Túlterheltség és a kórházi hierarchia nehezíti a szülésznők helyzetét

IMG_9513-199x300.jpg

Az, hogy egy kismama hogyan éli meg a szülését, nagy mértékben függ attól, milyen körülmények között, milyen segítők közreműködésével hozza világra gyermekét. Éppen ezért van fontos szerepük a szülésznőknek, akik gyakran háttérbe szorulnak a jogszabályi háttér, az egészségügyben kialakult hierarchia miatt. Összeállításunkban arra kerestük a választ, milyen változásokra lenne szükség a hazai szülészeti gyakorlatban a szülésznők szerint.

Szülésznők, bábák, dúlák

Az alapfogalmak tisztázására a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) szülésznői tagozatának vezetőjét, Tóth Annát kértük meg.

Tóth Anna

– „A szülést segítő szakemberek megnevezésekor a közvélemény keveri a szülésznő, bába és dúla fogalmakat. Ma Magyarországon egyetlen felsőfokú végzettséget lehet szerezni, annak megnevezése szülésznő. A szakmán belül azonban a szabadabb eljárásokra nyitott, otthon szülés segítését is vállaló szülésznők szívesen megkülönböztetik magukat az egészségügyi hierarchiát elfogadó, rendszerint intézményekben dolgozó társaiktól azzal, hogy bábának nevezik magukat. A dúlák pedig laikus segítők, nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, nem is vezethetnek szülést. A dúlák arra jogosultak, hogy mint asszonytársi segítők legyenek jelen, segítsék a szülés folyamatát.

A bábai modell

A hazánkban tavaly elindult Semmelweis Mozgalom célja az AnyaBaba-barát szülészeti ellátás meghonosítása és folyamatos fejlesztése, együttműködve szakmai és civil szervezetekkel, valamint a családokkal. Céljuk, hogy összefogva a szakmai és civil szervezeteket, akik egyetértenek velük, együtt dolgozzanak a megoldáson, a bábai modell elterjesztésén Magyarországon.

A  bábai modell elsősorban szemléletében különbözik medikalizált modelltől. A bábai szülészeti ellátás alapja a tisztelet, a személyes kapcsolat, a személyre szabott gondoskodás. A bábai modellben van idő beszélgetésre, a szülő nő tájékoztatására, partneri viszony alakulhat ki, melynek eredője a bizalom.

A bába a várandósság kezdetétől kapcsolatban van a várandós nővel, a szülésre a várandós nő igényei szerint készül. A szülés alatt segít, elfogad, tart, támaszt ad a vajúdó igényei szerint, és segít a szülés után is, a gyermekágyas időszak végéig.

Erősebb a hierarchia

Ezzel szemben jelenleg a szülésznők kórházi szülésnél csak orvos felügyelete mellett dolgozhatnak, csak otthonszülés estén vezethetnének egyedül szülést. „Bár kompetenciáik és végzettségük alapján a szülésznők képesek lennének önállóan vezetni egy szülést, ezt ma az intézményekben kialakult hierarchia miatt az ott dolgozó szakemberek nem tehetik meg. Az oklevelük szerint jogosultak lennének erre, de nem ez a gyakorlat.” – mondta el Tóth Anna. – A szülésznő csak az orvossal együtt megy be a szülőszobára, egyedül nem dolgozhat.”

„Ha a szülés normál lefolyású, például nincs szükség gátmetszésre, akkor az orvos nem tesz semmit, csak ellenőriz. Ennek következtében aztán az iskolában megtanuljuk például, hogyan kell gátmetszést végezni, de a gyakorlatban nem végezhetjük. Így természetesen a frissen végzett szülésznőnek sem tudjuk megtanítani a kórházban. – magyarázza Tóth Anna. Az Európai Unió többi országában sokkal nagyobb önállóságot kapnak a szülésznők, mint Magyarországon, jó lenne ezen a területen is felzárkózni az unióhoz.”

Hiányos képzés

A bába és szülésznői szakma aktuális kihívásait megvitató sajtónyilvános képviselői meghallgatáson több problémát is felsoroltak a résztvevő előadók és hallgatók.

Nováky Rita

A képzés hiányosságaira hívta fel a figyelmet Nováky Rita szülésznő, az Országos Bábaszövetség elnöke. Az a változás, hogy főiskolai képzés keretében lehet szülésznői végzettséget szerezni, együtt jár azzal, hogy kiszorultak az oktatók közül azok a szülésznők, akik ugyan nem rendelkeznek egyetemi végzettséggel, de éppen a gyakorlatban használható tapasztalatokat tudnák átadni a hallgatóknak. „A bábaképzés jelenleg meglehetősen elméletközpontú – mondta el  Nováky Rita. – A gyakorlati ismereteket a fiatalok a kórházakban tanulják meg, ezért nem mindegy, hogy milyen közösségbe kerül, milyen környezetben szocializálódik egy „bábatojás”.

A szakmai továbbképzés rendszere is átalakításra szorulna, ugyanis ma a bábák számára elviselhetetlen terhet jelentenek a továbbképzések költségei.

Túlterheltek a szülésznők

Tóth Anna szerint a helyzetet az is nehezíti, hogy a kórházak kevés szülésznőt alkalmaznak, és míg az ideális az lenne, ha egy szülésznő egyszerre egy szülésnél segédkezne, előfordul, hogy hat-nyolc vajúdó anyával is foglalkozik egyszerre.

Jelenleg egy magánklinikán dolgozik az a szülésznő, aki tizenhat évig dolgozott állami kórházban, és ottani tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Elmondta, hogy bár a szülészeteken dolgozók többsége tisztában van azzal, mennyire fontos, hogy a szülő nőt támogató környezet vegye körül, ezt gyakran magyar kórházakban uralkodó körülmények, a szülésznők túlterheltsége akadályozza. Gyakran előfordul, hogy egy fővárosi kórház szülészetére egy éjszaka húsz-huszonöt kismama érkezik. A tizenkét órás figyelem és koncentráció embert próbáló feladat az ott dolgozók számára.

Egy fővárosi kórházban dolgozó szülésznő felvetette, hogy szükség lenne a jogszabályi háttér átalakítására is, ugyanis ma a szülésnél részt vevő orvos vállal felelősséget a szüléséért, ezért nem enged önállóságot a vele együtt dolgozó szülésznőnek.

– „Itt az idő a változásra, változtatásra – mondja Ékes Ilona képviselőasszony (FIDESZ), a Semmelweis Mozgalom védnöke. – A globális paradigmát olyan szülészeti gyakorlatra kell cserélni, amely az optimális szülést támogatja. Az egészségügyi világszervezet (WHO) minősítése szerint a bába olyan elsődleges gondozó, mint az orvos. A legtöbb országban pedig elsősorban a bábák látnak el több millió szülő nőt” – tette hozzá.

Bródi Emília

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Bródi Emília - Babafalva.hu. Édesanya vagyok jómagam is, évek óta „szörfözök” az interneten és több fórumon találkoztam a gyermekvállaláshoz kapcsolható pénzbeli ellátás, munkába visszatérés, vállalkozás indítása kérdésekkel, nem egyszer a kismama, édesanya helyzetére nem alkalmazható válaszokkal. Innen jött az ötlet, létrehozok egy honlapot, amely a kismamák, anyák által felvetett problémákra, információigényekre épít, segítve ezzel nőtársaimat, közvetve a családok életét, anyagi helyzetét befolyásoló ismeretek, megoldások megosztásával. A versenyszférában több éves munkatapasztalat van mögöttem foglalkoztatással (munkaügy), bérszámfejtéssel, családtámogatási és társadalombiztosítási kifizetőhely működtetésével, vállalati pénzügyekkel kapcsolatos területen, középvezetőként. Évekig foglalkoztam tervezéssel, elemzéssel, üzleti jelentés készítéssel, de a könyvelés is szakterületem. Az érintett vállalkozási formák részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, egyéni vállalkozás.
Előző cikkÚj foglalkoztatási támogatás kisgyermekes anyáknak
Következő cikkVeszélyes járókákat és bébikompokat vontak ki a forgalomból a fogyasztóvédők

3 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. a hozzászólást olvasva fontosnak tartottam,hogy reagáljak.a szülések többségét az anyák fájdalmas rémtörténetként élik meg-többségében.én magam 10 év alatt 3 gyermeket szültem,és a szerencsések azon táborához tartozom,akivel emberségesen bántak.most-35 évesen-a sote szülésznői karát fogom erősíteni,és ennek egyik oka az,hogy azok az anyák, akik majd az én segítségemmel hozzák világra a gyermeküket,azt mondhassák,hogy életük legfontosabb pillanatában tisztelettel bántak velük.hisz egy anya életében ez nem túl sokszor történik meg,van akivel csupán egyszer,hogy életet ad,így megilleti a legnagyobb tisztelet.az,hogy a szülésznők leterheltek,nem az anyák hibája.a kiszolgáltatott,fájdalmakkal küszködő nőt a lehető legnagyobb segítség illeti meg.bár a szülésznő is ember,neki is lehet rossz napja,családi gondja,fejfájása,ennek nem lenne szabad a munkájában megjelennie.lehet,hogy az elképzeléseim rózsaszínnek tűnnek,de igérem,hogy azt is meg fogom egyszer írni,ha nem úgy bántam valakivel,ahogy elvárható lett volna.

