Néhány hete megkezdődött újra az oktatás, ami több szempontból sem egyszerű folyamat. A legtöbb iskola normál módon kezdte meg a tanévet, máshol hibrid oktatás van, esetleg online módon tartják az órákat. Ez nem csak iskoláról-iskolára eltérő, de oktatási intézmény típusa (általános-, középiskola, egyetem) alapján is változhat.
Milyen nehézségekkel álltunk vagy állunk még most is szemben?
A legtöbb családban bőven okozott kellemetlenséget az előző néhány hónap, különösen a nyári szünidő előtt, tekintve, hogy a legtöbb diák, legyen bármilyen korú, otthonról kellett tanuljon. Ezért nagyon sok szülőnek extrém mennyiségű szabadságot kellett kivenni, arról pedig már ne is beszéljünk, hogy volt arra is példa, hogy hozzátartozó, közeli családtag, baráti kör hiányában ne adj isten – nem volt kire hagyni a gyermeket.
Mindezen felül még úgy gondolom most is akadhat olyan család, ahol nem megengedhető az anyagi korlátozottság miatt, hogy a megfelelő elektronikai eszközök biztosítva legyenek a gyermek, szülő számára. Ebben az időszakban mégis nagyon nagy szükség volt rá, hogy legalább 1 számítógép, laptop legyen otthon. Ha pedig nem csupán egyedüli gyermeket, hanem testvéreket neveltek a szülők, még több probléma adódhatott.
A jelenlegi nehézségek viszont…
…nem csak abból állnak, hogy nincs megfelelő eszköz vagy éppen nincs, aki otthon maradjon a gyermekkel, mert ahogy fentebb is szó esett róla, nagyon sok helyen már élesben megy a tanítás vagy éppen hibrid oktatás zajlik, ami a nagy létszámos órák esetében online jelenlétet igényel, a kisebb létszámos órák esetén pedig fizikális iskolán belül tartózkodást.
Jelenleg a fent említett problémák sokasodása mellett, az újrakezdés is gondot okozhat, különösen azon intézményekben, ahol hibrid oktatás vette kezdetét.
Újra megszokni a tömeget
Vegyünk egy olyan diákot, aki betartott minden a karantén alatt felmerülő szabályt, nem találkozott a barátaival és nem ment el sehová, ahová szeretett volna. Két szóval: otthon maradt. Habár eleinte felmerülhet az újra találkozás izgalma, éppen ezen a módon szintén előfordulhat szorongás érzése is azért, mert most mindent újfent fizikálisan, az osztályban kellene megoldani, ráadásul új szabályokkal. Minden újdonság okozhat kellemetlenséget, különösen azok számára, akik nem szeretik az új dolgokat vagy éppen nem szoktak hozzá a változásokhoz.
Sőt! Lényegében az a két érzés sem zárja ki egymást, hogy az adott fiatal egyszerre várja az új tanévet és egyszerre féljen tőle. A jobbik esetben a félelem csak elenyésző, nem gyakorol nyomást az illetőre, ámde előfordulhat az is, hogy az ijedelem jóval erősebb, mint az izgatott öröm. Ebben az esetben pedig bőven problémára adhat okot a furcsa újdonság végett érzett szorongás.
Nem minden diák képes megfelelő módon kezelni a szorongás érzését, mivel ez éppen egy olyan érzelem és tapasztalat, melyet a legkevésbé sem egyszerű a helyén kezelni. Sok-sok esetben egy felnőtt embernek is meggyűlik a baja a saját démonaival, nemhogy egy gyermeknek, aki még csak most tanulja, hogy miként kellene alkalmazkodjon.
- Vissza az iskolapadba felnőttkorban, avagy a jó pap is holtig tanul
- Házi feladat végzése kevesebb munkával – lehetséges
- Egyre többen veszik online az iskolaszereket
- Szervezik a tanszergyűjtést nagycsaládosoknak
- Vajon lesz csúsztatott iskolakezdés?
- Újrakezdés, avagy az új tanév kezdete
A maszk állandósult használata
Ha nem volna elég, hogy egy új élethelyzetbe csöppen diák és felnőtt egyaránt, jelen van a maszkhasználat (nagyon sok helyen) kötelezősége, mellyel csak jobban rásegítenek a kellemetlen érzések kialakulásához. Nyilván mindez az emberek egészségét védené, nem is erről van szó, hanem arról az érzésről, amit egy diák vagy éppen oktató kénytelen megszokni a rendkívüli helyzet miatt.
A legkevésbé sem könnyű általános-közép iskola alatt egy 45-50 perces vagy egyetem alatt egy laza 1,5 órás tanórát MASZKBAN végig ülni, de még inkább nehézkes azt maszkban végig oktatni. Emelem kalapom azok előtt az oktatók előtt, akik erre képesek.
Két „helyen” is teljesíteni kell
Már említettük a helyenkénti hibrid oktatást, ami egészen pontosan az online és rendes tanórák váltakozását jelenti, főként egyetemisták esetén. A legtöbb egyetemen, ahol ezt bevezették, elvileg igyekeztek csökkenteni az ingázások számát: ezalatt arra gondoltak, hogy a diáknak ne kelljen egyazon napon online óráról mondjuk beutaznia az egyetemre. Ámde ez sajnos sok esetben nem sikerült és diákok sokaságának kell otthonról, albérletből, koliból a suliba utazni, majd újra haza, hiszen a következő tanóra már online szerepel a kurzusok között.
Így egyrészről otthon is teljesít a diák, a családi fészek melege immáron osztályteremmé változik és az iskolában is teljesíteni kell. Ez a kettősség megterhelő tud lenni, hiszen nincs, ami fejben kettéválassza a sulit a családi környezettől. Ez pedig azért baj, mert módfelett fontos, hogy az otthon egy olyan hely legyen, ahol lehetősége nyílik a diáknak arra, hogy megpihenjen. Ezt pedig már-már lehetetlen úgy, hogy közben mindenhol tanórák várnak rá.
Az újrakezdés temérdek nehézséget hozott a diákság, szülők, oktatók életébe, az extrém helyzetekhez sokan nehezen alkalmazkodnak, ámde idővel majdcsak ebbe is belerázódunk.
