Velem is megtörténhet?

A minap egy céges kerti partin egy testvérpárral beszélgettem. A 9 éves A. lelkesen mesélte, hogy az iskolában furulyázni tanul, és később majd fuvolázni is szeretne. A 6 éves M. pedig még óvodás, de már ismerkedik a zongorával.

Ahogy belemélyedtünk a beszélgetésbe, elmeséltem A-nak, hogy ha ügyes lesz, és szépen fog már fuvolázni, zenekarban is játszhat, lehet sok fellépése, utazhat vidékre, külföldre, olyan különleges élményekben lehet része, amit csak zenei közösségben tapasztalhat meg. Meséltem neki, hogy az én Zsombi fiam már évek óta hegedül zenekarban, mennyi felé járt, milyen jó dolga van. M. csak hallgatta, hallgatta, és egyszer csak felém fordult, és megkérdezte:

– Velem is megtörténhet?

A fiam zeneiskolájában szülőként aktívan részt veszek az eseményekben, fotózok, szervezek, segítek ahol tudok. Természetesen figyelemmel kísérem az aktuális eseményeket, és mivel a zeneiskola Facebook-oldalának szerkesztésébe is besegítek, igyekszem naprakész lenni. A napokban zajlott le a felvételi, és lestem, mikor kerül ki a weboldalra az új növendékek névsora, hogy kitehessem a Facebookra is. Amikor megláttam a névsort, nagy örömmel olvastam. Szinte minden második-harmadik név ismerős volt. Ezek a gyerekek néhány éve még az én zenebölcsis foglalkozásaimra jártak, hosszú hónapokon-éveken keresztül hétről-hétre mondókáztunk, énekeltünk, játszottunk együtt. Már abban az időben is sok szülővel beszélgettem a későbbi zenetanulásról, és most eljött az ideje, hogy ezek a gyerekek komolyabb ismeretséget kössenek a zenével.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyi részem lehet abban, hogy ezek a gyerekek eljutottak a zeneiskoláig? Nyilván soha senki nem fogja tudni ezt pontosan megmondani, ezért megbeszéltem magammal, hogy ha csak egy egészen kicsi is, akkor már érdemes volt csinálni, és büszke lehetek magamra és rájuk is.

Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném mindenkinek a zeneiskolát, legalább 2-3 évig. Nem kell zenészt faragni mindenkiből, nem ez a cél, de egy olyan világot nyit ki a gyerekek előtt, ami pótolhatatlan. Olyan pozitív adalékokat ad a személyiségükhöz, amit máshol nem kaphat meg. Olyan érzelmi pluszt jelent, ami egy életre magabiztosságot adhat. A későbbiek során pedig, zenekarba kerülve egy új világ nyílhat meg előttük: a közös fellépések, az utazások, a közös élmények felejthetetlen emlékekké válnak. Legyen az akár instrumentális, akár vokális zene: mindenképpen kihagyhatatlan volna a gyerekek formálódó személyiségének szempontjából.

Ezt üzenem, innen, a Babafalváról M-nek:

Igen!

Veled is megtörténhet!