Cumizás – ujjszopás – leszokás – tiszta beszéd

Amikor a gyermek cumizni kezd, vagy szopja az ujját, a felnőtt világ rendszerint valami olyat lát ebben, amiről „jaj majd le kell szokni”. Gyakran halljuk a jó tanácsot is: „Inkább cumizzon, azt majd el lehet tőle venni, az ujjáról nehezen szokik le!” Igen ám, de „mi lesz, ha a cumitól meg szájpenészt kap?” És különben is, „a fogai majd össze-vissza állnak, pösze lesz, és még nagycsoportban is cumival a szájában fog beszélni”…

Megnyugtató érzés

Ha a gyermek szemszögéből nézzük a dolgot, akkor azonban egy nagyon fontos képességet rejt magában ez a tevékenység: azt, hogy képes vagyok megnyugtatni magam külső segítség nélkül.

Mindannyian szopó-reflexszel születünk, ami az életben maradás feltétele, hiszen ez segít, hogy megtanuljon az újszülött anyamellből táplálkozni, sőt, eleinte a kiskanálból is ezzel a reflexes mozgással tudják az ételt magukhoz venni a csecsemők. A csecsemő táplálkozása nem csak az étel elfogyasztásáról szól (ahogy jó esetben egy felnőtt táplálkozása sem), hanem örömforrás, az édesanyával töltött meghitt idő és kapcsolat is egyben. A szopóreflex, a szopizás önmagában is megnyugtató egy csecsemő számára. Mint mindenben, ebben sem vagyunk egyformák. Vannak csecsemők, akiknél ez a késztetés erősebb, akiknek több szopizásra van szükségük, mint amennyit a táplálkozás jelent.

Érdemes tehát abból kiindulnunk, hogy ez a szokás gyermekünk egyik fő nyugalomforrása, amit akár cumiról, akár ujjszopásról legyen szó, egészséges lelki fejlődés, biztonságos és törődő környezet mellett idejében (3-4 éves kor körül, de legkésőbb óvodás kor végére) abbahagy a gyermek.

Önállóság és higiénia

A cumizás és az ujjszopás is leggyakrabban már egy-két hónapos korban kialakul, vagy kialakítható azoknál a csecsemőknél, akiknek egyértelműen nagyobb a szopási igénye. A legtöbb csecsemő megtalálja az öklét, amit időnként kisebb nehézségek árán a szájához irányít, szopizni kezdi. Néha még ebben is segítségre szorul, de a cumizásban mindenképp: a cumit a szülő adja a gyermeknek, gyakran tartani kell, mert még könnyen kicsúszik a baba szájából, és csak több hónapos korban tanulja meg a baba, hogy a cumit megfogja, és önállóan a szájába tegye. Tehát az ujjszopás ilyen módon hamarabb jelent „önállóságot”.

Az ujjtól nem lehet szájpenészt kapni, viszont gyakori a sokat és tartósan szopó gyerekeknél, hogy ujjuk sebes lesz, illetve nem feltétlenül jó az sem, ha minden helyzetben, kézmosás nélkül szájukba veszik az ujjukat (pl. homokozás után, vagy járműveken…).

A cumitól lehet szájpenészt kapni, de az újabb fajta szilikon cumik ritkán okoznak ilyen problémát. Jó, ha több egyforma cumi van a háznál, így gyakran ki lehet főzni az egyiket. A több cumi akkor is jól jön, ha az egyik eltűnik, illetve éjszaka, ha a gyermek a kiságyban keresi a cumit, segítség lehet, ha több cumi van körülötte, így könnyebben ráakad egyre, amit a szájába tehet.

Beszédhibák melegágya

A fogazatra sajnos az ujjszopás általában nagyobb negatív hatással van, mint a manapság kapható, jól kialakított cumik. A szájpadlás boltozatának formáját is befolyásolhatja a sok ujjszopás, és a maradandó fogak növekedésére is hatással van, főleg, ha fogváltás idején is szopja még az ujját a gyermek. A fogazati eltérések gyakran vezetnek hanghibákhoz a beszédben.

A cumizósok viszont nagyon gyakran cumival a szájukban beszélnek, ami azért hajlamosíthat beszédhibára, mert a gyermek a saját beszédét nem hallja vissza, vagyis leggyakrabban a „cumis beszédét” hallja, és a beszéd tisztulásához a saját kiejtett hangjaink ismerete is szükséges. Ez az ujjszopós gyerekeknél is gondot jelenthet, bár gyakoribb, hogy ők kiveszik a szájukból az ujjukat, ha beszélnek.

Mindkét esetben fontos, hogy a környezet következetesen visszajelezze, hogy sajnos így nem értik, amit a gyermek mondani szeretne. Kérjék meg, hogy vegye ki a szájából az ujját/a cumit, és nagyon dicsérjék meg, hogy mennyivel szebben szól, ha úgy beszél.

