Vigyázz, kész, rajt: Karácsony!

karácsony, karácsonyi készülődés, kisgyerekes karácsony

A startpisztoly eldördül, és ezzel végérvényesen és visszavonhatatlanul kezdődik az ünnep. Vagy mégsem? Mármint ugyan kezdődik, de valahogy mégsem igazi az ünnep? Mint sok minden más, ez is csak rajtunk múlik! Idén se essünk abba a hibába, hogy a Karácsony a meghitt együttlétek helyett csak a hosszú listák és a végeláthatatlan feladatok nyomasztó halmaza legyen.

Persze, ilyenkor mindannyian elkerülhetetlenül listát írunk az ajándékokról, az ünnepi asztalra kerülő finomságokról, az előkészületi teendőinkről, az ünnepi látogatók és látogatások menetrendjéről. És talán sokan vagyunk, akik próbáljuk belepréselni az utolsó éjszakába az összes addig el nem végzett teendőnket is, hogy végre – még mielőtt gombóccá gyűrve a kukában végezné – egy nagy pipát tehessünk a listánk minden sorához.

Nem érdemes önmagunk árnyékaként, szűkre nyitott szemmel és megfáradt, cseppet sem őszinte mosollyal köszönteni az ünnep kezdetét jelző csengettyű hangjait. Törekedhetünk idén is a tökéletesre, de nem tanácsos túlfeszíteni az időkorlátaink szabta határokat. Ha a lehetőségeink most éppen csak úgy engedik, akkor tudjunk megelégedni a tökéletes helyett az éppen elég jóval is. A harmadik fogásnál és akár a második süteménynél is sokkal fontosabb az egymásra fordított hasznos idő.

Évről évre már az ünnepek előtti időszakban is egyre inkább megfigyelhető egy feszült, stresszes közérzet kialakulása, amit persze nem tudunk később sem egy mozdulattal lerántani és magunk mögött hagyni sajnos a karácsonyfa fényeiben csomagot bontó gyermekeink, családunk körében sem.

Ha végre átvergődtük magunkat az ajándék- és a fenyőfavásárlás hektikus útvesztőin, akkor következik a takarítás, a főzés, a csomagolás, a karácsonyfadíszítés. Ez utóbbit még megelőzi az összetekeredett izzósorok kigubancolása, a pótégők örökös és nyomtalan felszívódása a lakásban, és még sorolhatnám.

Közben a gyerekeket is el kellene vinni otthonról – a kisebbeknél szerencsés esetben ezt kiválthatjuk egy jól időzített délutáni altatással –, hogy az ünneplőbe öltöztetett fenyőfa és a csillogó-villogó ágai alatt meglapuló ajándékok tényleg valóságos meglepetésként érjék őket. Ez utóbbit nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Ne siettessük a mentális felnövekedésüket! Hagyjuk megélni számukra minél tovább a varázslatos gyermeki mesevilág élményeit. A mi közreműködésünk nélkül is mindegyik elérkezik majd abba a korba, mikor e mesevilágból önszántából, és főként teljes biztonsággal lép ki a valóságba. S akkor már bátran nyithatunk egy új fejezetet a karácsonyi készülődések terén.

Addig is törekedjünk arra, hogy ne csak külsőségeiben, hanem saját belső nyugalmunkkal, türelemmel, egymásra való őszinte odafigyeléssel és sok-sok beszélgetéssel, mesével, közös játékkal ünnepeljünk az elkövetkezendő napokban.

hirdetés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .