A tanévkezdés sok családban konfliktusos: gyereknek, szülőnek egyaránt új helyzettel kell megbarátkoznia. Dr. Futó Judit klinikai szakpszichológust, az AVEC Pszichoterápiás Intézet munkatársát arról kérdeztük, hogyan tudjuk megkönnyíteni az első iskolai heteket, hónapokat.
– Óvodás korban még csak azt várjuk el csemeténktől, hogy ne sírjon, amikor ott hagyjuk, de az elsőosztályos kisgyerek nemcsak új helyre, új környezetbe kerül, hanem feladatokkal, kötelezettségekkel is szembetalálja magát.
– Valóban. Egy gyereknek eleinte nagyon furcsa, hogy az óvodában megszokott, szinte egész napos játék és mozgás után az iskolában negyvenöt perceket ülnie és figyelnie kell. Amikor otthon tanulunk gyermekünkkel, próbáljunk meg fantáziát vinni ebbe a tevékenységbe is. Játsszunk egy kicsit, pl. hogyan lesz az „a” betűből arc, mit lehet egy „b” betűből rajzolni. Véleményem szerint az iskola első néhány évében a legfontosabb cél nem a kimagasló teljesítmény, hanem az, hogy a gyerek megszeresse a tanulást.
Délután teremtsünk lehetőséget levezető tevékenységekre, játékra, mozgásra, nyugodt pihenésre. Természetesen azért még fontos, hogy a gyerek minden nap elkészítse a házi feladatát.
Motiválhatjuk azzal is, hogy az elsajátított ismereteket számára valóban érdekes dolgokhoz kapcsoljuk. Elmehetünk egy, az iskolai tematikához kapcsolódó kiállításra, megnézhetünk egy releváns természetfilmet stb. Büntetéssel nem megyünk sokra: hosszútávon a gyerek nem fog jobban teljesíteni, a tanulástól azonban biztosan elmegy a kedve. Fontos, hogy jó kapcsolatunk legyen a tanárokkal, de igazán azzal tehetünk a legtöbbet, ha sokat beszélgetünk gyerekünkkel. Így megismerhetjük mindennapi örömeit, bánatait is.
– Ma már sok szülő középiskolát is úgy választ a gyerekének, hogy már az egyetemi felvételihez számolja a pontokat. És kétségbe esik, ha azt látja, hogy kitűnő tanuló gyermeke a gimnáziumban tele van egyesekkel…
– Középiskolában se koncentráljunk kizárólag a jegyekre – mondja a pszichológus. Érdemes a gyerek körvonalazódó érdeklődési területére koncentrálni. Adjunk a kezébe könyveket, ajánljunk neki filmeket a számára érdekes témákban. A kívülről jövő jutalmazás és büntetés egyaránt csökkenti a belső motivációt, márpedig abban a pillanatban, hogy nem állunk gyermekünk háta mögött, már csak ez a belső tűz számít. Büntetések, fenyegetések hatására nem alakul ki jó teljesítményre sarkalló belső elvárásrendszer.
– Milyen gyakran keressük gyermekünket, ha kollégiumba kerül? Egyáltalán, ő keressen minket vagy mi őt? Mennyire maradjon szoros a kapcsolat?
– Abban az esetben, ha a gyerek kollégiumba kerül, véleményem szerint a legfontosabb, hogy a kapcsolattartásnak legyen egy megbeszélt, kiszámítható rendje. („…ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet…” – Antoine de Saint-Exupéry) Másrészt a gyermek számára jó, ha egyértelmű, hogy szülei bármikor elérhetők a számára, hogy baj esetén azonnal fordulhat hozzájuk.
Bródi Emília
Fotó:br3akthru / FreeDigitalPhotos.net
Kapcsolódó link: Dr. Futó Judit, klinikai szakpszichológus, [email protected], www.avec.hu
