A gyermekek számára a játék egy örömteli, önmagáért való tevékenység, nagyszerű feszültség-levezető eszköz. A játszó gyermek általában derűs, ellazult, gondtalan, tevékenysége csak a jelenben érvényes. A játék típusa, célja a gyermek életkorával változik.
A funkciós játék
A csecsemő életének első hónapjaiban alig játszik. Tevékenysége a környező világ és benne önmaga felfedezésére irányul. Próbálgatja, gyakorolja az új mozdulatokat, mozdulatsorokat, később pedig örömet okoz neki, hogy azokat már zökkenőmentesen tudja. Ettől kezdve nem a gyakorlás kedvéért játszik, hanem mert élvezi a megszerzett tudást. Első játékainak legfontosabb jellemzője a tevékenység, a funkció öröme.
A funkciós játék nagyon egyszerű játék, de nagyon fontos szerepe van a gyermek életében: az érlelődő funkciók bejáratásával nemcsak ügyesedik, hanem csökkenti az éréssel, fejlődéssel járó feszültséget is. Végigkíséri a kicsik mozgásfejlődését, később pedig a társas viselkedés gyakorlását, a szociális érés folyamatát.
Ehhez járul az „én csinálom”, „én idézem elő” élménye is, amivel a gyermek tapasztalatot szerez saját énjéről. Örömforrást jelent a játékban a ritmusosság is, egy-egy gesztusnak, mozgásnak, szavaknak a szabályos megismétlése. Az ismétlés csökkenti a gyermek bizonytalanságát, biztosabbá válik általa a tárgy, amellyel játszik, a helyzet, amelyben mindez történik, és a mozgató – azaz saját – léte is. Ugyanezt az örömöt éli meg a ritmusos népi mondókákban, ölbéli játékokban, versikékben.
Tekintsd meg a >> Pepita.hu játékkínálatát <<, melyek közt minden korosztály megtalálja a megfelelő darabot!
A szimbolikus játék
A szimbolikus játék 1,5 – 2 éves kor között jelenik meg, mivel ekkorra alakulnak ki a gyermek fejében a „képek”, ekkortól emlékezik, álmodik. Ezeket a képeket használja fel aztán a játék során a szimbólum alkotásra. Kezdetben egyszerűbbek ezek a játékok, a mindennapi cselekvéseket idézik fel, utánozzák, pl. a gyermek megfésüli a baba haját, telefonál a játéktelefonnal.
A cselekvéstől független szimbólumvilág kb. 2 éves korban bontakozik ki, ekkortól a gyermek teljesen szabadon, kötetlenül helyettesíti be a tárgyi világot maga körül, mindenből minden lehet. A ceruza lehet horgászbot, vagy lőfegyver, a gyufásdoboz hajó, kisautó vagy ágy. Kb. 2,5 éves kortól helyettesíti be saját testét is, ekkortól kezdve már ő a repülő vagy kisvonat.
A szerepjáték
Innen már csak egy lépés, hogy személyeket is behelyettesítsen saját magával. Kezdetben csak egy-egy pillanatra változik át más személlyé, de később, kb. 3 éves korára, már hosszú jeleneteket is eljátszik. Szerepjátékai során mindig felnőtteket testesít meg, számára izgalmas, vonzó felnőtteket, akikkel azonosulni tud. Az utánzással bizonyos fokig a környező világ iránti kíváncsiság keltette feszültséget oldja fel, de szerepet kap a „másnak” (varázslónak, postásnak, űrhajósnak stb.) lenni öröme is.
A játék tartalma is lehet feszültség-levezető és örömforrás egyben. A gyermek a hétköznapi események ismétlésével dolgozza fel a számára kellemetlen, szorongást keltő élményeket. Fogalmazhatunk úgy is, hogy amit a felnőttek kibeszélnek magukból, azt a gyermekek kijátsszák. Lehet ez egy baleset, vagy rendszeresen visszatérő negatív esemény, pl. a szülők veszekedése, vagy apa elutazása. Ambivalens érzelmeket kelthet benne a szülők egymás iránti szeretetének kimutatása is (a jó érzés mellett némi féltékenység is megjelenhet), ezeket is a játék során tudja levezetni. Éppen ezért ne akarjuk irányítani, befolyásolni a játék menetét, történéseit, eszközeit, még akkor sem, ha mi is részt veszünk benne. És mindenképpen biztosítsunk szabad időt a napirenden belül a kötetlen játékra.