Ha az ujjszopást és a cumizást is eleve az elalvás környékére próbáljuk szorítani, az a beszéddel kapcsolatos nehézségeket is megelőzheti, és a későbbi leszokásban is segíthet. A cumizásnál könnyebb a dolgunk, hiszen eleve kialakítható, hogy csak az ágyban cumizzon a gyermek, és ne legyen a lakás minden pontján egy-egy cumi, valamint az utcára se vigyük magunkkal a cumit. Az ujjszopásnál gyakori, hogy valamilyen rongyot, vagy pelenkát is szorongat a gyermek, ezt is lehet az ágyban tartani.

Ki kell várni

Érdemes tehát sportosan kezelni, ha a gyermek rászokik a cumizásra, vagy az ujjszopásra, és finoman, észrevétlenül a háttérből irányítani a dolgokat, hogy a későbbi elengedés, leszokás gördülékeny lehessen. Végső esetben 4 éves kor körül a gyerekeket már motiválhatja az, hogy az „okos nagyok” nem cumiznak/szopják az ujjukat.

Nem szerencsés azonban erőből, szankciókkal, netán keserű kenőcsökkel vagy cumi elkobzással gyorsítani ezt a folyamatot. Ha már elértük, hogy csak éjszakai alvásnál használja a gyermek a cumit/akkor szopja az ujját, akkor nappal ugyanúgy megbeszélhetjük, hogy hogyan zajlik majd az éjjel cumi/ujjszopás nélkül, mint ahogy a szobatisztaságnál is megbeszéljük, hogy a nagy gyerekek már nem hordanak pelenkát.

Ha a gyermek nagyon erősen ragaszkodik a cumizáshoz/ujjszopáshoz, és iskolás korban sem tud leszokni róla, akkor el kell gondolkodni azon, hogy mit pótolhat ez számára, miért nincs e nélkül biztonság érzete.

Képek: Freedigitalphotos.net, babycenter.com

Mentés

Írta:
Kiss Gy. Zsófia
hirdetés

13 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Sziasztok, jó lenne ha inkább azt írnátok meg, hogy mit lehet csinálni a sebes, kicumizott ujjacskákkal! Erre itt nem nagyon kaptam választ senkitől.
    Üdv.

  2. Pont ezekről esik nagyon kevés szó. Mi a helyzet azokkal, akik nem tanítják meg a pótcselekvéseket a babáknak?

    Erőszakkal már az újszülött-osztályon a még pár órás baba szájába berakják a cumit, mert ez teljesen evidens a legtöbb embernek. Utána meg erőszakkal veszik el. Elég erős ellentmondás, és még erősebb átverés/becsapás szegény gyerekekkel szemben. Nem értik, hogy amit az elején mi tanítunk meg nekik, az kicsit később miért rossz? Hiszen ebbe születnek bele. A cumiba és az ujjszopásba…

    És amit még sokat hallok, hogy nem szabad állandóan felvenni, „tutujgatni” a babát, mert megszokja…és előtte 9 hónapig mit szokott meg?

    Ellentmondások sorozata…ezeket kellene végre összegyűjteni, és nem divathullámokról beszélni…

    Legutóbb olvastam egy anyukától/szakértőtől, hogy azért beszélt mind a két gyermeke 2 évesen szépen és kerek mondatokban, mert nem gügyögtek nekik, hanem értelmesen beszéltek hozzá. Nálam érdekes módon ez nem vált be, egyik sem beszélt 2 évesen szép és kerek mondatokban, hiába beszélek velük, elmagyarázok nekik mindent, és tanítom őket…nem ennyire egyszerű a helyzet…

  3. A cikk jól körüljárja a „már cumizó gyermek” témát.
    Egy mondatot kicsit kiigazítanék:
    (Három gyermekem van, 2, 4 és fél, 6 és fél.)
    Pár hónapos csecsemőknél látom, hogy a szülő tuszkolja be a nyugtalan gyermeke szájába a gumit, a baba pedig kilöki, majd kezdődik előről, amíg a baba bele nem törődik abba, hogy nem kapta meg azt, amire szüksége lenne (kézbevétel, szoptatás, akár melege van…)
    Nekem nem ez a koncepció jut eszembe:
    „Ha a gyermek szemszögéből nézzük a dolgot, akkor azonban egy nagyon fontos képességet rejt magában ez a tevékenység: azt, hogy képes vagyok megnyugtatni magam külső segítség nélkül.”
    Inkább ez: Nem értenek meg, nem akarnak megérteni, akkor várok és el leszek ezzel magamban. Ebből aztán az idő múlásával kialakul, hogy ez ad biztonságot, jól elvagyok vele.
    Lányaim is vettek a szájukba dolgokat, de ez rágás és ismerkedés kapcsán történt, nem pótcselekvésként.

