Az, hogy egy kismama hogyan éli meg a szülését, nagy mértékben függ attól, milyen körülmények között, milyen segítők közreműködésével hozza világra gyermekét. Éppen ezért van fontos szerepük a szülésznőknek, akik gyakran háttérbe szorulnak a jogszabályi háttér, az egészségügyben kialakult hierarchia miatt. Összeállításunkban arra kerestük a választ, milyen változásokra lenne szükség a hazai szülészeti gyakorlatban a szülésznők szerint.
Szülésznők, bábák, dúlák
Az alapfogalmak tisztázására a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) szülésznői tagozatának vezetőjét, Tóth Annát kértük meg.
– „A szülést segítő szakemberek megnevezésekor a közvélemény keveri a szülésznő, bába és dúla fogalmakat. Ma Magyarországon egyetlen felsőfokú végzettséget lehet szerezni, annak megnevezése szülésznő. A szakmán belül azonban a szabadabb eljárásokra nyitott, otthon szülés segítését is vállaló szülésznők szívesen megkülönböztetik magukat az egészségügyi hierarchiát elfogadó, rendszerint intézményekben dolgozó társaiktól azzal, hogy bábának nevezik magukat. A dúlák pedig laikus segítők, nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, nem is vezethetnek szülést. A dúlák arra jogosultak, hogy mint asszonytársi segítők legyenek jelen, segítsék a szülés folyamatát.
A bábai modell
A hazánkban tavaly elindult Semmelweis Mozgalom célja az AnyaBaba-barát szülészeti ellátás meghonosítása és folyamatos fejlesztése, együttműködve szakmai és civil szervezetekkel, valamint a családokkal. Céljuk, hogy összefogva a szakmai és civil szervezeteket, akik egyetértenek velük, együtt dolgozzanak a megoldáson, a bábai modell elterjesztésén Magyarországon.
A bábai modell elsősorban szemléletében különbözik medikalizált modelltől. A bábai szülészeti ellátás alapja a tisztelet, a személyes kapcsolat, a személyre szabott gondoskodás. A bábai modellben van idő beszélgetésre, a szülő nő tájékoztatására, partneri viszony alakulhat ki, melynek eredője a bizalom.
A bába a várandósság kezdetétől kapcsolatban van a várandós nővel, a szülésre a várandós nő igényei szerint készül. A szülés alatt segít, elfogad, tart, támaszt ad a vajúdó igényei szerint, és segít a szülés után is, a gyermekágyas időszak végéig.
Erősebb a hierarchia
Ezzel szemben jelenleg a szülésznők kórházi szülésnél csak orvos felügyelete mellett dolgozhatnak, csak otthonszülés estén vezethetnének egyedül szülést. „Bár kompetenciáik és végzettségük alapján a szülésznők képesek lennének önállóan vezetni egy szülést, ezt ma az intézményekben kialakult hierarchia miatt az ott dolgozó szakemberek nem tehetik meg. Az oklevelük szerint jogosultak lennének erre, de nem ez a gyakorlat.” – mondta el Tóth Anna. – A szülésznő csak az orvossal együtt megy be a szülőszobára, egyedül nem dolgozhat.”
„Ha a szülés normál lefolyású, például nincs szükség gátmetszésre, akkor az orvos nem tesz semmit, csak ellenőriz. Ennek következtében aztán az iskolában megtanuljuk például, hogyan kell gátmetszést végezni, de a gyakorlatban nem végezhetjük. Így természetesen a frissen végzett szülésznőnek sem tudjuk megtanítani a kórházban. – magyarázza Tóth Anna. Az Európai Unió többi országában sokkal nagyobb önállóságot kapnak a szülésznők, mint Magyarországon, jó lenne ezen a területen is felzárkózni az unióhoz.”
Hiányos képzés
A bába és szülésznői szakma aktuális kihívásait megvitató sajtónyilvános képviselői meghallgatáson több problémát is felsoroltak a résztvevő előadók és hallgatók.
A képzés hiányosságaira hívta fel a figyelmet Nováky Rita szülésznő, az Országos Bábaszövetség elnöke. Az a változás, hogy főiskolai képzés keretében lehet szülésznői végzettséget szerezni, együtt jár azzal, hogy kiszorultak az oktatók közül azok a szülésznők, akik ugyan nem rendelkeznek egyetemi végzettséggel, de éppen a gyakorlatban használható tapasztalatokat tudnák átadni a hallgatóknak. „A bábaképzés jelenleg meglehetősen elméletközpontú – mondta el Nováky Rita. – A gyakorlati ismereteket a fiatalok a kórházakban tanulják meg, ezért nem mindegy, hogy milyen közösségbe kerül, milyen környezetben szocializálódik egy „bábatojás”.
