„Úgy gondoltuk, hogy belevágunk, lesz, ami lesz.”

Brigi és István a távolsági buszon ismerkedtek meg, 4 évvel ezelőtt. A fiatalok hamar eldöntötték, hogy kisbabát szeretnének, tavaly nyáron meg is született lányuk, Krisztina Adelina. A történet eddig hétköznapi, ám mindezt megváltoztatja az a tény, hogy a pár mindkét tagja látássérült. Bár életvezetésük emiatt eltér a többi emberétől, nekik is az a céljuk, mint minden más felelős szülőnek: szeretetben felnevelni kislányukat és a lehetőségekhez képest mindent megadni neki.

A családot az egyik legmelegebb nyári napon látogattuk meg székesfehérvári otthonukban. Az önkormányzati lakás a külvárosban található, a ház legfelső emeletén. Előszoba, fürdő, konyha és egy nagyobb szoba, itt éldegél Brigi, István és a tündéri kis Lina. A kislány látása tökéletes, ő épp olyan érdeklődő és eleven, mint a többi korabeli baba. Az interjún aktívan részt vesz, szülei figyelmét folyamatosan magára vonja, imád a középpontban lenni. A szót először a családfő, István viszi, őszintén, lendületesen mesél magukról.

Tóth család

– Hogyan döntöttétek el, hogy babát szeretnétek?

– Körülbelül 3 éve elhatároztuk, hogy mi nem fogunk azok közé fogunk tartozni, akik még 35-37 évesen is csak tanakodnak ezen a kérdésen. Úgy gondoltuk, hogy belevágunk, lesz, ami lesz. Néha azért tényleg fogjuk a fejünket, hogy bizonyos dolgokat, hogy oldjunk meg, de úgy gondolom, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

– Mit szólt a család a döntésetekhez?

– Először megdöbbentek, de aztán, amikor látták, hogy biztosak vagyunk abban, hogy ezt akarjuk, elfogadták és megígérték, hogy segítenek, amiben csak tudnak.

Miben segítenek?

– Gyakorlatilag mindenben: ügyeket intézni, takarítani, főzni. Szombatonként vigyáznak Linára, ilyenkor mi is ki tudunk ruccanni, kikapcsolódunk. Anyagilag is támogatnak minket, amennyire csak tőlük telik.

Mindkettőtök szülei élnek?

– Igen, szerencsére négy nagyszülő van, és azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, nélkülük nem bírnánk mindent megoldani.

Brigi, kérlek, mesélj arról, hogyan született meg Lina!

– Tavaly június 21-én született, 18 óra két perckor. Apás szülésnek indult, de császár lett a vége. A magzatvíz már éjjel elfolyt, de nem indultak meg a fájások, ezért megindították a szülést. Később a szívhangok romlása miatt az orvosok a műtét mellett döntöttek.

István: 3250 gramm volt a súlya és 9-es az Apgar tesztje!

Tudtad őt szoptatni?

– Sajnos nem sokáig szoptattam, eleinte nehezen ment, aztán mire kezdtem belejönni, 2-3 hét után elapadt a tej.

Tóth család
Ki segített Neked az első időkben?

– Akkor még otthon laktunk, Dégen, anyukám sokat segített. Nem azt mondta, hogy hagyd, majd én megcsinálom, hanem türelmesen megmutatta, mit hogyan kell. Eleinte például a bodyt lefelé húztam, anyukám mutatta meg, hogyan kell felfelé levenni a babáról.

Hogyan teszed tisztába Linát?

István: Szebben csinálja és jobban, mint én az biztos. Alaposságra törekszik, mindenhol megtörli, még ott is, ahol éppen nem kell.

Brigi: Nem két-három törlőkendőt használok el, mint egy látó ember, aki látja, hogy van-e ott még valami vagy nincs. Inkább többet, mint kevesebbet.

Ki tanította ezt meg neked?

– Amíg várandós voltam, eljártam egy vak házaspárhoz, akiknek két lánya van. Ők mutatták meg a pelenkázást egy játék babán. Amikor megszületett Lina, hamar rájöttem, hogy azért a játék baba és az élő baba teljesen más. A játék baba nem kapálózott.

– Vannak még olyan kisgyerekes ismerőseitek, akik szintén látássérültek?

– A régi osztályfőnökömnek van egy lánya, vele szoktam beszélgetni, e-mailezünk.

Ez hogyan történik?

