A szülői lét már egy gyermekkel is elég fárasztó életforma, több csemete esetén pedig halmozottan azzá válik mindkét szülő számára. Bizonyára ti is gondolkoztatok már azon, hogyan tudnátok több pihenőidőt tenni a napotokba – az alábbi kis történet Collen Temple, háromgyermekes anyuka tanácsát foglalja össze, aki a férjével együtt a „kellemest a hasznossal” elven kezdett gondolkozni a több alvási lehetőség keresésekor.
Puffanás, majd apró lépések hangjai. Biztosan nem a nagy, valamelyik kicsi lesz. Nyílik az ajtó, majd annyik hallok: „Anya, apa.. bepisiltem„. Aha, a középső az.
„Megyek lehúzom a lepedőt” – kel ki a férjem az ágyból. „Gyere, mássz be” – mondom a gyermekemnek. Nemsokára apa is visszatért, és hárman, a franciaágyon összepréselődve alszunk vissza.
Általában elég hamar álomba zuhanunk. Persze nem mindig, de a legtöbb esetben. Az igazság az, hogy ha nem engednénk, hogy ilyenkor közénk bújjon a gyerekünk, a másik lehetőség, hogy addig virrasztunk az ágya mellett (átöltözés és újraágyazás után természetesen), amíg visszaalszik, ami egy ilyen éjszakai „baleset” után meglehetősen sok időt vesz igénybe, és könnyen lehet, hogy már kel a nap, mire újra a saját ágyunkban tudnánk elszunnyadni.
Nem fogom cifrázni: az az igazság, hogy nagyon fáradtak vagyunk a három gyerek mellett, ahogyan nagyon fáradtak voltunk kettőnél is, sőt nagyon fáradtak voltunk már az elsővel is. Több, mint hat éve tart ez az állapot, és rendkívül kimerítő.
Tudom, hogy ez nem fog az örökkévalóságig tartani, de jelenleg igyekszünk minden alkalmat megragadni, hogy extra pihenőidőhöz juthassunk, ha a körülmények engedik. (Kivéve, amikor már mindegyik gyerek alszik, mi mégis éjfélig Netflixet nézünk.) Tehát az egyik módja az extra alvásidő megszerzésének, ha engedjük, hogy közénk másszanak, amikor éjjel vagy nagyon korán reggel felkelnek. Ahogyan az nemrég is történt..
>> LEGO MINDEN MENNYISÉGBEN <<
Éppen néhány napja a hat éves lányunk nemes egyszerűséggel bejött a szobánkba hajnali 4-kor, és egy „Ki akar buliznii?” felkiáltással ébresztett minket. Az első gondolatom az volt, hogy ezt biztos csak álmodom, majd amikor tudatosult bennem, hogy ez nagyon is a valóság, megszólaltam: „Senki nem akar bulizni, Maggie. Gyere inkább feküdj közénk.” Megtette, és hamarosan ismét elaludt, így néhány órányi plusz pihenés jutott mindenkinek.
Sok éjszaka, amikor láz vagy hányás gyötörte valamelyiküket, egyértelműen közel akartam őket tudni magamhoz, ők pedig közel akartak lenni hozzánk, így kézenfekvő volt, hogy mellénk feküdjenek. Fáj valami? Feküdj közénk! Rosszat álmodtál? Gyere, anya és apa mellett elférsz
Amióta szülők lettünk, ezt a módszert követjük, mert ez a leggyorsabb és legegyszerűbb módja annak, hogy megnyugodjanak, és mindannyian pihenni tudjunk. Ez persze nem csak nekik, hanem nekünk is jó, például amikor szoptattam, szintén közöttünk aludt a kicsi, és így sokkal könnyebb volt kivitelezni azt a bizonyos néhány óránkénti étkezést.
A legfontosabb tanács, amit szülőként mindig a legkomolyabban vettünk, az az, hogy tedd azt, ami a legjobb a családodnak. Ez a praktika például valószínűleg nem fog beválni mindenkinél, de nálunk igen, ezért csináljuk.
Ez egy tipikusan „csináld amíg működik” dolog – és egyelőre működik. A gyerekek egyébként is gyorsan nőnek, és nem is akarnak mindig közénk feküdni, ami szerintem nem rossz dolog. Volt már olyan, hogy mind az öten a franciaágyunkban feküdtünk, ami így leírva elég őrülten hangzik, de furcsa módon mégis szép emlékként él bennem, és tudom, hogy az is fog maradni örökre.
>> GYEREKBÚTOROK ÉS BERENDEZÉS <<
Szóval „ha baj van, gyere, köztünk mindig van hely számodra!” (Kivéve, amikor bezárjuk az ajtót egy kis időre.)
