Közeledik a húsvét – és vele sok szülő dilemmája: jó dolog-e az, hogy a kisfia, aki esetleg még csak óvodába jár, a locsolásért pénzt kap? A locsolópénz már beépült a hagyományaink közé. De mikortól adjuk egy gyereknek? És mennyit? Himer Csilla pénzpedagógus most megnyugtat minden szülőt.
Mi legyen előbb? A tojás vagy a pénz?
Ha már szóba kerültek a hagyományok: szerintem a tojás.
A kisgyerekek ugyanis imádnak gyűjtögetni. Bármit. Szerintem nincs anyuka, aki ne tudná legalább 10 percig sorolni, mi mindent gyűjt össze egy kisgyerek csak egy délutáni séta alkalmával is: a gesztenyétől a kavicson át a csigaházon keresztül a lehullott falevélig igen széles a választék. (Van olyan kisgyerek, aki speciel a szemetet gyűjti minden séta alkalmával, amit aztán akkurátusan a szemetesbe is dob. Az ő családjuk értékrendjében fontos a környezet védelme, úgyhogy a kissrác a szemetet gyűjti.) Húsvétkor a tojásgyűjtésnek van szezonja, úgyhogy, ha ragaszkodunk a hagyományokhoz, akkor egy kisgyerek – de akár még egy nagyobb is – gyűjtsön tojást. Csokitojást, festett tojást, hímestojást, bármit. Aminek tojásformája van.
Viszont, ha már a gyerek szeret gyűjtögetni, akkor éppen pénzt is gyűjthetne. Merthogy a pénzzel kapcsolatban sok jó szokást lehet kialakítani. Az egyik éppen a pénz gyűjtése, másnéven a takarékoskodás. De lehet ezt éppen húsvétkor?
Takarékoskodásra szoktatás és a húsvét
Persze, hogy lehet! De ehhez kell némi átgondoltság. Főleg a szülőtől, de nem árt a gyerek részéről is.
Ebből pedig rögtön következik az is, hogy nem árt, ha a gyerek is elér már egy bizonyos életkort, vagy élethelyzetet, amikor felfogja, minek mi az értelme.
Mi kell ahhoz, hogy a gyerek megértse, mi az értelme a pénz gyűjtésének?
- Elsősorban egy cél. Egy erős vágy. Amit ő maga szeretne elérni. Ez ilyenkor többnyire egy hőn vágyott játékban testesül meg. (Ha kicsit nagyobb a gyerek, akkor már lehet ruha, sportcipő, kütyü is.) Vagyis csak azért ne gyűjtsön a gyerek, hogy sok legyen a pénzből. Az ilyen önmagáért való gyűjtögetés később nem biztos, hogy nem bosszulja meg magát. Fontos, hogy értelmet kapjon a gyűjtés.
- Némi alapvető matematikai-logikai ismeret – na, ne gondolj semmi bonyolultra. Csak arra, hogy a gyerek a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát ismerje, és különbséget is tudjon tenni közte. Így már tudni fogja, hogy a gyűjtéssel előrébb jut, több lesz – és elérheti a kitűzött célt.
- Szülői ösztönzés – aminek elsősorban nem elbeszélgetésekben, netán hegyi beszédekben kell megnyilvánulniuk (a beszélgetés persze szükséges, de önmagában sajnos kevés). Sokkal inkább a szülői jó példában – amit meg is lehet a gyereknek (akár az ovisnak is) mutatni. Hogy apu és anyu is gyűjt. Mert ezt-azt el akar érni, meg akar venni. Pl. új lakást. Mert ott szebb lesz, jobban elférünk, mindenkinek lesz elég hely, sokkal szebb a környék stb. A szülői jó példa másik fele pedig az, amikor a gyereket is hagyjuk, hogy ő is kipróbálhassa, amiről beszélünk, amit megmutatunk neki. Hagyjuk, hogy a gyerek gyűjtsön. Az első pontban már említett nagy cél érdekében. És erre nemcsak szóban ösztönözzük, hanem támogatjuk abban is, hogy megtegye. Tényleg. A valóságban. Akár ovisként is.
Ez utóbbi érdekében jó, ha beszerzünk vagy készítünk egy malacperselyt, amiben a gyerek szívesen gyűjtögeti a pénzecskéjét.
Akkor hogyan is jön a képbe a húsvét?
Úgy, hogy jól előkészítjük a terepet.
- Beszélgetünk a gyerekkel, és közösen megállapodunk az ő nagy céljában! – Fontos, hogy ez a cél tényleg a gyereké legyen, különben már húsvét másnapján elveszíti az érdeklődését az egész iránt, és képes lesz elfagyizni akár az összes összegyűjtött pénzt.
- Játszunk a gyerekkel – olyan játékokat, amelyek a több-kevesebb, kisebb-nagyobb logikai műveletekre van kihegyezve.
- Kerítünk vagy csinálunk közösen egy malacperselyt! Olyat, mi a gyereknek is tényleg tetszik. Olyat, amibe szívesen gyűjti a pénzét.
- Megbeszéljük a gyerekkel, hogy mennyibe is kerül az, amit szeretne. Mi kiszámoljuk, ha a gyerek már tud annyira számolni, hogy ezt kövesse, akkor vele együtt, hogy mennyi pénzt kell ehhez neki összegyűjtenie – és esetlen mi is adunk-e bele valamennyit.
- Készítsünk valamilyen „pénzállásjelzőt”, amivel a gyerek számára a gyűjtés állása akkor is jól követhető, ha még nem tud számolni. Ezt közösen színezzük, állítjuk be, tépjük le stb. Mi tudjuk, hogy valójában hol tart a pénzgyűjtés, mert biztosan ki tudjuk számolni, a gyerek pedig látja. (Jó szolgálatot tehet ilyenkor egy színes folyadékkal a megfelelő szintig feltöltött befőttesüveg is akár.)
- Megbeszéljük a rokonsággal, ismerősi körrel, ahová a gyerek el is fog menni locsolkodni, hogy aki szeretne, az adhat a gyereknek locsolásra pénzt is, mert erre vagy arra gyűjt. (Így a felnőttek is szívesebben hozzájárulnak a nagy cél megvalósulásához.) Ha az értékrendünket piszkálná, hogy esetleg nagy címletű pénzt adjon valaki, akkor nyugodtan megszabhatjuk a keretet is (pl. maximum 200 forintban).
- Húsvét hétfő este közösen „intergáljuk” a locsolópénzt a malacperselybe.
A locsolópénz így egy nagyon fontos jólétre nevelési elemmé válik: segíthetünk vele megtanítani a gyereknek a takarékoskodás módszerét.
