A Valentin nap: a legendáktól a plüss szívecskékig

Valentin-nap

Nagyjából másfél évtizede tört be Magyarországra a Valentin-napi őrület. Az ünnep eredetéről mind tudunk valamennyit, van, akinek a középkor dereng, más egy pápát emleget, de akad, aki a börtönben raboskodó hősszerelmes történetére esküszik, sokan pedig harcra mennének, hogy eldöntsék, most akkor Bálint vagy Valentin.

Romantikus legendák

Az igazság az, hogy ennek az ünnepnek az eredetéről annyi legenda maradt fent, hogy akár egy, a szerelem irodalmával foglalkozó könyvesboltot is megtöltene a rengeteg történet. A leggyakrabban emlegetett történetek a következők:

  • Valentint bebörtönözték, mivel megtagadta a pogány istenek imádását. S hogy addig se unatkozzon, a börtönben összeismerkedett a börtönőr lányával, s a legenda szerint szent imájával meggyógyította őt. Kivégzésének napján pedig levelet írt neki, ezzel az aláírással: „A Te Valentinod.”
  • Egy másik történet azt meséli, Valentin római nap volt, aki vértanúhalált halt még Claudius császár idejében, i.sz. 269-ben vagy 270-ben. Terni püspökeként áldozta fel magát Rómában.
  • A következő történet nagyrészt azonos az előzővel, bár kissé több benne a szépirodalmi elem. A kiegészített sztori szerint Valentint fiatal keresztényként börtönözték be, majd itt is érte a halál 269. február 14-én. Amíg pedig odabent sínylődött, a következőt üzente barátainak: „Ne felejtsétek el Valentint, szeretlek benneteket!”
  • Van még egy közkedvelt történet, melynek egyik főszereplője ismét Claudius császár, aki uralma alatt megtiltotta a házasságkötéseket – ha hihetünk a történetíróknak, erősen paranoid személyiséggel volt megáldva- és Valentin pap volt az, aki titokban összeadta a párokat, s tovább éltette a szerelmet.

A hagyományok

Az ókori Lupercalia ünnepe tulajdonképpen a mai Valentin nap ősének is tekinthető. Február 14-én a papok felírták a városban élő fiúk és lányok neveit, majd a papírokat összegyűjtötték egy nagy vázában. A fiúk találomra kihúztak neveket, s a legenda szerint az így létrejött párok a következő Lupercalia ünnepig együtt maradtak. A párválasztás után következett a fesztivál, sok-sok tánccal és mulatozással.

Magyarországon a rendszerváltás óta számít a szerelmesek ünnepének február 14-e, de a magyar néphit korábban is ápolta hagyományait. Itthon főleg keresztény gyökerei határozták meg ezt az ünnepet, hozzánk is több történet jutott el Valentinról, vagy ahogyan itt nevezték, Bálintról. Szent Bálint itáliai ókeresztény vértanú történetét fellapozhatjuk az Érdy-kódexben is, de ismerték egy németországi püspök alakját is, akinek ünnepe január 7-re esett. E két alak olvadt össze később, s végül mindkettőt egyszerre ünnepelték február 14-én. A német püspök segítségében a nyavalyatörősök, mai szóval az epilepsziások bíztak és a lelki betegek. Sokan közülük a Bálint keresztet vagy frászkeresztet viselték, hogy elriasszák a betegséget.

A virágosok összeesküvése

Infinety hirdetés

Mára a Valentin nap az egyik legnépszerűbb ünneppé vált, ráadásul ezzel együtt egyike a legmegosztóbb alkalmaknak is az évben. Azaz, leginkább vagy imádjuk, vagy utáljuk. Senki sem lehet közömbös iránta. Az emberi furfangosság azonban nem ismer határokat, sok helyen már a barátság ünnepeként is számon tartják, és a szeretet bármely formája előtt tiszteleghetünk ilyenkor. S bár ma már kezdik megdönteni azt a hiedelmet, hogy a Valentin nap tulajdonképpen csak a virágárusok üzletét hivatott fellendíteni, kétségtelen, hogy a business itt sem kizárható a történetből. Egy volt virágkereskedő mesélt nekünk a Valentin-nap ilyesfajta megközelítéséről.

„Én 1995-ben tanultam virágkötészetet és már akkor azt tanították nekünk az oktatóink, hogy a virágkereskedők ünnepe a Valentin-nap, hiszen december és március között ünnep nélkül maradtak a virágüzletek, így kellett valamilyen alkalmat keresniük, amivel fellendíthető lett a forgalmuk. Amikor 1996-ban megnyitottam az első üzletemet, a Valentin-napi forgalom annyira jó volt, hogy estére gyakorlatilag mindent eladtam, az üzletem üresen tátongott. Napközben sokszor nem láttam a sor végét, alig győztem kiszolgálni a rengeteg vevőt.

2008-ban zártam be végleg, de azt kell, hogy mondjam, hogy évről évre egyre kisebb jelentőséggel bírt a Valentin-napi forgalmam. A virágkereskedők is azért emelték be portékáik közé az édességeket és a plüssöket, kisebb ajándékokat, mert ettől remélték az újabb fellendülést. A virágosok hiába dolgoznak száz százalékos haszonkulccsal, náluk annyira sok a kidobandó, el nem kelt virág és annyira telített a piac, hogy nem tudnak ennyien életben maradni. A Valentin-nap üzleti szempontból leáldozott, abszolút érezhető, hogy ez nem a magyar emberek ünnepe és nem is sikerült azzá tenni, hiába szerveződött köré egy már-már önálló iparág.”

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy egy virágkereskedőnek mik a tapasztalatai a Valentin-napi vásárlási szokásokról.

„A férfiak egyértelműen a vörös rózsát részesítik előnyben. Előfordul, hogy plüsst vagy édességet is választanak, de ez a ritkább és inkább a fiatalokra jellemző. A nők jellemzően nem a virágüzletben vásárolnak ajándékot, viszont ami igen meglepő, hogy az idősebb korosztály egy általános „szeretet-ünnepként” tekint a február 14-re és gyermekeiket, unokáikat, barátaikat lepik meg édességgel és apróbb ajándékokkal.”

Talán ez a fajta hozzáállás a legkedvesebb és így meghonosíthatnák a Valentin-nap magyar változatát, amikor is Karácsony után is kifejezhetnénk szeretetünket a hozzánk közel állók felé.

Gönczi Petra – Miklós Éva
fotó: pixabay.com

Szólj hozzá Te is!