„Vissza akarom kapni a hasamat!” – szülés utáni szétnyílt hasizom műtét

Igen, szeretném visszakapni azt a szép, lapos, de leginkább egyforma felszínű pocakomat, ami a gyerekek előtt is volt. Így hát belevágtam, és kés alá feküdtem, egy normál kórház, normál sebészeti osztályán. 1 héttel a műtét után, elmesélem Neked, mi vár Rád, ha erre adnád a fejed.

Mint az első, a második szülésem is császármetszés lett -nem, nem én akartam, így alakult. Ez a heg sosem zavart, örültem, hogy mind én, mid a gyerekeim egészségesek. Ami viszont zavart, az a testem kissé fentebbi részének alakulása. Hiába fogytam vissza, a pici pocak csak nem akart eltűnni. Egy idő elteltével már a köldököm is fellázadt, és csúnyán elkezdett kidudorodni. Konkrétan a hasam közepén volt egy mély árok, amit behúzva sem tudtam eltűntetni igazán. Edzés után mindig fájt, és úgy néztem ki, mint egy 2-3 hónapos kismama.

Szétnyílt hasizom, köldöksérv

Betelt a pohár, ez már biztos, hogy nem normális – gondoltam -, a gép elé vetettem magam és keresgélni kezdtem a neten. 10 perc elteltével megvilágosodtam, de ez nem töltött el valami jó érzéssel.

1. Az első felismerés a kidudorodó köldököm kapcsán ért. Ahogy benyomtam az ujjammal, egy kis mélyedés volt érezhető. Köldöksérv.
2. A második az „árkos” hasi résznél történt (rectus diastasis). Szinte a császáros hegemtől egészen a köldököm felett 7-9 centire nyitva volt a hasizmom – jobban mondva, ezen a részen nem zárult ismét össze. 2-4,5 cm közötti távolságokat tapintottam.

Kiváncsi vagy, hogy Neked is szétnyílva maradt-e a hasizmod? Kattints IDE!

Az orvos keresés kálváriája

Én nehezen indulok neki az orvossal kezdődő és végződő úton, így utána olvastam, hátha ezen lehet egy tornával javítani. Találtam is sok oldalt, ami tanácsokat ad – leginkább arra, hogy milyen gyakorlatokat NE végezzünk ilyen esetben -, de mivel mind azzal végződött, hogy keressünk fel szakorvost, gyógytornászt, ezzel hamar végeztem. Teltek a hónapok, majd végre rávettem magam, hogy meglátogassam a sebészeti rendelést. Itt egy kevésbé szimpatikus és empatikus orvoshoz volt szerencsém, aki állította, nincs nagy baj, alig érezhető a sérv, nem hiszi, hogy lenne ok a műtétre. 3 hónap múlva mentem aztán vissza kontrollra, ahol kaptam is időpontot a műtétre – sérv és hasfal rekonstrukció. Ám, volt egy rossz érzésem az engem műteni készülő orvos személyét illetően. Nem tűnt valami magabiztosnak. Ráadásul végig le akart beszélni róla, előtérbe helyezte és túlhangsúlyozta az esetleges komplikációkat. Igen, én is tudom, hogy így sincs nagy hasam, de szeretném visszakapni a régit, alig múltam 30 éves, szeretném én eldönteni, hogy milyen testben akarok élni. Szóval az elhatározás megtörtént, már csak egy orvos hiányzott hozzá. Azt tudtam, hogy a plasztikai beavatkozás – mely nem jár csak bikinivonalon heggel – nem járható út, hiszen irdatlan összegbe kerül, ráadásul nálam nem is kellett nagy bőrdarabokat kimetszeni. Csupán a hasam középről kellett némi kis plusz bőrt kivágni, hogy szép, feszes lehessen újra.

Végül a szülészem ajánlott egy sebészt, aki el is vállalt, és végre először valaki kedvesen és érthetően elmagyarázta mi is fog történni.

Dióhéjban; Helyrehozza a sérvet, utána azon a részen, ahol a hasizmom szétnyílt felvágja a pocakomat, és az izmokat fedő hártyát – burkot -, fogja összevarrni. Az így feleslegessé vált bőrt szépen kivágja, majd a sebet belső, felszívódó varratokkal fogja lezárni – a széleken normál, eltávolítást igénylőt használva. Így lesz egy vékony, hosszanti heg a hasamon.

Szétnyílt hasizom- és köldöksérv műtét

Számos alkalommal feküdtem már műtőasztalon, a császárok alkalmával a felkelés után egyből jöttem-mentem. Bírom a fájdalmat, gyorsan regenerálódok. Nem elrettenteni akarok senkit, de jobb, ha felköti a gatyáját, aki egy ilyen műtétre adja a fejét. Az első pár napban a fájdalom gyilkos.

