Legyünk őszinték, a sötétség még néhány felnőtt számára is elég ijesztő. Pontosabban, ahogyan a mondás is tartja, nem a sötétségtől félünk, hanem a benne rejlő ismeretlentől. Ám felnőttként megvan hozzá a képességünk, hogy elválasszuk a fantáziát a valóságtól, és egy zombiapokalipszises horrorfilm után sem fogjuk azt gondolni, hogy oszladozó tetemet lesnek ránk egy sötét sarokból. Gyermekkorban viszont a képzelet és a valóság közötti határvonal nagyon is képlékeny, így hiába győzködöd a csemetét, hogy nem élnek szörnyek az ágya alatt, nem fog teljesen hinni neked.
Képzelet
Ahogy a gyerek nő, úgy fejlődik a fantáziája, ugyanakkor a világ iránti tudatossága is. E kettő következtében viszont minél több mindent felfog, annál több mindent tud ijesztőnek is találni. Ennek pedig nem csupán a horrorfilmek szolgálhatnak táptalajul, de a mesék gonosz karakterei is – néhány gyermeknek talán valóban ijesztően hat Ursula a Kis hableányból, vagy épp Szörnyella de Frász a 101 kiskutyából. Szülőként pedig nem az a dolgunk, hogy eltávolítsunk az életéből minden félelemforrást, sokkal inkább az, hogy válaszoljunk a felmerülő kérdéseire mindezekkel kapcsolatban, és igyekezzünk meggyőzni róla, hogy a világ nem is annyira félelmetes hely, mint amilyennek néha tűnik. Íme kilenc olyan mondat, amivel megnyugtathatod őt az esti elalvás előtt.
1. „Bátor vagy”
A pozitív megerősítés segít az agyunknak más nézőpontból szemlélni egy adott szituációt. Ha elkezdünk önmagunkban ismételni egy pozitív dolgot, akaratlanul is hinni kezdünk benne. Így, ha a gyermekünkben feltámad a félelem a sötétség, vagy bármi egyéb iránt, mi pedig hittel telve mondjuk el neki, hogy ő márpedig bátor, és képes lesz kezelni a félelmét, akkor ő is el fogja ezt hinni.
>> BABA ÉS GYERMEK ÁGYNEMŰK SZÉLES VÁLASZTÉKA <<
2. „Mit tegyek, hogy biztonságban érezd magad?”
Mindenekelőtt hallgasd meg, hogy mi is az pontosan amitől a gyermeked fél, és igyekezzetek együtt kidolgozni egy „akciótervet” ennek visszaszorítására. Azzal, hogy ő maga mondhatja el, hogy mitől érezné jobban magát, és ezt végül meg is tudjátok valósítani, valóban biztosíthatod az éjszakai nyugalmát.
3. „Ígérem, hogy vigyázok rád, hiszen ez a dolgom”
Szülőként a milliónyi felelősség között is első helyen szerepel a gyermekünk biztonsága. És bár nekünk ez teljesen magától értetődő dolog, egyáltalán nem biztos, hogy ezt ő is tudja. Éppen ezért nyugtassuk meg, hogy mi igenis komolyan vesszük a feladatunkat, és biztonságban tartjuk őt.
4. „Lélegezzünk mélyeket együtt”
A félelemnek testi tünetei is vannak, hiszen a pulzus emelkedik, a légzés pedig apróbb és szaporább lesz. Igyekezz megtanítani neki, hogy ilyenkor a legjobb, ha egyenletesen, mélyeket lélegez – végezzétek együtt! – ugyanis a testi tünetek enyhítése a lelki szorongásra is jótékony hatással lesz.
5. „Nézzünk utána!”
Néha bizonyítanod kell az igazadat. Ha egy szörny rejtőzik a szekrényben, akkor menj és nézd meg – mutasd meg neki az üres szekrényt. Ha az ágy alatt van, akkor pedig oda nézzetek be. A lényeg, hogy ne utasítsd el a félelmét, ne intézd el annyival, hogy ostobaság, hanem bizonyítsd be neki, hogy valóban nincs mitől félnie.
6. „A sötétség tényleg egy picit ijesztő”
Könnyen lehet, hogy felnőtt fejjel a sötéttől való félelem butaságnak hangzik, de ne feledd, hogy a gyermekednek nagyon is valóságos lehet! Éppen ezért az egyik legjobb taktika, hogy elfogadod az érzéseit, és ezt vele is tudatod, ezzel ugyanis eléred, hogy a megnyugtató szavaidat ő is komolyan vegye, hiszen te is komolyan veszed az ő félelmét.
7. „Gyere, ölelj meg!”
Egy általunk szeretett személlyel való fizikai érintkezés megnyugtatóan hat gyermekre és felnőttre egyaránt. Ahelyett, hogy hagynád, hogy egyedül birkózzon meg a félelmeivel a sötét szobában, inkább egy (vagy több) öleléssel igyekezz őt megnyugtatni, mielőtt magára hagyod.
8. „Ne aggódj, hallok mindent”
És ez igaz is. Valószínűleg te is tapasztaltad, hogy mióta anyuka vagy, sokkal éberebben alszol, és szinte mindent meghallasz, ami a lakásban történik. Mondd el neki, hogy az anyukák egyik szuperképessége, hogy azonnal meghallják, ha baj van, és ott is teremnek segíteni!
9. „Reggel találkozunk”
A gyermeki agy működésének egyik jellemzője, hogy mindig a jelenben élnek, csak a „mostban” tudnak gondolkozni, ez pedig épp kapóra jön a félelemnek. Ilyenkor igyekezzünk elérni, hogy a jövőre, a holnapra fókuszáljanak, hogy mi lesz a reggeli, vagy mi fog történni majd az iskolában, mindezzel elérve, hogy kiszakadjanak a jelenbeli félelem kötelékéből.
