A várandóság, a szülés, a gyermekek gondozása összetett folyamatát is számtalan előírás, tilalom kísérte, ami az anya és a csecsemő egészségének megőrzését célozta. Különböző jelekből igyekeztek megjósolni a gyermek nemét, és mágikus cselekedetek egész sorával próbálták befolyásolni a gyermek jövőjét.
A szülő nőt, valamint az újszülöttet tisztátalannak, védtelennek tartották az ártó hatalmakkal szemben, ezért az első időszakban különösen fontos volt az anya és a gyermeke mágikus védelme. Az újszülött a keresztelő révén vált a falusi társadalom és az egyház tagjává. A gyermekágyas időszak az anya avatásának egyházi szertartásával zárult.
Terhesség
A paraszti társadalomban a hagyományos felfogás szerint a terhesség az élet természetes velejárója volt, ezért nem számított kímélettel, kiváltságokkal járó rendkívüli állapotnak. A terhes nő is kivette a részét a legnehezebb munkákból, tennivalói esetleg csak az utolsó hónapokban csökkentek, de csak akkor, ha volt a családban olyan, aki átvette a feladatait. Általános nézet volt, hogy a hajlongás, a fizikai munka jót tesz a terhes nőnek, és minél többet mozog, annál könnyebben fog szülni.
Ma is általánosan ismert hiedelem, hogy ha a várandós asszony megkíván valamit, abból feltétlenül ennie kell. Ez azonban a gyakorlatban nem jelentette azt, hogy a terhes nő többet vagy jobb minőségű ételt evett volna. Gyakran a megkívánt ételből csak egy-egy falatot kapott be, és általános vélemény volt, hogy nem jó sokat ennie, mert túlságosan nagyra nő a gyerek, és nehezen fogja megszülni. Ha már látszott rajta, hogy gyereket vár, mulatságba nem járhatott, és visszahúzódó, csendes viselkedést vártak tőle.
A terhesség egész lefolyása alatt a legfontosabb kérdés az volt, milyen nemű lesz a gyermek. A hagyományos felfogás a fiú gyermeket tartotta értékesebbnek, így természetes volt, hogy a szokások, mágikus eljárások fiú utód születését próbálták elősegíteni. Például a vőlegényes házhoz érve a menyasszony ölébe fiút ültettek, vagy a nászéjszakán az ágyba férfi ruhadarabját, az ágy alá pedig szerszámot helyeztek. Úgy vélték, hogy bizonyos viselkedési formák is hatással lehetnek a gyermek nemére: ha az asszony nyitva felejti a száját, akkor lánya születi, vagy ha a bal oldalára fordul, akkor fia fogan.
Számtalan előjelből próbálták megjósolni a születendő gyermek nemét. Ha a terhes nő savanyút vagy szalonnát kívánt, fia, ha édeset vagy tésztafélét, akkor lánya születik. Az előreugró, hegyes has fiú, míg a széles csípő és a gömbölyű has lány születését sejtette. Ha jobb oldalon rúg a magzat, akkor fiú, ha bal oldalt, akkor lány várható. A korán vagy időben születő gyermek inkább lány lesz, mert azok ügyesek, az időn túl születő gyermek pedig inkább fiú, mert azok lusták.
A gyermek egészsége
A terhes nő viselkedését szabályozó előírásokkal, tiltásokkal sokszor a születési rendellenességeket igyekeztek megelőzni, de ezzel biztosítani kívánták a gyermek egészségét, normális fejlődését is. Úgy tartották, ha bármi szokatlan, ijesztő jelenséget lát az asszony, a gyermek majd ahhoz lesz hasonló. Ezért fontos volt, hogy a nő eleve kerülje az olyan alkalmakat, ahol ilyesmit láthatna, és ha már bekövetkezett a baj, gondoljon állapotára, ami semlegesítheti az ártalmat. Ha az asszony esetleg meg is ijedt, megöntötték.
Néhány általánosan ismert hiedelem, mit nem volt szabad a viselős asszonynak a születendő gyermek érdekében: letagadni a gyermeket, mert néma lesz; rácsodálkozni valami rémisztőre, mert csúnya lesz; kutyába, macskába rúgni, mert szőrös lesz; ha ráesik valami, odakapni, mert anyajegy lesz a gyereken; csorba edényből inni, mert görbe lesz a gyerek szája; tököt lopni, mert kopasz lesz a gyerek; hagymás, hüvelyes ételek fogyasztani, mert pattanásos lesz.
Bizonyos mágikus cselekedetekkel a gyermek majdani külsejét is igyekeztek befolyásolni. Például, ha a menyasszony a vőlegényes házba lépve felnézett a kormos kürtőbe, fekete szemű gyereket akart. De általános szokás volt az is, hogy a várandós asszony hajas kukoricát lopott, hogy szép, dús haja legyen a gyerekének.
Felkészítés a szülésre
A könnyű szülésre is igyekeztek felkészíteni a várandós nőt. Gyakran böjttel, imádsággal próbálták a szerencsés szülést biztosítani, de természetesen ezen a téren is ismert volt számtalan hiedelem, ami a könnyű szülést volt hivatott biztosítani. Például lakodalomkor, a menyasszony-búcsúztatás alatt háromszor megoldatták a vőlegénnyel a gatyamadzagját, vagy tilos volt a terhes nőnek ruhaszárító kötél alatt járkálnia, nehogy a gyerek nyakára tekeredjen a köldökzsinór.
A vallási, mágikus felkészítés mellett azonban hiányzott a terhesség, a szülés reális, biológiai megismertetése a leendő anyákkal. Minden, ami a szexualitással, a nemiséggel kapcsolatos volt, tabu témának számított a parasztság körében, így a fiatal lányok teljesen tapasztalatlanok voltak a tekintetben, hogy mit jelent a terhesség, a szülés reális valójában.
Pákay Viktória néprajzkutató
Fotó: pixabay.com
