A fájdalom jelei gyermekeknél

A fájdalom jelei gyermekeknél

A gyermek sokszor nem képes fájdalmát elmondani, jellemezni. Sokszor csak akkor számol be fájdalmáról, ha megbízik környezetében lévő felnőttben, és érzi, hogy hajlandó segíteni rajta. Meg kell tanulni felismerni azokat a verbális és non-verbális módokat, amelyekkel a gyermek fájdalmát jelzi.

Különösen gondosan kell a felmérést végezni, ha a gyermek még nem képes kommunikálni. Különleges figyelmet igényelnek az értelmi fogyatékosok.

A fájdalmat jelző magatartásbeli változások

  • A fájdalom jelei gyermekeknélNyögés, sírás, sikítás
  • Kapkodó légvételek
  • Fintor, a fogak összeszorítása, homlokráncolás
  • Erősen összeszorított vagy tágra nyitott szem és száj
  • Ajkak harapdálása
  • Nyugtalanság
  • Mozdulatlanság, fokozott izomtónus
  • Fokozott kéz és ujjmozgások
  • Fel-alá járkálás
  • Ritmikus vagy dörzsölő mozgások
  • Beszélgetés vagy a társas érintkezés kerülése
  • Csak a fájdalomcsillapításra való összpontosítás
  • Csökkent figyelem.

A fájdalom élettana

A fájdalom több mint egy speciális inger hatására kialakult érzet. Szubjektív és nagyon egyedi, csak a fájdalmat átélő ember illetékes a megítélésére. Első pillantásra nagyon csábítónak tűnik a fájdalommentes élet, mégis tudnunk kell, hogy fájdalomérzet hiányában az ember állandó életveszélyben lenne. (Nem húzná el a kezét a tűz elől, nem védekezne a sérülések ellen stb.) Nemcsak külső hatások járhatnak fájdalommal, fájdalmat érezhetünk bizonyos betegségek kialakulásakor is, de néha normális élettani folyamatokat (menstruáció, szülés) is fájdalmasnak élhetünk meg.

A fájdalom tehát élettani védekező mechanizmus, valamilyen károsító inger eredménye. A fájdalom megszűnik, ha a kiváltó ok elmúlik. A fájdalom tehát soha sem betegség, mindig csak tünet.

A fájdalom érzékelése az a folyamat, amely során “tudatosítjuk” a fájdalmat. Fájdalomtűrés az a pont, amelynél erősebb vagy tartósabb fájdalmat már nem vagyunk hajlandók elfogadni. A tűrőképességünk függ a beállítottságunktól, a motivációinktól, az elfogadott értékrendünktől. Azonban a fájdalomra mindenki egyforma élettani reakcióval felel.

Élettani válasz

Szimpatikus rendszer aktiválódása: enyhe, vagy közepes erősségű felszínes fájdalmakkor

  • A léghólyagocskák tágulnak, a légzésszám emelkedik – Fokozott O2 felvételt tesz lehetővé.
  • A pulzusszám emelkedik – Gyorsabb oxigén szállítást tesz lehetővé.
  • Bőr alatti erek szűkülnek, az illető elsápad, vérnyomása emelkedik – Több vér jut az izmokba és az agyba.
  • A vércukorszint emelkedik – Több energiát biztosít.
  • Izzadás – Csökkenti a stressz miatt emelkedő testhőmérsékletet.
  • Izomtónus fokozódás – Előkészíti az izmokat a tevékenységre.
  • A pupilla tágul – Javítja a látást.
  • A gyomor és a belek mozgása csökken – Energiát szabadít fel az azonnali cselekvéshez.

Paraszimpatikus rendszer aktiválódása: erős vagy mély fájdalomnál

  • Sápadtság – Átirányítja a vért a perifériákról a központba.
  • Izomfeszülés – Kifáradás okozza.
  • Pulzusszám és a vérnyomás csökken. Szapora szabálytalan légzés – A szervezet védekezése eredménytelenné válik.
  • Hányinger, hányás – Hatására visszaáll az emésztési funkció.
  • Gyengeség, kimerültség – A fizikai energiák kimerülése okozza.

A fájdalmaknak két nagy csoportját különíthetjük el:

Akut fájdalom: friss sérülés vagy betegség okozza, hirtelen kezdődik, erőssége az enyhétől a súlyosig változó, rövid ideig áll csak fenn. A sérült terület gyógyulásakor kezelés hatására, vagy anélkül megszűnik. A beteget mindig megijeszti, szorongást vált ki. Amíg a fájdalom fennáll nem érhető el fizikális vagy pszichés javulás, mert az egyén a fájdalom csillapítására összpontosít.

Krónikus fájdalom: tartós, változó intenzitású, többnyire hat hónapnál tovább tart, és gyakran nem reagál a kezelésre. Oka sokszor ismeretlen. A krónikus fájdalomban szenvedő egyén gyakran remisszióba (a tünetek részleges vagy teljes eltűnése) kerül, majd a tünetek újra fellángolnak. A fájdalom kiszámíthatatlansága kétségek közt tartja az egyént, gyakran depressziót okoz. A krónikus fájdalom gyakran vezet testi és szellemi rokkantsághoz. A krónikus fájdalom tünetei közé tartozik a fáradékonyság, álmatlanság, az étvágytalanság, a fogyás, a depresszió, a nyomott hangulat, a kilátástalanság és a harag.

A fájdalom amellett, hogy szenvedést okoz, igen megnehezíti a napi életvitelt, elvonja az ember figyelmét, nem tudja elvégezni feladatait, akadályozza a pihenést, alvást. A tartósan fennálló nagy fájdalom mindezek mellett jelentősen ronthatja az emberi kapcsolatokat, elszigetelté tesz, megváltoztathatja viselkedést. A fájdalmat tehát csillapítani kell. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a fájdalomcsillapítás csak a fájdalmat, egy tünetet kezel (tüneti terápia), a kiváltó okot, betegséget nem szünteti, nem gyógyítja. A fájdalomcsillapítás megkezdésével egy időben a kiváltó okot is keresni kell. A fájdalom csillapításának a legjobb, leghatásosabb eszköze a kiváltó ok megszüntetése (oki terápia).

Fájdalomcsillapítás gyermekeknél

Szólj hozzá Te is!