Várnai Zseni: Altató

varnaialtato.jpg

Az aranynap eltűnt
Aranyhatár szélén,
Ezüsttüzek gyúlnak,
Aludj, fiam, békén.
Két szemem pillái,
Mint ónpilleszárnyak,
Mind mélyebben járnak,
Mind lassabban szállnak;
Adj egy nyugodalmas,
Egy csöndes éjszakát
A fáradt anyádnak.

Aludj, fiam, aludj!
Virradattól éjig,
Az én időm fáján
Pihenés nem érik.
A napom derekát
Kenyér után gyötröm,
És onnan remegek
Érted, pici gyöngyöm:
Betakargatnak-é?
Nem hagynak-e éhen,
Nem rísz-e utánam,
Én kisebbik vérem?
A lelkem, a gondom,
Mindig, mindig nálad,
Piciny ajkad után
Teli keblem lázad,
Piciny ajkad után
Teli keblem csordul,
Be sok is, elég is
Az anyai gondbul.

Aztán lelkendezve
Hozzád hazatérek,
Szerelmes szívemre
Ráölellek Téged.
Étetlek, feresztlek,
Bubázlak fehérbe,
Elgügyögünk lágyan,
Senki meg ne értse.
Este elringatlak
S őrködve vigyázok,
Meg ne rövidítsék
A délesti álmod,
Csitítom mesével
Kis öregebb véred,
Hangos játszi szóval
Föl ne verjen Téged,
Föl ne verjen Téged.

S mire az én napom
Pihenőre érne,
Lásd, félve gondolok
Virrasztó éjfélre
S két szemem pillái,
Mint ónpilleszárnyak,
mind lassabban szállnak,
Mind mélyebben járnak;
Adj egy nyugodalmas,
Egy csöndes éjszakát
A fáradt anyádnak.

 Fotó: Lovas Jusztina

hirdetés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .