Az óvodakezdés nagy próbatétel szülőnek, gyereknek, óvodának egyaránt. Anya és gyermeke – jó esetben – először szakad el egymástól pár órára, és ez mindkettőjüket megviseli. Íme, néhány gyakorlati ötlet, amelyekkel megkönnyíthetjük a beszoktatást.
-
Kezdd magadon!
Először tisztázd a saját érzéseidet a beszoktatással kapcsolatban! Nyugodtan mondd ki, fogalmazd meg (persze ne a gyereknek!), hogy neked mennyire és miért fájdalmas az elválás! Ha félsz, szorongsz az új helyzettől, ha még nem szívesen szakadsz el a gyermekedtől, akkor ezeket a félelmeket a kicsi tudattalanul is megérzi, átveszi, és ezzel nagyon megnehezíted számára a beszoktatási időszakot. Érdemes inkább arról mesélni neki, hogy mennyire jól érezted magad annak idején az óvodában, és hogy mennyi klassz élmény vár majd rá is. Ha ez a pozitivitás sugárzik rólad, ha sikerül megküzdened a saját szorongásaiddal, félelmeiddel, már sokat segítettél a gyermekednek is.
-
Maradj ott vele az első napokban, hetekben!
Az óvodák általában a szülővel való beszoktatás hívei, és javasolni szokták, hogy az első hetekben a szülő maradjon ott a gyermekével. Érdemes először csak egy-két órára bent maradni, aztán növelni az óvodában együtt töltött időt. Lehet, hogy a kicsi először csak az öledből figyeli majd a többieket. Nem noszogasd, hogy menjen játszani, inkább kezdjél vele te játszani! Ha biztonságosnak érzi a terepet, akkor úgyis bekapcsolódik majd a többiek játékába. Amikor már azt tapasztalod, hogy eljátszik egyedül, vagy kapcsolatot létesít a többi gyerekkel, óvónénivel, akkor eljött az idő, hogy egy-két órára magára hagyd. Soha ne távozz úgy, hogy a gyerekkel ezt nem beszéled meg! Fontos, hogy a kicsi tudja, anya most elmegy bevásárolni, de hamarosan újra visszajön.
-
Amikor otthagyod, ne sírj!
Még akkor se, ha ő zokogva, ordítva csimpaszkodik beléd. Fontos, hogy tudatosítsd, hogy teljesen normálisan viselkedik. Még a legbiztosabban kötődő gyerek is érzelmileg instabillá válik ilyenkor. Figyelj viszont arra, hogy az elköszönés gyors, határozott legyen, és ne nyúljon könnyes búcsúzkodássá! Ha már kiléptél az óvodából, nyugodtan kisírhatod magadat.
-
Beszélgessetek az óvodáról!
Még a beszoktatási időszak előtt mesélj neki minél többet arról, hogy mi vár rá, mi történik majd vele az óvodában! Lényeges, hogy minden kérdésére őszintén válaszoljál. Sétáljatok el a leendő óvoda felé, nézzétek meg, ahogy a gyerekek játszanak! Beszéljétek meg, hogy mikor ki fog érte menni! A kisgyerek még nem érti azt, hogy „ötkor jövök érted”. Kösd inkább valamiféle tevékenységhez! Például mondhatod azt, hogy ebéd vagy alvás után jövök érted. És ami nagyon fontos: tartsd is be az ígéretedet!
-
Olvassatok óvodáról szóló meséket!
Íme, néhány ötlet.
- Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok;
- Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában;
- Finy Petra: Az ovi-ügy;
- Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!
-
Töltsetek több időt együtt!
Fontos, hogy egy-egy óvodai nap után beszéljétek meg az élményeit! Hagyjad, hogy ő meséljen, és csak figyelj, hümmögj, bólogass, engedd, hogy ő irányíthassa a beszélgetést! Segíthetsz neki abban, hogy megnevezed a mesélés közben felbukkanó érzéseit, amelyeket ő még nem tud megnevezni. Ezzel jelzed, hogy elfogadod őt az aktuális érzelmeivel együtt, és ennél nagyobb jót nem is tehetsz vele. Az elszakadás okozta szorongást azzal segítheted oldani, hogy együtt rajzoltok, gyurmáztok, süttök, fogócskáztok. A közösen töltött idő biztosítja őt arról, hogy mégsem veszítette el az anyukáját. Nagyon jól oldja a kicsi szorongását, ha az esti fürdetés után babaolajjal kicsit átmasszírozod az egész testét.
Fotó: pixabay.com