    • Kedves Melinda!

      Véletlenül sem akartam azt sugallni, hogy törődés, ráhangolódás és a baba igényeinek feltárása helyett „tömjük be a száját” cumival, hogy a nyugalom látszatát keltve nyerjünk néhány nyugodt percet, órát!! „Vannak csecsemők, akiknél ez a késztetés erősebb, akiknek több szopizásra van szükségük, mint amennyit a táplálkozás jelent.” Ebben a mondatomban utaltam arra, hogy a nagyobb szopási igénnyel rendelkező gyerekek számára fontos, hogy megtalálják ujjukat, vagy megsegítsük őket azzal, hogy megtanulnak cumizni. „…akár cumiról, akár ujjszopásról legyen szó, egészséges lelki fejlődés, biztonságos és törődő környezet mellett idejében (3-4 éves kor körül, de legkésőbb óvodás kor végére) abbahagy a gyermek.” Ez a mondat pedig talán a legfontosabb, mely szándékosan az ‘abbahagy’ szót tartalmazza. A gyermekek képesek ugyanúgy „megfejlődni” egyedül ezt a lépcsőfokot, mint pl. a szobatisztaságot. A szopási reflex az idegrendszer érésével átalakul, ahogyan az is, hogy a tárgyakkal való ismerkedés már nem orális úton történik egy idő után.
      Üdvözlettel,
      Zsófi

  5. Azokkal vajon mi a helyzet, akiknek nem raktak a szájukba semmit, hanem a szopási igényüket szopizással elégítették ki? Soha nem szopta az ujját, és soha nem volt még cumi a szájában, viszont amíg szopizott, addig nagyon sokat szopizott, természetesen igény szerint? Mert az igény szerinti szoptatás nem azt jelenti, hogy akkor adok neki enni, amikor kéri, hanem ha szopizni akar, akkor szopizást kap, és nem cumit/ujjat. Sajnos erről sehol sem olvastam még semmit. Csak a folyamatos dilemma, hogy melyiket válasszuk, de a harmadik variáció (egyik sem) eddig sehol sem merült fel…

    • Igény szerint szoptattam mindhárom gyermekemet. Nem cumiztak, helyette mindig hozzám fordultak, ha volt valami számukra megoldhatatlan gondjuk. Ugyanilyen nyíltsággal fordulnak az óvodában az óvónénihez is, ha kell, vagy megbeszéljük itthon, ha valami bántja őket.

      • Kedves Melinda!

        Jó, ha egy gyermek több dolog miatt is olyan közel kerülhet az anyukájához, amilyen közel csak szopizáskor lehetnek: mert éhes, mert szomjas, mert beteg, nyűgös, mert egy kis tej segít, hogy a belei kiürüljenek, megindítja az emésztési folyamatokat, megkönnyebbül. Jó, ha ez a gyermek igényei szerint történik, és nem atomórához igazítjuk. Mégis vannak gyerekek, akiknek ezen felül is szükségük van cumira/ujjszopásra. És vannak gyerekek, akik nem olyan szerencsések, mint az Ön gyermekei, mert bár igény szerint szoptatják őket, nem cumiznak/szopják az ujjukat, mégsem kapják meg azt a valódi figyelmet, ráhangolódást, aminek eredménye, hogy később az óvodában és az iskolában (az életben) nyíltan és bizalommal létezhessenek.

    • Kedves TH!

      Vannak gyermekek, akik 3-4 óránként kapnak enni, akármi is van, a szülő irányít, és mégsem szoknak rá a cumira, ujjszopásra. Vannak, akik emellett is rászoknak. Vannak, akiket igény szerint szoptatnak, és rászoknak a cumira/ujjukra, és köztük is van olyan, akinél ez a szokás nem alakul ki. Nem gondolom, hogy egyértelmű összefüggés van a cumizás/ujjszopás és aközött, hogy milyen rendszerben, hányszor, miért és hogyan szopizhat egy csecsemő.
      Véleményem szerint minden szülő, aki érzékenyen reagál a gyermeke igényeire, igény szerint fogja szoptatni. Az is “igény” azonban!, hogy a gyermek emésztőrendszere kiürüljön, hogy az evések közötti időben legyen egy kicsit nyugalomban önállóan a játékai között, aludhasson, és foglalkozzanak is vele.. illetve igény még minden alapvető ‘kényelem’, hogy ne legyen túl hideg, túl meleg, huzat, levegőbuborék a gyomorban stb. Nagy csapdája az un. “igény szerinti” szoptatásnak, hogy hamarabb reagálunk a gyermek kérésére cicivel, mint kellene. Hallottam olyan kutatásról, miszerint a hibásan igény szerint szoptatott csecsemők később, kamaszkorban könnyebben elhíznak, mert az étkezéssel nyugtatják meg magukat akkor is. A napi ritmus nehezebben alakul ki, ha teljesen össze-vissza szopik egy csecsemő, és később, 1-2 évesen alvási, étkezési nehézségeket okozhat mindez. Én az értő figyelmet és a nem kis energiát igénylő ráhangolódást sokkal fontosabbnak tartom, mint az “igény szerinti” szoptatás címkét. Természetesen ennek eredménye lesz, hogy a gyermek igénye szerint fogják őt megszoptatni! A csecsemők tudják, mi a jó nekik!