A szakmai továbbképzés rendszere is átalakításra szorulna, ugyanis ma a bábák számára elviselhetetlen terhet jelentenek a továbbképzések költségei.
Túlterheltek a szülésznők
Tóth Anna szerint a helyzetet az is nehezíti, hogy a kórházak kevés szülésznőt alkalmaznak, és míg az ideális az lenne, ha egy szülésznő egyszerre egy szülésnél segédkezne, előfordul, hogy hat-nyolc vajúdó anyával is foglalkozik egyszerre.
Jelenleg egy magánklinikán dolgozik az a szülésznő, aki tizenhat évig dolgozott állami kórházban, és ottani tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Elmondta, hogy bár a szülészeteken dolgozók többsége tisztában van azzal, mennyire fontos, hogy a szülő nőt támogató környezet vegye körül, ezt gyakran magyar kórházakban uralkodó körülmények, a szülésznők túlterheltsége akadályozza. Gyakran előfordul, hogy egy fővárosi kórház szülészetére egy éjszaka húsz-huszonöt kismama érkezik. A tizenkét órás figyelem és koncentráció embert próbáló feladat az ott dolgozók számára.
Egy fővárosi kórházban dolgozó szülésznő felvetette, hogy szükség lenne a jogszabályi háttér átalakítására is, ugyanis ma a szülésnél részt vevő orvos vállal felelősséget a szüléséért, ezért nem enged önállóságot a vele együtt dolgozó szülésznőnek.
– „Itt az idő a változásra, változtatásra – mondja Ékes Ilona képviselőasszony (FIDESZ), a Semmelweis Mozgalom védnöke. – A globális paradigmát olyan szülészeti gyakorlatra kell cserélni, amely az optimális szülést támogatja. Az egészségügyi világszervezet (WHO) minősítése szerint a bába olyan elsődleges gondozó, mint az orvos. A legtöbb országban pedig elsősorban a bábák látnak el több millió szülő nőt” – tette hozzá.
Bródi Emília
a hozzászólást olvasva fontosnak tartottam,hogy reagáljak.a szülések többségét az anyák fájdalmas rémtörténetként élik meg-többségében.én magam 10 év alatt 3 gyermeket szültem,és a szerencsések azon táborához tartozom,akivel emberségesen bántak.most-35 évesen-a sote szülésznői karát fogom erősíteni,és ennek egyik oka az,hogy azok az anyák, akik majd az én segítségemmel hozzák világra a gyermeküket,azt mondhassák,hogy életük legfontosabb pillanatában tisztelettel bántak velük.hisz egy anya életében ez nem túl sokszor történik meg,van akivel csupán egyszer,hogy életet ad,így megilleti a legnagyobb tisztelet.az,hogy a szülésznők leterheltek,nem az anyák hibája.a kiszolgáltatott,fájdalmakkal küszködő nőt a lehető legnagyobb segítség illeti meg.bár a szülésznő is ember,neki is lehet rossz napja,családi gondja,fejfájása,ennek nem lenne szabad a munkájában megjelennie.lehet,hogy az elképzeléseim rózsaszínnek tűnnek,de igérem,hogy azt is meg fogom egyszer írni,ha nem úgy bántam valakivel,ahogy elvárható lett volna.
Tudom, hogy az én esetem nem egyedi, azért írtam. És tudom azt is, hogy ez sok helyen, sok-sok szülő nő és szülésznő esetében, már az első baba születésekor másképp van.
