Súlyos világot élünk, ha arról van szó, hogy valaki elfogadja magát olyannak, amilyen. Ha pedig arra gondolunk, hogy ehhez még a közösség támogatása sem ártana, végképp elkeseredésig fajul a dolog. Hiszen manapság mást sem hall és lát az ember a médiában, minthogy a tökéletesség érték. Na de kérem… a valódi érték az enyéniség és az elfogadás képessége. Egymás elfogadása minden olyan helyzetben, amikor egy társunk kicsit is kilóg a sorból. Van rajta felesleg, túl vékony, túl kövér, túl szeplős, túl pattanásos… így mégis hogyan kellene elfogadnunk önmagunkat, ha mások nem fogadnak el minket és címkéket, kelletlen jelzőket kapunk a külvilágtól?
Az ember azt hinné, hogy egymás kirekesztése az úgy valamikor serdülőkorban kezdődik, hogy az az a kritikus intervallum, amikor a felborult hormonok és önmagunk keresése végett ítélkezni kezdünk egymás felett. De sajnos a valóság egész más és ennél jóval kiábrándítóbb. Ugyanis sorra hallom az aggódó szülőket, ismerősöket a témáról elkeseredetten beszélni, hiszen sokak gyermekei már akár óvodában is kiközösítésre kerülnek. Ahol ugyanis kezdődik az örök körforgás: túl deszka, túl kicsi, túl magas, túl alacsony, túl okos, túl buta és még sorolhatnám.
Ha pedig ez sem elég, a másik nyakába aggatott jelzők után a gyermeknek egyszercsak nem maradnak barátai. Csak a háta mögött összeforduló, susmorgó tömeg, ami nem akarja befogadni magába, minthacsak nem is odatartozna. Pedig emberek… ennél nincs borzasztóbb dolog egy fiatal lélek számára…
Mindennél fontosabb, hogy észrevegyük a jeleket, ha ilyen dolog következne be csemeténk életében. Ezért az első szempont a következő:
1. Figyeljük a jeleket
Aggodalomra adhat okot, ha folyamatosan negatív jelzőt használ magára, vagy halványan említi, hogy mások tettek rá kelletlen megjegyzéseket. Ha folyamatosan összehasonlítja önmagát másokkal, úgy hogy másokat maga felé emel. Ilyenkor nagyon lényegi, hogy elbeszélgessünk a gyermekkel arról, hogy milyen fontos jól érezni magunkat a bőrünkben, legyünk bármilyenek fizikai valónkban. Mondjuk el nekik, hogy ők úgy vannak rendben, ahogy a világra jöttek és fontos el is fogadniuk ezt. Mások véleménye pedig ne számítson számukra annyira, hogy letörhesse őket.
2. Kategorizáljuk a lehetséges hangulatokat
Alapjáraton elég, ha 3 kategóriát kitalálunk nekik. Az első lehet a „az undok gondolatok” kategóriája, amikor rossz dolgokon jár az eszük, mint a „nem vagyok szép”, „utálom a hajam” és a többi. A második lehet a „kedves gondolatok” kategóriája, ahová az olyan kifejezések kerülnek, mint a „szeretem magam”, „elfogadom magam úgy, ahogy vagyok” stb. A harmadik pedig egy semlegesebb „békés játék” kategóriája lehetne, amikor nincs ott a két véglet a fejükben, csupán csendesen eljátszanak egyedül és nem bánkódnak az élet dolgain.
Ez főleg szótlan gyerekek esetén lehet jó módszer, a kategóriákat ki is lehet nyomtatni kis kártyákra és kirakni egy jól látható helyre, majd színeket társítani mellé és oszlopot rajzolni alájuk. Majd megkérni a gyermeket, hogy amikor valamelyiket érzékeli a fejében akkor tegyen oda egy pöttyöt, amelynél az aktuális állapotát közelinek érzi. Így hó végén akár összegezni is tudtok és alaposabban elbeszélgetni az adott szituációkról. Ez által fejlődni fog a tudatossága is, idővel könnyebben megkülönbözteti az egyes hangulatokat, melyek segíteni fogják abban, hogy túllendüljön az esetleges óvodai/iskolai címkéken.
3. Keressük a gyökereket
Itt is a beszélgetés a kulcs, igyekezzünk megkeresni azt a legelső élményét, amikor bármilyen jellegű negatív hatás érte a külsejével kapcsolatban. Mi történhetett akkor? Lehet ez valami intezívebb családon belüli rossz élmény is, egy vita, ovis, sulis problémák, szinte bármi. Ha megvan az első ilyen kellemetlenség, onnantól tudtok építkezni tovább, hogy merre induljatok el a megoldás felé. Viszont, amíg nincs meg a probléma gyökere, addig nehéz dolgotok lesz.
4. Fókuszáljatok arra, amiben tehetséges, amit szeret magán
Segíthet elterelni a gondolatait arról, hogy mik a hibái, ha előtérbe helyezitek a pozitív dolgokat. Ügyesen sportol? Ez legyen az elsődleges. Keressétek meg közösen azokat a testrészeit, amelyeket különösen kedvel és beszélgessetek róla miért. Ehhez is létrehozhattok egy mágneses falat is akár, ahová fel tudja rögzíteni minden elképzelését, ami pozitív önmagával vagy a világgal kapcsolatban.
5. Zárjátok ki a címkéket
Ne használjatok előtte másokra negatív jelzőket, mert nem lesz jó hatással rá, ha azt látja, hogy ítélkeztek különböző emberek felett. Legyetek elfogadóak ti magatok is embertársaitokkal és így ő is elfogadja majd a társait, később pedig önmagát is.
Ahhoz, hogy gyermeked példaértékűvé váljon és később önmagást is képes legyen tisztelni élete során, nektek kell jó példát mutatni neki, hiszen ti vagytok az elsődlegesek, akik hatni tudtok rá. Ha érzékeli, hogy a szülei mindenkit olyannak és úgy fogadnak el, ahogy világra hozták őket… ő is meg fogja tanulni, milyen ez a végtelen elfogadás.
6. Próbáljuk távol tartani a média negatív hatásaitól
Valószínűleg az óvodában, iskolában, újságban, tvben, interneten… mindenhol a szenny folyik az emberek életébe. Ezért alakul ki annyi negatív gondolat az emberi testről és önmagunkról. A legnehezebb feladat, hogy megpróbáljuk elkerülni ezt a lehetetlent… Viszont minél későbbi korszakában találkozik ezekkel a dolgokkal, annál érettebb lesz az elméje és talán sikerül kizárnia a találkozás alkalmával a rossz beidegződéseket és ezt az hihetetlenül hamis gondolatot miszerint: csak a tökéletes test a valódi ideál. Mekkora badarság, nemde?
MINDANNYIAN csodálatosak vagytok! Mindannyian úgy jók, ahogy jól érzitek magatokat a bőrötökben. Ezt soha ne felejtsétek el…
