A gyermek sokszor nem képes fájdalmát elmondani, jellemezni. Sokszor csak akkor számol be fájdalmáról, ha megbízik környezetében lévő felnőttben, és érzi, hogy hajlandó segíteni rajta. Meg kell tanulni felismerni azokat a verbális és non-verbális módokat, amelyekkel a gyermek fájdalmát jelzi.
Különösen gondosan kell a felmérést végezni, ha a gyermek még nem képes kommunikálni. Különleges figyelmet igényelnek az értelmi fogyatékosok.
A fájdalmat jelző magatartásbeli változások
Nyögés, sírás, sikítás- Kapkodó légvételek
- Fintor, a fogak összeszorítása, homlokráncolás
- Erősen összeszorított vagy tágra nyitott szem és száj
- Ajkak harapdálása
- Nyugtalanság
- Mozdulatlanság, fokozott izomtónus
- Fokozott kéz és ujjmozgások
- Fel-alá járkálás
- Ritmikus vagy dörzsölő mozgások
- Beszélgetés vagy a társas érintkezés kerülése
- Csak a fájdalomcsillapításra való összpontosítás
- Csökkent figyelem.
Nyögés, sírás, sikításA fájdalom élettana
A fájdalom több mint egy speciális inger hatására kialakult érzet. Szubjektív és nagyon egyedi, csak a fájdalmat átélő ember illetékes a megítélésére. Első pillantásra nagyon csábítónak tűnik a fájdalommentes élet, mégis tudnunk kell, hogy fájdalomérzet hiányában az ember állandó életveszélyben lenne. (Nem húzná el a kezét a tűz elől, nem védekezne a sérülések ellen stb.) Nemcsak külső hatások járhatnak fájdalommal, fájdalmat érezhetünk bizonyos betegségek kialakulásakor is, de néha normális élettani folyamatokat (menstruáció, szülés) is fájdalmasnak élhetünk meg.
A fájdalom tehát élettani védekező mechanizmus, valamilyen károsító inger eredménye. A fájdalom megszűnik, ha a kiváltó ok elmúlik. A fájdalom tehát soha sem betegség, mindig csak tünet.
A fájdalom érzékelése az a folyamat, amely során „tudatosítjuk” a fájdalmat. Fájdalomtűrés az a pont, amelynél erősebb vagy tartósabb fájdalmat már nem vagyunk hajlandók elfogadni. A tűrőképességünk függ a beállítottságunktól, a motivációinktól, az elfogadott értékrendünktől. Azonban a fájdalomra mindenki egyforma élettani reakcióval felel.
Élettani válasz
Szimpatikus rendszer aktiválódása: enyhe, vagy közepes erősségű felszínes fájdalmakkor
- A léghólyagocskák tágulnak, a légzésszám emelkedik – Fokozott O2 felvételt tesz lehetővé.
- A pulzusszám emelkedik – Gyorsabb oxigén szállítást tesz lehetővé.
- Bőr alatti erek szűkülnek, az illető elsápad, vérnyomása emelkedik – Több vér jut az izmokba és az agyba.
- A vércukorszint emelkedik – Több energiát biztosít.
- Izzadás – Csökkenti a stressz miatt emelkedő testhőmérsékletet.
- Izomtónus fokozódás – Előkészíti az izmokat a tevékenységre.
- A pupilla tágul – Javítja a látást.
- A gyomor és a belek mozgása csökken – Energiát szabadít fel az azonnali cselekvéshez.
Paraszimpatikus rendszer aktiválódása: erős vagy mély fájdalomnál
- Sápadtság – Átirányítja a vért a perifériákról a központba.
- Izomfeszülés – Kifáradás okozza.
- Pulzusszám és a vérnyomás csökken. Szapora szabálytalan légzés – A szervezet védekezése eredménytelenné válik.
- Hányinger, hányás – Hatására visszaáll az emésztési funkció.
- Gyengeség, kimerültség – A fizikai energiák kimerülése okozza.
A fájdalmaknak két nagy csoportját különíthetjük el:
Akut fájdalom: friss sérülés vagy betegség okozza, hirtelen kezdődik, erőssége az enyhétől a súlyosig változó, rövid ideig áll csak fenn. A sérült terület gyógyulásakor kezelés hatására, vagy anélkül megszűnik. A beteget mindig megijeszti, szorongást vált ki. Amíg a fájdalom fennáll nem érhető el fizikális vagy pszichés javulás, mert az egyén a fájdalom csillapítására összpontosít.
Krónikus fájdalom: tartós, változó intenzitású, többnyire hat hónapnál tovább tart, és gyakran nem reagál a kezelésre. Oka sokszor ismeretlen. A krónikus fájdalomban szenvedő egyén gyakran remisszióba (a tünetek részleges vagy teljes eltűnése) kerül, majd a tünetek újra fellángolnak. A fájdalom kiszámíthatatlansága kétségek közt tartja az egyént, gyakran depressziót okoz. A krónikus fájdalom gyakran vezet testi és szellemi rokkantsághoz. A krónikus fájdalom tünetei közé tartozik a fáradékonyság, álmatlanság, az étvágytalanság, a fogyás, a depresszió, a nyomott hangulat, a kilátástalanság és a harag.
A fájdalom amellett, hogy szenvedést okoz, igen megnehezíti a napi életvitelt, elvonja az ember figyelmét, nem tudja elvégezni feladatait, akadályozza a pihenést, alvást. A tartósan fennálló nagy fájdalom mindezek mellett jelentősen ronthatja az emberi kapcsolatokat, elszigetelté tesz, megváltoztathatja viselkedést. A fájdalmat tehát csillapítani kell. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a fájdalomcsillapítás csak a fájdalmat, egy tünetet kezel (tüneti terápia), a kiváltó okot, betegséget nem szünteti, nem gyógyítja. A fájdalomcsillapítás megkezdésével egy időben a kiváltó okot is keresni kell. A fájdalom csillapításának a legjobb, leghatásosabb eszköze a kiváltó ok megszüntetése (oki terápia).