Azt kellene a túlterheltségre és a hierarchiára meg még ki tudja mire hivatkozó (az én esetemben a szülésznő még csak nem is mentegetőzött) szülésznőkkel, hogy az első az mindenkinek az első és megismételhetetlen. Az én esetemben valószínűleg több szülés nem is lesz! Nem a fájdalom volt a legrosszabb, hanem valóban a „futószalag”-érzés. Az, hogy pl. az ügyeletes vezető szülésznő elvárta, hogy tudjam, miről beszél: mióta folyik a magzatvíz? Vidékről, vérezve mentem be, azt sem tudtam, hogy folyik a magzatvíz… Hány percesek a fájásaim, mióta, mennyi időnként jönnek? A fejem fölött, a hátam mögött lévő órát kellett volna figyelnem… azt hittem, ez a fogadott szülésznő támogatói feladatai közé tartozik… s ha „kíméletből” a kolléganői nem hívják be azonnal, akkor vegyék át a feladatát…
Sajnos, még az ún. „bababarát” István Kórházban is azt tapasztaltam, hogy az amúgy szabadnapos, fogadott szülésznőmet a kolléganői nem az osztályra felvételemkor (éjjel fél 12), hanem csak hajnali 3-kor hívták be, amikor már 1m perces fájásaim voltak, és támogatás híjján a „falat kapartam”, alig tudtam a rosszul beállított ágyról leszállni, és az ügyeletesek türelmetlen felszólításának eleget téve a folyosó végén lévő vizsgálóba kimenni, többször hánytam (persze akkor sem volt még egy hánytál sem kéznél, nemhogy segítség!), meg sem kérdezték, hogy kérek-e beöntést, ami ugyan nem kötelező, de ha kérdezik, én kértem volna, így majdnem el is ájultam kétszer, amikor ment a hasam! Persze a párom, aki egyébként irtózik a kórháztól, tűtől, fehér köpenytől) nem jöhetett be velem a szintén a folyosó végén lévő WC-be, hogy segítsen… és más segítség sem volt! A fogadott szülésznőm ugyan finoman vizsgált, és nem óránként, hanem 30-40 percenként, de amikor megkérdeztem, hogy mit tanácsol, hogy elviselhetőbb legyen a fájdalom, csak a lassú kilégzést tudta tanácsolni, és „fájás nélkül nincs szülés” volt a vigasztalás, holott kád, labda… stb. is volt az osztályon. Így mivel nem bírtam tovább a fájdalommal egyedül, és a kórháziszonyban szenvedő páromat is sajnáltam, segítséget követeltem, fájdalomcsillapítót. Az orvosomat erről már úgy tájékoztatták, hogy epidurális érzéstelenítőt kértem (ki sem ejtettem a számon!). Az infúziót a belső könyökömbe kötötték be, a csövet csak a kórházból távozáskor vették ki, pedig a szoptatást is nehezítette számomra! A szülés (kitolási szakasz) 4 óra volt, állítólag az epidurális miatt, végül a vákum is előkerült. 41 évesen 1. gyereknél (aki valószínűleg egyke is marad) egy „bababarát” kórháztól nem tartom elfogadhatónak a rendszert és a túl sok szülő nőt felhozni mentségnek, amikor az én fogadott szülésznőm a szabadnapján jött be hozzám. A gyereket mérések és vizsgálatok után a testemre tette, de nem mellre… A szülést követő 3 napon nem volt ideje egyszer sem meglátogatni! Már sajnálom, hogy nemcsak bonbont adtam neki, mert a szülést megelőző hetekben a CTG-vizsgálatoknál sem sokat mondott, nem igazán készített fel a szülésre. A csecsemős nővérek és orvosok szintén a túlterheltségre hivatkozva segítettek csak ímmel-ámmal (2-3- óránként mentem, szóltam, kérdeztem!), és egymásnak ellentmondóan… nem is csoda, hogy olyan kevés tejem volt, hogy az első otthon töltött éjszaka felváltva sírtam a gyerekemmel: bababarát kórház= mindegy mennyi a saját tej, tilos a tápszer, otthon majd lesz valahogy, az már nem a kórház gondja!??? A szokásos 10% helyett 16%-os súlyveszteséggel, besárgulva, aluszékonyan (merthogy nekem is, a gyereknek is vashiánya is volt) jöttünk haza!
Én orvost választottam, így a kórház és a szülésznő is adott volt, de ha újra kezdhetném, több időt fordítanék a szülés körülményeinek a megismerésére, és intézményt választanék. Barátnőim, ismerőseim is fogadott szülésznővel szültek, de velük ott volt a szülésznő! Velem nem!
Igencsak rájuk férne, mármint a szülésznőkre egy olyan képzés is, hogy attól hogy az ember lánya később szül, az 1. gyerek, 1. szülés neki az 1., nem úgy, mint a futószalagszerű rendszerben dolgozó osztályos szakszemélyzetnek!!!!