Amikor belegondolunk mennyi gyermek-öngyilkosság megelőzhető lenne azzal, ha időben észrevesszük a jeleket, (különösen egy tinédzser szülőjeként) gyakran kezdünk aggódni gyermekünk mentális egészsége miatt. Izgulunk és félünk, agyalunk azon, hogyan tudnánk megakadályozni a depresszió magjainak beágyazódását lányunk, fiunk életében. Manapság sok tudós foglalkozik az emberek, különösen a fiatalok lelki egészségével, temérdek tanulmány és könyv íródik a témában. Ezen tudományos, statisztikai bizonyítások alapján vontak le következtetéseket azzal kapcsolatban, hogy miként lehet elébe menni a bajnak. Az idegtudományok és a pszichológiai kutatások longitudinális adatai segítettek a tudósoknak az emberi elme megértésénél és mentális feltárásánál. Megvizsgálták, hogy miként lehet befolyásolható és megelőzhető a serdülőkori depresszió. Íme néhány tipp a lehetséges problémák elkerülésének érdekében.
1. Biztosítsunk folyamatos gondoskodást és támogatást gyermekünk számára
Egy serdülő gyermeknél bekapcsolnak azon folyamatok, amikor görcsösen önállósodni szeretnének és minden erejükkel azt bizonygatják, hogy nincs szükségük szülői támogatásra. Igyekeznek úgy tűnni, mint akik már felnőtt emberek és folyamatosan szembeszállnak a szülői döntésekkel. Nincs azzal baj, ha ilyenkor lazábbra vesszük a figurát, de a látszattal ellentétben pontosan ilyenkor van a legnagyobb szükségük a szerető környezetre és anyukájuk, apukájuk támogatására.
Egy 2016-os tanulmányban különböző etnikai háttérrel rendelkező fiatalok egy nagyobb csoportját vizsgálták. Az eredményekből azt a következtetést vonták le, hogy a magasabb mértékű szülői támogatást kapó tinik között jócskán kevesebb volt az esély a depresszióra, mint azok esetében, akik nem kaptak otthon lelki segítséget. Alacsonyabb volt a kortizol és a C-reaktív protein szintjük (ezek depresszióért felelős fiziológiai markerek), így ez is bizonyította, hogy a szülői pártfogás kulcsfontosságú lehet.
Egy másik tanulmányban Eva Telzer és kollégái arra a megállapításra jutottak, hogy pozitív kapcsolat fedezhető fel a szülő-gyermek kapcsolat és az úgynevezett ventrális striátum (az agyunk jutalomközpontja) között egy laboratóriumi kockázatvállalási gyakorlat során. A szülők ugyanis hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermeknek kevesebb kockázatot kelljen vállalnia a mindennapokban, ami csökkentheti a depresszív tünetek kialakulását, mert agyuk úgymond jutalomként kezelte a szülői segítséget.
GYERMEKRUHÁK VÁLASZTÉKA
Józan ésszel, ha belegondol az ember, amikor önnön maga dönt egy szituációban az egyes esetekben nagy nyomást képes gyakorolni a vállunkra. Amennyiben szülőként a nyomás egy részét le tudjuk venni tinédzserünkről, hozzájárulhatunk mentális egészségük megőrzéséhez.
De hogy is néz ki a szülői támogatás a valóságban?
Ron Dahl, fejlődésneurológus szerint a legjobb módja annak, ha az ember támogatni szeretné gyermekét és biztos hátteret szeretne adni neki, ha úgy biztosít segítő kezet, hogy a tinédzser érzelmi életét nem próbálja felülírni vagy irányítani közben.
Javaslata szerint mutassunk feléjük empátiát, nyílt kérdéseket tegyünk fel nekik, melyek nem szúrósak és nem kioktatóak, igyekezzünk megérteni őket, ahelyett hogy folyamatosan korrigálni próbáljuk tetteiket, döntéseiket. Viselkedjünk türelmesen abban az esetben, ha a gyermek szavai és tettei ellentmondásosak, hiszen éppen most szeretné ő is megérteni saját magát és a körülötte lévő világot. Mi vagyunk a felnőttek így nekünk kell okosan viselni azokat a helyzeteket, melyeket ők maguk még egyedül nem képesek éretten kezelni.