Mivel jóval a köldököm felett is vágott a doki, így altatásban történt a műtét. Az ébredés után egyből fájdalomcsillapítóért könyörögtem a nővérkének, de utána se lett sokkal jobb. Hanyatt fekve csak úgy volt hozzávetőleg elviselhető, ha felhúztam a lábaimat –a teljes kiegyenesedés nagyon fáj, mert húzódik a seb. Ám, így pár óra alatt szétment a derekam – mert a kórházi ágyak nem épp a kényelmes kialakításukról híresek. Amikor jött az orvosom és megtudtam, hogy oldalra is fekhetek megkönnyebbültem, de itt jött a csavar; Miként is tudnék a hasizmaim bevetése nélkül oldalra pördülni, egy friss, hosszanti vágással a pocakomon? Nos, a válasz; A felhúzott lábakat egyszerűen eldöntöttem az egyik irányba, majd próbáltam ezzel egyidőben a felsőtestemmel is lekövetni. A hanyatt fekvésbe történő visszakerülés is hasonló elven működik, csak az valamivel jobban fáj. A műtét napján még nem kelhettem fel, így a nap az alvás-gyógyszerért való csengetés-felszisszenős helyezkedés háromszögében telt. Közben többször eszembe jutott, hogy mégis mi a jó fenének kellett ez nekem??? Annyira, de annyira fájt!

A műtét utáni élet

A műtét másnapján haza is engedtek – egy haskötővel, pár recepttel és egy búcsú fájdalomcsillapító pirulával. Otthon várt a két cuki gyerekem, akik nem tudtak átölelni, én őket felemelni vagy az ölembe ültetni, hívtak játszani, de anya örült, ha a kanapéig görnyedten elvergődött. Ez pedig nagyon rossz volt, de ők elég jól viselték. Másnap a doktoros játékban a lányom már az összes plüssállatnak a hasát vagdosta fel – gondolom, ő így dolgozza fel ezt.

Az ágyban alvás is kényelmetlen volt, fájt, ha így feküdtem, fájt, ha úgy feküdtem. A felkelésnél csak a vízszintbe való elhelyezkedés került nagyobb erőfeszítésbe és fájdalomba. Persze a császárok után volt már tapasztalatom, hogy miként is kell a kezeimre támaszkodva, a hasizmaim használatát szinte nullára csökkentve megtenni ezeket, a normál esetben önmaguktól értetődő mozdulatoka, ám ettől nem éreztem magam kevésbé úgy, mint egy tehetetlen űrlény, aki a Föld erős gravitációjával képtelen megküzdeni. A fürdés 1 hétig, úgynevezett cica mosdás; alul működik a tusoló hagyományos használata, felül viszont már bonyolultabb a dolog. Jó tudni, hogy lényegében az éjszakákat kivéve, végig rajtam van a haskötő – amit a férjemmel elneveztünk fűzőnek, mert az sokkal szexibb -, szóval ami a fűzőből kilóg, azt lehet megmosni, de vigyázva, nehogy vizes legyen, mert csak egy van, plusz a sebet se érheti víz. Aztán hanyatt fekvés, fűző le, majd jöhet az áttörlés, szintén nagy odafigyeléssel. Fárasztó és macerás. Naponta 2×20 percet ajánlott jegelni a sebet, hogy a duzzanat hamarabb fújjon hátraarcot – ez egyébként rendkívül jó érzés, szóval nem érdemes kihagyni.

A műtét óta a férjem és anyósom csinálnak itthon mindent; hozzák – viszik a kölköket, takarítanak, mosnak, pakolnak és kvázi kiszolgálnak engem. Mindketten nagyon megértőek és kedvesek, engem ez mégis kissé zavarba hoz. Nagyon köszönöm nekik ezt, a gyerkőceimnek pedig, a megértést és a hasammal szemben tanúsított odafigyelést. Remélem a 3. héten már én vihetem a gyerekeket oviba, bölcsibe, de most ezt még a segédeimre bízom.

Jelen állapot – 1 héttel a műtét után

Ma – azaz egy héttel a műtét után – láttam meg először, hogy miként is néz ki a hasam. Be kell vallanom, hogy nagy megkönnyebbülés volt, mert sokkal szebb, mint, amire számítottam. A heg elég vékony, a köldököm pedig ismét befelé áll. Ahogy láttam, ezt „újrapreparálta” a doki, mivel a vágásnál el kellett távolítson egy kis felesleges bőrt, de első ránézésre szép lesz.

A fűzőt 4-6 hétig kell viselni, a hasamat fokozatosan terhelve – így, a második héten már sétálhatok is lakáson kívül, Juhé! Már alig várom, hogy újra belekezdje az edzésbe! Végeredményben így, hogy volt sérvem sztk alapon ment az egész műtét, szerencsémre pedig, találtam ehhez az egészhez egy irtó aranyos és ügyes dokit is. Most már nem fáj annyira, bár a köhögés és nevetés még nem esik túl jól – de legalább nem csalnak könnyeket a szemembe. A görnyedt járásom is javul, bár a sebességemen van mit fejleszteni.

Úgy gondolom, ha szeretnéd visszakapni a régi hasadat, tégy érte. Nem lesz kellemes, sőt, iszonyatos lesz, de a műtét mindenképp megéri, ha nincs más választás.

Fotók: pexels.com, pinterest.com, saját

Erről a témáról az Ép testben… rovatban olvashatsz többet!