Tavasz, 20 fok, napsütés… az utolsó pillanatban érkeztél! Már-már kezdtünk elveszni a délutáni társas- és memória partik végtelennek tűnő tengerében. A mit is csináljunk bölcsi, ovi utáni kérdésre ezentúl nem kell rákészülnöm és a téli hónapok rám nyomta fásultságot sem kell többé lepleznem. Vége!
Elő a bringákkal, kis motorokkal, homokozó lapátokat és indulás a játszótérre! A 8 réteg ruhától is megszabadultunk, ismét lehet sétálgatni, virágokat, bogarakat nézni. Indulhat a gyűjtögetés; kavicsok, növények, botok, bármi. Jóval könnyebb rávenni magunkat egy délutáni csavargásra, céltalan lődörgésre, csupán egy nagyobb táska kell hozzá, amibe eltesszük a reggel még indokoltan viselt, tavaszi kabátokat.
A szabadság érzése szinte lüktet bennünk, talán a tavasz az az évszak, amikor a leginkább egy energiaszintre kerülünk az örökmozgó gyerkőceinkkel. A hirtelen jött fáradság hamar tovaillan és reggel már tele energiával ébredünk. Ilyenkor valahogy a gyerekek is együttműködőbbek, főleg, ha a délutáni csavargás vagy a fagyi a tét.
Játszótér-grund
Vannak olyan környékbéli anyukák, akikkel időnként találkozol, egy-egy köszönöm, hogy vagytok? erejéig. Van pár, akikkel rendszeresen összejártok, de a legtöbbel igazán csak a játszótéren „pendültök egy húron”. Abban a mikrokörnyezetben, ahol a gyerekek össze-vissza futkosnak, a homokozó szettek kézről kézre járnak, a táskából előkerülő nasira egész csoport gyerkőc repül rá… Ott, valahogy kicsit, minden gyerek mindenkié; ha kérik meglököd őket a hintán, készítesz nekik egy homokvárat, segítesz felmászni a mászókán, sebtapaszt adsz az apró bibikre. Igen, a játszótér olyan, mint egy régi kis falu, ahol az egymással szembe találkozók váltanak pár szót, fény derül egy-két pletykára és a másik gyerekére épp úgy vigyázol, mint a sajátodra. Természetesen vitás helyzetek, itt is előfordulnak; nehéz mérlegelni, hogy mely’ az a pont, amikor még hagyni kell a gyermekedet és melyik az, amikor ki kell emelned vagy épp közbe kell lépned. Bizony, a játszótér világa egyszerre adja meg a szülőknek a nyugodt padon ülés és a sürgő-forgó intézkedések lehetőségét.
A nap végén a gyerkőcök szinte pikk-pakk kidőlnek, ritka, mikor a lakásban kell kergetni őket. A kinti nagymozgás tehát, egyet jelent a nyugodt felnőtt estékkel. Éljen a tavasz!