– Van egy beszélő program, amit rá lehet telepíteni számítógépekre, laptopokra és telefonokra. Ugyanazt mondja el, ami a képernyőre ki van írva.

Amikor egyedül vagy Linával, hogyan tudod kontrollálni, mit csinál éppen?

– A hangok alapján. Amikor szaladgál vagy sétál, hallom, hogy az ablaknál van, vagy az ajtónál. Ha ráz egy csörgőt, akkor tudom, hogy az van nála, de ha nagyon csendes, akkor odamegyek, megnézem, mi tart a kezében, néha a száját is ellenőrzöm, nem kapott-e be valami kis darabot, ami szerencsére nagyon ritkán fordul elő.

Látom, nincs elől semmi, ami veszélyes lehetne. Gondolom, folyamatosan elpakoltok mindent.

– Igen, ez így van.

Járókát nem használtok?

– Régebben használtunk, de Lina egyszer felborult vele, úgyhogy eltörtek a járóka lábai. Szerencsére nem esett baja.

– El tudod vinni egyedül sétálni?

– Sajnos a környék nem biztonságos. Nem szívesen megyek ki egyedül, Istvánnal együtt szoktunk sétálni. A városközpontba a helyi buszjárattal lehet bejutni.

– Mit a legnehezebb most megoldani a babával?

István: Ez a hőség őt is megzavarja. Félünk kivinni, nehogy napszúrást kapjon. Inkább 5-6 óra felé szoktunk lemenni egy kicsit, árnyékos helyre.

Ha kiviszitek, hogyan felügyelitek?

– Babakocsiba szoktuk tologatni, vagy a lépcsőházban játszunk vele.

István, úgy tudom, hosszú idő után sikerült elhelyezkedned. Hol dolgozol?

– Egy liftkarbantartó cégnél vagyok diszpécser, a munkakörömbe tartozik a város különböző pontjain a liftekbe beragadt emberek felkutatása és mentésének megszervezése. Változó beosztásban dolgozom, este 8-tól reggel 6-ig. A kolléganőmmel felváltva van szabad hétvégénk.

– A  Facebookon rendezett gyűjtés kapcsán a Rólatok készült kép bejárta az internetet. Megkaptatok mindent, amire szükség volt?

– Igen, sok mindent kaptunk, többek között új ágyakat, mi is és Lina is. Az előző ágya veszélyes volt, mert tudott vele hintázni. Amire még nagy szükségünk lenne, az egy energiatakarékos mosógép.

A segítség néha nem várt úton érkezik…

– Szabados Norbert, székesfehérvári festő készített egy képet Lináról, amit az interneten licitre bocsájtottunk. Ennek kapcsán a fehérvári tévé felvett rólunk egy anyagot, és a riporter megkérdezte, mire költenénk a pénzt. Elmondtam, hogy kellene nekem egy mínusz 9-es szemüveg, ami nagyon drága, és nincs rá pénzem. Másnap az operatőr felhívott, hogy a felesége látszerész, és ingyen elkészítik nekem a szemüveget.

Brigi és István tehát gondolt egy merészet és belevágtak a nagy kalandba, a gyerekvállalásba. Ahhoz is van bátorságuk, hogy amikor kell, segítséget kérjenek. Sokan, sokféleképpen segítettek, segítenek. Arra a kérdésre, hogy akarnak-e még gyereket, István azt felelte, még meglátják, hogy alakul. Gyakorló anyaként úgy gondolom, gyereket nevelni nem könnyű. Akkor sem, ha mindenki egészséges. Akkor sem, ha nagyon kedvezőek az anyagi körülmények. Vannak, akik azonban minden nehézség ellenére vállalkoznak erre a feladatra, ami a legnagyobb boldogságot hozza el nekik.

Wilcsek Médea

Fotók: Adrián Zoltán

Szólj hozzá Te is!

1 KÉRDÉS

  1. Egy pillanatra azt gondolnám felelőtlenség, de végig gondolva miért ne járna ki nekik is az a csoda ami legtöbbünknek meg adatik. minél mélyebben boncolgattam a kérdést rájöttem, hogy sok látó szülő van akiknek nem kéne még gyerek, mert messziről látszik, hogy nem értékelik igazán ezt a kincset. Ha valaki hátrányos helyzetben van még inkább éhezhet azokra az örömökre ami másnak természetes. Végül azt is be kell látnom, hogy éppen én magam csak heti apa vagyok, és csonka családban nő fel a lányom. Szóval gratulálni tudok, és sok további örömöt kívánok a családnak!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..