2. Fogadjuk el, ha hibáznak és próbáljuk megérteni érzéseiket
Csakúgy, mint a felnőtteknek, a tizenéveseknek is gyakran meg kell birkózniuk a nehéz társadalmi és érzelmi helyzetekkel – folyamatosan változó barátságok, inogó szerelmi kapcsolatok, munkahelyi csalódások, felvételivel járó stressz, kihívások a mindennapokban, dolgozatok, társadalmi kirekesztés és még sorolhatnám. Mivel azonban a serdülőkori agy úgy funkcionál, hogy minden létező érzelmet megdupláz, jó eséllyel a tizenévesek nagy részének érzéseit fenekestől felforgatja, így a negatív szituációk is sokkal fájóbbak, mint egy kevéssé hormontúltengett felnőtt életében.
Egy újabb tanulmányban ezúttal a szülői reakciókat vizsgálták, hogy miként reagáltak tinédzser gyermekeik viselkedésére, ha ők stresszesek, vagy sikertelenek voltak (például, ha a gyerek egyest kap az iskolában). Összefüggést találtak a szülői visszajelzések és a fiatalokban kialakuló lehetséges szorongó viselkedésminták között. Amennyiben az anyuka, apuka lazábban kezelte a felvázolt körülményt úgy sokkal kisebb volt az esélye annak, hogy gyermekében szorongás, depressziós tünetegyüttes alakuljon ki, mert az elme nem láttott okot a kétségbeesésre. Azoknál viszont, akiket erősen megfeddtek, akikkel kiabáltak vagy nagyobb büntetést kaptak, magasabb számmal fordult elő negatív tünet.
JÁTÉKOK A PEPITA.HU OLDALON
Christine Carter szerint a szülők önnön érzelmeik edzésével is sokat segíthetnek gyermekeiknek, kezdve azzal, hogy elfogadják saját tinédzsereik érzéseit. Ítélkezés nélkül, higgadtan kezeljük a tényt, hogy minden ember más képességekkel jön a világra és attól, mert például nem kiváló tanuló, még nem lesz kevesebb, mint bárki más ezen a bolygón.
Ha azt látod, hogy sokan megelőztek, gondolj arra: hányan vannak, akik még utol sem értek.
LILLI PROMET
3. Támogasd a pozitív társas-kapcsolatait
Minden tizenéves a társaitól vár el pozitív támogatást és tőlük kérnek jóváhagyást is egyes döntésekben. Egy 2005-ös tanulmányban Annette La Greca és Hannah Harrison 421 serdülőkorú fiatalt vizsgált, akiknek pozitív hatású baráti társaságai, és jól működő párkapcsolataik vannak. Egyértelműen megmutatkozott a kutatás során, hogy azon szerencsés fiataloknál, akiknél rendben volt a szociális élet, jóval kisebb eséllyel alakult ki depresszió. Akiknél viszont negatív irányúak voltak ugyanezen kapcsolatok és visszaélés vagy lelki bántalmazás áldozatai lettek, náluk rendszerint kialakult társadalmi szorongás és vagy mélyebb fokú depresszió.
Szülőként támogassuk gyermekeinket azon pozitív baráti kapcsolataik működésébe, melyek jól látható módon örömforrásként szolgálnak. Gondolok itt arra, hogy ha a lányunk, fiunk át szeretné hívni teljesen normális barátait, akkor ne mondjunk nemet, ne tiltsuk a kapcsolataik kialakulását és megerősödését. Mert egy szuper barátság erősíti őket abban, hogy megfelelő módon kezeljék a stresszes helyzeteket és az érzelmi kudarcokat. Ez a későbbi, már felnőtt szociális életükre és intnezív benyomással lesz és a fizikai egészségükre is pozitívan fog hatni. Ép testben, ép lélek.
Tehát hogyan is tudunk ezen ponton segíteni?
