Íme a depresszió egyik ellenszere. Az egyik kedvenc könyvemben található ez a „recept”. Ajánlom mindenkinek, annak is, aki nem depressziós, de elsősorban szülőknek, akik egészséges lelkű felnőttet szeretnének nevelni gyermekükből.
Adlernek volt egy „tizennégy napos kezelési terve”. Azt állította, hogy mindössze tizennégy nap alatt bárkit kigyógyít pszichés betegségéből, ha az illető hajlandó azt tenni, amit ő mond neki.
Egy napon egy súlyos depresszióval küzdő hölgy kereste fel Adlert, aki azt mondta neki: „Mindössze tizennégy nap alatt ki tudom Önt gyógyítani a depressziójából, ha követi a tanácsaimat.”
A hölgy nem túl lelkesen kérdezte: „Mit akar, mit tegyek?”
Adler azt felelte: „Ha tizennégy napon át minden egyes nap hajlandó tenni egyetlen dolgot valaki másért, a tizennégy nap elteltével nyoma sem marad a depressziójának.”
A hölgy tiltakozott. „Miért tennék bármit is valaki másért, amikor értem soha senki nem tesz semmit?”
Adler tréfálkozón felelte: „Nos lehet, hogy önnek huszonegy napra lesz szüksége.” Majd hozzá tette még: „Ha nem jut eszébe semmi, amit szívesen megtenne valaki másért, akkor gondolja el azt, mit tehetne meg, ha kedve lenne hozzá.”
Adler tudta, hogy ha a hölgy csupán gondolatban elkezd tenni valamit másokért, már attól jobban lesz.
Na és ennek mi köze a felelősségvállaláshoz?
Rendkívül fontos, hogy gyermekeinket társadalmi felelősségvállalásra tanítsuk. Mi haszna a felsőfokú tanulmányoknak, ha a fiatalok nem tanulják meg, hogyan váljanak a társadalom hasznos tagjává?
Dreikurs gyakran mondogatta:
„Semmi olyat ne tegyél meg egy gyerek helyett,
amit maga is képes megtenni!”
A társadalmi felelősségvállalásra tanítás első lépcsője az, ha önállóságra tanítjuk a gyermeket. Az önálló gyerek már készen áll arra, hogy másoknak segítsen.