      • Kedves Zsófia!
        Eddig két gyermekemet (2 és 4 évesek) szoptattam igény szerint, ráadásul a nagyobbikat igazán sokat, mert kifejezetten nagy igénye volt,”többemberes” baba volt. Mindkettőnél ugyanazt tapasztaltam, hogy ha nyűgös, és felkínálom neki a szoptatást, csak akkor fogadja el, ha azt igényli. Ha nem azért nyűgös, akkor nem fog szopizni, bármennyire is kínálom, hanem nyűglődik tovább, amíg meg nem oldom a kis problémáját, illetve meg nem nyugtatom. További tapasztalat, hogy amikor éhes-szomjas, akkor szív és nyel is szopizás közben. Ha nem éhes-szomjas, csak megnyugtatásra vágyik, akkor ugyanúgy cuclizik a mellen, mintha cumi, cumisüveg, vagy az ujja lenne az, és se nem szív, se nem nyel közben. Ezt egyébként komfort-szopizásnak nevezik.
        Viszont továbbra is, ha nagyon zaklatottak, akkor hozzám fordulnak megnyugtatásért.
        Jelenleg nagyon jó evők, nem igazán válogatósak, de nem lehet őket etetéssel megnyugtatni. Továbbra is szilárdan kitartanak amellett, ha éhesek, és amellett is, ha nem éhesek. Bármit, bármikor és bármennyit nem esznek meg szerencsére, az édességet is beleértve.
        Az elhízás szerintem inkább az egészséges táplálkozásra való nevelés hiánya (nem kell szélsőségesen) és a további kellő figyelem hiánya lehet. Amikor már dolgoznak a szülők, talán nem mindenki tud továbbra is a jelzésekre odafigyelni.
        A sok kutatás viszont szerintem nagyrészt Amerikában, Nagy-Britanniában készül, ami elferdíti a végeredményt, hiszen ott teljesen más szokások és lehetőségek vannak…
        Ilyen alapon lehetne a dohányzásra való rászokást is vizsgálni azon az alapon, hogy csak „segédeszközzel” tudja magát valaki megnyugtatni… Én például gyermekkoromban sokáig (kisiskolás kor) szoptam éjszaka az ujjamat, határozottan megnyugtatásképpen (családi helyzet), és fiatalon, 13 évesen már aktív dohányos is lettem… Amiről szerencsésen a gyerekvállalás miatt sikerült leszoknom, de addig minden leszokási kísérlet kudarcba fulladt.
        Csak amellett szeretnék kampányolni, hogy ne mindig két lehetőségről beszéljünk, hanem inkább háromról, hiszen így lenne teljes a kép a tapasztalatlan kismamáknak is…

        • Kedves TH!
          Szívem szerint amellett kampányolnék, hogy annyi esetről beszéljünk, ahány gyermek, család van, akikben kérdések merülnek fel. Teljesen egyetértek Önnel. Viszont ez egy ilyen fórumon, illetve egy ilyen cikkben nehezen megoldható.
          Én is tapasztaltam gyermekemnél a komfort-szopizást, és azt is, hogy ha másra van szüksége, akkor nem nyugtatja meg az anyamell. Úgy sejtem, hogy ez eredménye a szerencsés egymásra hangolódásnak, aminek nyomán ő maga is tudja, mi jó neki. Mert hiszek benne, hogy a gyermekek tudják, mi jó nekik. Ugyanakkor számtalan olyan esettel találkoztam munkám során, amikor ez nem alakult ilyen szerencsésen, és később komoly regulációs zavarokkal (napirend, alvás, étkezés, szobatisztaság stb. – amik gyakran a nyelvfejlődési problémákkal is összefüggenek!) küzdött a család. Ennek a hatalmas témának, ami hangsúlyozom, szinte annyiféle, ahány család van, most egy szeletét vizsgáltuk meg a cikkben, mely leginkább azt a megengedő hozzáállást igyekezett sugallni, hogy nem kell kétségbe esni, ha a gyermek cumizik, vagy az ujját szopja, hiszen ezeknek is meg lehet a szerepük a gyermek életében, és nem biztos, hogy egyből a sajnálatos pótcselekvést kell benne látni, illetve azt, hogy a szülő valamit elrontott.

Comments are closed.