Ne akadj ki rajta, ha gyermekednek túl sok vagy éppen szerinted túl kevés barátja van. Engedd, hogy ő maga válogathassa ki a társaságát. Értsd meg, hogy a felnőttéválás része a szociális kockázatvállalás és légy mellette, ha valami balul sülne el. Találj időt rá, hogy elbeszélgess tizenéveseddel arról, hogy milyen egy normális emberi kapcsolat és egy jól működő párkapcsolat. Kérdezd meg ő mit gondol és figyelmesen hallgasd végig. Viselkedj te magad is példaértékűen és ha felnőttként kerülsz hasonló helyzetbe, mondd el gyermekednek a dologgal kapcsolatos érzéseidet, kételyeidet, gondolataidat. Hadd lássa, hogy a változás az élet része és nem feltétlenül a világ végét jelenti, ha egy személyt elveszít az életéből.
Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni – mert az élet szép!
Csernus Imre
4. Segítsük őket céljaik kialakításában, elérésében
Egy tizenéves életében általában az iskola jelenti az egyik legnagyobb kihívást. Ilyen korban már érik a elhatározás pillanata a további tanulmányaikkal kapcsolatban, ami véleményem szerint egy olyan súlyú döntés, melyet egyetlen tinédzsernek sem kellene meghozni egyedül. Hacsak nincs valami nagyobb szenvedélye, vagy szakma iránti érdeklődése a gyermeknek, mégis honnan tudhatná, hogy mit csinál majd szívesen, milyen irányban dolgozna kedve szerint. Ilyenkor, hacsak tanári támogatást és segítséget nem kap a lurkó, a szülő feladata, hogy addigi ismeretei szerint irányt mutasson a csemetéje számára.
KÖNYVEK AZ OLVASÁS SZERELMESEINEK
Sok iskolás számára nagyon nagy erőfeszítéssel jár a mindennapi teljesítés stresszes feladata. Éppen ezen oknál fontos, hogy bírjon valami személyes jelentőséggel is a feladatok megoldása, ezért szükséges, hogy szülőkként segítsetek pályát választani gyermekeiteknek. Ne engedjük, hogy ez a súlyos döntés padlóra nyomja őket. Bizonyított tény, hogy ha vannak céljaink, akkor mindent könnyedebben meg tudunk oldani, mert van miért hajtanunk.
Az a javaslat, hogy anyaként és apaként vonjuk bele a döntéshelyzetekbe gyermekünket és nyitott kérdésekkel érdeklődjünk afelől, hogy merre is fog tartani vajon csemeténk élete. Válaszaik alapján tegyünk becsléseket, megállapítva, hogy mi érdekli őket és milyen céljaik lehetnének. Majd finoman tegyünk javaslatokat ezen célok eléréséhez. A fő, hogy mindenben támogassuk őket.
5. Amennyiben lehetséges óvjuk őket a szükségtelen iskolai váltástól
Olykor belekényszerül az ember abba, hogy elköltözzön otthonról, vagy osztálytársi problémák, oktatásbeli összetűzések végett át kell írassuk gyermekünket másik iskolába. Viszont, amennyiben nincsenek ilyen problémák, igyekezzünk elérni, hogy a csemete ugyanazon helyen végezhesse el az általánost/középsulit, ahol elkezdte, ugyanis ebben a korban lelki negatívumokkal járhat a környezet gyökeres megváltoztatása.
A suli egy stabil hely kellene legyen, ahová évekig fixen járhat a gyermek, amennyiben minden rendben van a közösséggel. Amennyiben megtehetjük, ne vegyük őt ki, s ne írassuk új intézménybe, mert azzal nem csak a tanárait, de barátait és megszokott társait is elveszítené.
Ha minden nemű elővigyázatosságunk ellenére a tizenéves gyermekünk mégis depresszív tüneteket produkálna, fontos, hogy szakember segítségét kérjük és igenis vegyük komolyan a lelki egészséget. Egy gyermek pszichológus sokat segíthet az érzelmek kontrollálását illetően.
