni, hogy a 14 éves lányom „jár” valakivel. Pedig igazán rendes gyerek, jól teljesít az iskolában, sportol, sokat segít itthon is, de érzem, hogy a kortárscsoport hatása igen nagy. Egymást licitálják túl, ha arról van szó, hogy ki mennyit ivott, dohányzott, ki milyen partiban volt, ki hány fiúval járt már. Próbálom lazán kezelni, mert nem szeretném, ha neki is hazugságban kellene leélnie a kamaszkorát, mint anno nekem. Csak olyat tiltok, amit ésszerűen meg tudok magyarázni, nem is nagyon feszegeti a határokat.

Amikor az engedélyemet kérte az együttjáráshoz, megkértem, hogy gondolja át, neki mi fér bele egy kapcsolatba. Felsorolta az általa elfogadható dolgokat és ennek tudatában adtam áldásomat. De folyton ott motoszkál a kérdés a fejemben, mi van, ha tovább akarnak lépni? Persze már régen megvolt köztünk a nagy beszélgetés a virágok beporzásáról. Biztosítottam arról, hogy van kihez fordulnia, ha kérdése, problémája adódna a témában. Felajánlottam, hogy elviszem nőgyógyászhoz… ő pedig minden alkalommal bizonygatja, hogy eszükben sincs egyelőre tovább fejleszteni a kapcsolatukat. De az ördög nem alszik.

Igyekszem kerülni azokat a helyzeteket, amikor egyedül marad itthon, igyekszem sok idejét lekötni, mert úgy érzem, hogy nagyon korai lenne, ha belekezdenének a szexuális életbe… Néha tanácstalan vagyok. Túlságosan korlátozom? Magam ellen hangolom? Annyira szeretném jól csinálni! Igyekszem a józan eszére hatni, és egy értékrendet közvetíteni felé, amibe bizonyos dolgok nem férnek még bele.

Nóri 15 éves kamaszlány:

A szülők többsége nem nagyon ért egyet azzal, ha a gyerekük járni kezd valakivel, akár hangot adnak a véleményüknek, akár nem. Az a baj, hogy nem tudják a helyünkbe képzelni magukat a mai világban. Folyton azt hangoztatják, hogy ők is voltak fiatalok, csak azt felejtik el, hogy azóta már eltelt több tíz év és a világ megváltozott. Ma már szerintem tök elfogadható az együtt járás az én koromban, persze ésszerű határokon belül! A legjobb az lenne, ha megtalálná szülő és gyerek az egyensúlyt a szülő elvárásai és a gyerek kívánságai között. A gyereknek is el kell fogadnia, hogy egy bizonyos korig nem tehet meg akármit.

Szerintem a tini szerelmekbe és együtt járásokba nem fér bele, hogy le is feküdjenek egymással, de ez nem azt jelenti, hogy a szülőknek a találkozást is korlátozni, tiltani kellene. Egy 13 éves lány ne feküdjön le a pasijával, mert az nem menő, hanem gáz. Sok lány azt hiszi, hogy milyen menő, hogy 13 évesen több pasi mellett feküdt már, mint plüssmackó mellett, holott ezzel csak azt bizonyítják, hogy kibírhatatlanok, mert senki sem bír megmaradni mellettük hosszú távon. Nekem például anyu teljesen megérti, hogy van barátom, elfogadja, hogy vele vagyok. Igaz, szerintem csak azért, mert úgysem nagyon tudna ellene tenni, de tudom hol a határ és eszemben sincs olyasmit tenni, aminek még nem érzem itt az idejét.

Reményiné Csekeő Borbála a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány által működtetett Kék Vonal Ifjúsági és Gyerektelefon pszichológusa:

A Kék Vonalra befutó hívásokban a beszélgetések leggyakoribb témája a párkapcsolat: a szerelem, az ismerkedés, az együttjárás, a szakítás és ezt követi – külön probléma kategóriaként – a szexualitás. Pontosan így volt ez tíz évvel ezelőtt is, és így van ez más hasonló módon működő európai gyerektelefonoknál is. A tizenéveseket érdekli a másik nem, és ez így van jól, így természetes. A kamaszkor sok nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy az identitásunkat keressük, majd erősítsük, szerepeket próbálgassunk és készüljünk a felnőtté válásra. Szerencsés az a tini, aki ebben a szereppróbálgatásban azt is megélheti, milyen ő egy párkapcsolatban, barátként, barátnőként.

A mai tinik hétköznapjait átszövi a szexualitás, férfimagazinok címlapjai, óriásplakátok fehérnemű reklámjai, rengeteg könnyen elérhető internetes tartalom szól a szexről – ezért hajlamosak vagyunk azt gondolni, „már mindent tudnak”. Valójában azonban tele vannak félelmekkel, kétségekkel a szexualitás terén is, és ezekkel sokszor egyedül maradnak. Kortársak között illik már mindenen túl lenni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha. A szülők meg nem ritkán még mindig zavarba jönnek, és ezzel elmulasztanak fontos beszélgetéseket, elveszik a gyerekük kedvét az őszinteségtől.

Reményiné Csekeő Borbála

Pedig ha példát mutatunk arról, hogyan lehet a testünkről beszélni, ha a családban kialakulnak megfelelő szavak a nemi szervekre, a szexualitás elemire, akkor nagyban megkönnyítjük lányunk/fiunk dolgát abban, hogy majd a partnerének is el tudja mondani, mit szeretne és mit nem, mitől tart, mire kíváncsi. Sokszor kiderül a telefonban, hogy nagyon nehezen beszélnek a fiatalok a párkapcsolaton belül is a szexualitásról, és az ezzel kapcsolatos gátlásokat sokszor otthonról hozzák.

A kamaszok dolga a határok feszegetése, a szülőkké pedig, hogy mire a lányuk, fiúk kamaszkorba ér, megteremtsenek egy olyan légkört, amiben lehet kérdezni, lehet beszélgetni bármiről, a szerelemről és a szexualitásról is. Semmiképpen nem helyes egy tinilányt eltiltani a barátjától, mert féltjük attól, hogy túl korán kezd szexuális életet élni. Hivatalosan, „törvényileg” 14 éves kor fölött szabad nemi életet élnie egy tizenévesnek, testileg-lelkileg azonban a többség jóval később érik meg a szexre (ez a korhatár sok országban 16 év).

A törvények és a fejlődéslélektani okfejtések azonban nem óvják meg a tiniket. Nem elég azt mondani, ennek még nincs itt az ideje, fontos hogy a szülő tudjon hitelesen és a gyerekét partnernek tekintve, akár a saját tapasztalatait megosztva beszélgetni arról, miért éri meg még várni és miért nem érdemes belemenni olyasmibe, amit még nem is akar igazán. Kérdezzük meg ő mire vágyik, ő hogyan képzeli az együttjárást? Mutassunk érdeklődést a kapcsolatai iránt, de fogadjuk el, hogy egy kamasznak már szüksége van titkokra, és nem elvárható, hogy mindent megosszon velünk!

A Kék Vonal beszélgetéseiből kiderül, hogy a tizenévesek többsége teljesen helyesen gondolkozik arról mikor, milyen kapcsolatban, milyen körülmények között jön el az ideje az első szexuális együttlétnek, de sokaknak aztán még sem így sikerül a szüzesség elvesztése. Túl könnyen engednek a kortársak nyomásának, nem tudnak nemet mondani. Ezért úgy gondolom a legtöbb, amit tehet egy szülő, ha meg akarja óvni a gyerekét a rossz élményektől, ha erősíti az önbizalmát és támogatja abban, hogy tudjon, merjen nemet mondani.

Miklós Éva