Az óvodás korosztály beszédfejlődése

Sorozatunk befejező részéhez értünk. Eddig áttekintettük a beszédfejlődést a születéstől hároméves korig, zárásként pedig megismerkedünk az óvodások beszédének jellemzőivel, s látni fogjuk, hogy a beszédfejlődés nem áll meg és zárul le hároméves korban, hanem – bár kevésbé látványosan – de iskoláskorig tart, sőt, életünk végéig bővül szókincsünk, tisztul a beszédünk, változik a mondatszerkesztésünk.

Az óvodába kerülő kisgyermekek legnagyobb része meg tudja magát értetni környezetével, ki tudja fejezni kéréseit, érzéseit, összefüggően beszél. Ha mégsem, akkor ennyi idősen (súlyosabb esetben akár már 2,5 éves korban is) el kell kezdeni a megkésett vagy akadályozott beszédfejlődés kivizsgálását és logopédiai kezelését. Ha a 2,5-3 éves gyermek szókincse szegényes, inkább csak mutogat, nem beszél mondatokban, nem érti, mit mondanak neki, feltétlenül érdemes logopédushoz fordulni, valamint kérni a hallásvizsgálat elvégzését!

Az összefüggően, mondatokban beszélő óvodások egy része a hangokat nem ejti tisztán. Ez természetes jelenség, élettani pöszeségről beszélünk egészen 5 éves (nagycsoportos) korig. Nem kell megijedni, ha nem pörög az R hang, ha a kakas még „tatasz”, ha a kicsi nyelve még lustácska, nem emeli az L hangnál és J-t ejt helyette, vagy egyik-másik nehéz magánhangzó helyett könnyebbet választ (pl. Ö helyett O-t).  Két év alatt nagyon sokat tisztulnak a hangok, és egyre szebb lesz a beszéd, mindenféle külső beavatkozás nélkül. A gyermek körülbelül 5 éves korára érik meg annyira, hogy meg tudja különböztetni a helyesen ejtett hangot a hibástól, és tudatosan képes utánozni az apró, finom nyelvmozgásokat, ami feltétele a sikeres logopédiai terápiának. Nagyon indokolt esetben, ha a sok hanghiba miatt szinte érthetetlen a gyermek beszéde, akkor már középső csoportban elkezdődhet a logopédiai fejlesztés, de általában a nagycsoport egy éve elegendő ahhoz, hogy minden hang a helyére kerüljön. Óvodás korú dadogó gyermekeknél is sikeres lehet a logopédiai kezelés (ebben az életkorban már valódi dadogásról beszélünk), de általában szükség van arra, hogy a logopédus mellett pszichológus is foglalkozzon a gyermekkel és családjával.

Az óvodások már összetett mondatokban beszélnek, bonyolultabb időviszonyokat, összefüggéseket is ki tudnak fejezni, de természetesen nyelvtani helytelenségek ugyanúgy előfordulnak, mint hanghibák. Ha ilyet hallunk gyermekünktől (pl. …és ott láttam két lót..), akkor ne zavarjuk meg a beszédben, de ha befejezte a mondanivalóját, próbáljuk meg helyesen megismételni a hibásan ejtett szót, mondatalkotást, szórendet (pl. És mit csináltak a lovak, legeltek?)

Ne feledkezzünk meg most sem arról, milyen nagy szerepe van ebben az életkorban is a helyes beszédpéldának! A szülők mellett a gyermek most már az óvónők beszédét is figyeli és utánozza, ezért is fontos, hogy az óvónők is tisztán, szépen hangsúlyozva beszéljenek, meséljenek, valamint teremtsenek sok lehetőséget a kicsik számára az irányított beszélgetéshez bábjáték, szerepjáték közben. Nagyon jó az is, ha sokat énekelnek, mozgásos játékokat játszanak. És óvodásunk természetesen sokat tanul óvodástársaitól is. Ezt sokszor döbbenten vesszük észre, ha otthon olyasmit hallunk tőle, amit biztosan nem tőlünk, a szüleitől tanult. Úgy gondolom, ettől sem kell megijedni. Adott helyzettől, gyermekünk természetétől függ, hogy tudomást sem veszünk a kéretlen szavakról, kifejezésekről, vagy egy-egy alkalommal elmondjuk, hogy mi ezt miért nem szeretnénk hallani.

Ahogy fejlődik a beszéd, tisztulnak a hangok, pontosodik a nyelvtani szerkesztés, árnyaltabbak lesznek a kifejezések, a beszédprodukció egyre inkább előkészíti a gyermeket arra, hogy képes legyen az iskolában elsajátítani az írott nyelvet, és megtanuljon írni-olvasni.  De ha óvodásunktól elhangzanak aranyos nyelvbotlások, elszólások, írjuk fel őket, hogy később együtt derülhessünk rajtuk! Egy ilyennel búcsúznék:

Kolompos koncert után mentünk hazafelé gyermekeimmel, amikor az akkor négy és fél éves nagylányom megszólalt: Anya, képzeld, a Leventének (az együttes énekesének) volt szakálla meg bajusza! Biztosan megfeledkezett arról, hogy borot kell válkoznia!

Elges Renáta logopédus | Kérdezz-felelek>>

Szólj hozzá Te is!