    • Tudom, hogy az én esetem nem egyedi, azért írtam. És tudom azt is, hogy ez sok helyen, sok-sok szülő nő és szülésznő esetében, már az első baba születésekor másképp van.
      Azt kellene a túlterheltségre és a hierarchiára meg még ki tudja mire hivatkozó (az én esetemben a szülésznő még csak nem is mentegetőzött) szülésznőkkel, hogy az első az mindenkinek az első és megismételhetetlen. Az én esetemben valószínűleg több szülés nem is lesz! Nem a fájdalom volt a legrosszabb, hanem valóban a “futószalag”-érzés. Az, hogy pl. az ügyeletes vezető szülésznő elvárta, hogy tudjam, miről beszél: mióta folyik a magzatvíz? Vidékről, vérezve mentem be, azt sem tudtam, hogy folyik a magzatvíz… Hány percesek a fájásaim, mióta, mennyi időnként jönnek? A fejem fölött, a hátam mögött lévő órát kellett volna figyelnem… azt hittem, ez a fogadott szülésznő támogatói feladatai közé tartozik… s ha “kíméletből” a kolléganői nem hívják be azonnal, akkor vegyék át a feladatát…

  2. Sajnos, még az ún. “bababarát” István Kórházban is azt tapasztaltam, hogy az amúgy szabadnapos, fogadott szülésznőmet a kolléganői nem az osztályra felvételemkor (éjjel fél 12), hanem csak hajnali 3-kor hívták be, amikor már 1m perces fájásaim voltak, és támogatás híjján a “falat kapartam”, alig tudtam a rosszul beállított ágyról leszállni, és az ügyeletesek türelmetlen felszólításának eleget téve a folyosó végén lévő vizsgálóba kimenni, többször hánytam (persze akkor sem volt még egy hánytál sem kéznél, nemhogy segítség!), meg sem kérdezték, hogy kérek-e beöntést, ami ugyan nem kötelező, de ha kérdezik, én kértem volna, így majdnem el is ájultam kétszer, amikor ment a hasam! Persze a párom, aki egyébként irtózik a kórháztól, tűtől, fehér köpenytől) nem jöhetett be velem a szintén a folyosó végén lévő WC-be, hogy segítsen… és más segítség sem volt! A fogadott szülésznőm ugyan finoman vizsgált, és nem óránként, hanem 30-40 percenként, de amikor megkérdeztem, hogy mit tanácsol, hogy elviselhetőbb legyen a fájdalom, csak a lassú kilégzést tudta tanácsolni, és “fájás nélkül nincs szülés” volt a vigasztalás, holott kád, labda… stb. is volt az osztályon. Így mivel nem bírtam tovább a fájdalommal egyedül, és a kórháziszonyban szenvedő páromat is sajnáltam, segítséget követeltem, fájdalomcsillapítót. Az orvosomat erről már úgy tájékoztatták, hogy epidurális érzéstelenítőt kértem (ki sem ejtettem a számon!). Az infúziót a belső könyökömbe kötötték be, a csövet csak a kórházból távozáskor vették ki, pedig a szoptatást is nehezítette számomra! A szülés (kitolási szakasz) 4 óra volt, állítólag az epidurális miatt, végül a vákum is előkerült. 41 évesen 1. gyereknél (aki valószínűleg egyke is marad) egy “bababarát” kórháztól nem tartom elfogadhatónak a rendszert és a túl sok szülő nőt felhozni mentségnek, amikor az én fogadott szülésznőm a szabadnapján jött be hozzám. A gyereket mérések és vizsgálatok után a testemre tette, de nem mellre… A szülést követő 3 napon nem volt ideje egyszer sem meglátogatni! Már sajnálom, hogy nemcsak bonbont adtam neki, mert a szülést megelőző hetekben a CTG-vizsgálatoknál sem sokat mondott, nem igazán készített fel a szülésre. A csecsemős nővérek és orvosok szintén a túlterheltségre hivatkozva segítettek csak ímmel-ámmal (2-3- óránként mentem, szóltam, kérdeztem!), és egymásnak ellentmondóan… nem is csoda, hogy olyan kevés tejem volt, hogy az első otthon töltött éjszaka felváltva sírtam a gyerekemmel: bababarát kórház= mindegy mennyi a saját tej, tilos a tápszer, otthon majd lesz valahogy, az már nem a kórház gondja!??? A szokásos 10% helyett 16%-os súlyveszteséggel, besárgulva, aluszékonyan (merthogy nekem is, a gyereknek is vashiánya is volt) jöttünk haza!
    Én orvost választottam, így a kórház és a szülésznő is adott volt, de ha újra kezdhetném, több időt fordítanék a szülés körülményeinek a megismerésére, és intézményt választanék. Barátnőim, ismerőseim is fogadott szülésznővel szültek, de velük ott volt a szülésznő! Velem nem!
    Igencsak rájuk férne, mármint a szülésznőkre egy olyan képzés is, hogy attól hogy az ember lánya később szül, az 1. gyerek, 1. szülés neki az 1., nem úgy, mint a futószalagszerű rendszerben dolgozó osztályos szakszemélyzetnek!!!!

Comments are closed.